Nagy sikerrel zajlott le Erdély-szerte a Szülők Akadémiája

A Szülők Akadémiája rendezvénysorozatot a felmerülő kérdések megválaszolása, a támogató szülői attitűd tudatosítása és kialakítása érdekében indította az MCC. A program két szinten valósul meg: egyrészt az MCC képzésein részt vevő diákok szülei exkluzív előadásokat hallgathatnak meg, másrészt minden érdeklődő számára nyitott előadásokat is rendez a Collegium. Az események egyúttal jó alkalmat biztosítanak a szülők számára, hogy megismerjék az MCC képzési programjait. Ezúttal dr. Mihalec Gábor és Tapolyai Emőke voltak az Erdély-szerte díjmentesen zajló, nyilvános események meghívottai.

Csíkszeredában, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen dr. Mihalec Gábor hét „kulcsot” bízott a hallgatóságra, amelyek segítségével egészséges, fejlődő családi és párkapcsolatot alakíthatnak ki és tarthatnak fenn otthonukban. A szakember a világjárvány kezdetén egy 1300 személyt érintő kutatásban arra kereste a választ, hogy mi a különbség azok a párok és családok között, akik nyomás alatt is képesek fejlődni, valamint azok között, akik a nyomás hatására elindulnak lefelé a lejtőn. A több mint 100.000 adat statisztikai elemzése után kikristályosodott hét gyakorlati terület, amelyet valós életpéldákkal mutatott be az előadó. A közös pont és biztató kilátás mindegyikben az, hogy tanulható.

Tapolyai Emőke klinikai és pasztorálpszichológus, felsővezetői coach Aradon, az Aradi Református Egyházmegyével közös szervezésben a fiatalokat nagymértékben befolyásoló, leállíthatatlannak tűnő mókuskerékről, irreális társadalmi normákról rántotta le a leplet. Szatmárnémetiben a Szatmár-Szigetlankai Református Egyházközség volt az esemény partnere. A meghívott szakember Ember a viharban, vihar az emberben címmel beszélt az elmúlt évek kríziseinek következményeiről, a pszichológiai szükségletek felismeréséről és a támogatás lehetséges módjairól tartott előadást.

Kolozsváron és Nagyváradon Állj mellé! Használati útmutató felnövekvő gyermekeinkhez címmel hangzottak el hasznos figyelmeztetések és tanácsok a fiatalok által tapasztalt kihívásokkal, szorongással, az online tér káros hatásaival kapcsolatban. A nagyváradi előadás a Festum Varadinum eseménysorozat keretében valósult meg.

Tapolyai Emőke elmondta, először őt is meglepte, milyen fiatal korban tapasztalják már a kiégést a mai gyerekek, ifjak – sok ilyen huszonéves van, de már a gimnazisták körében is számos jövőkép nélküli, érdektelen fiatal van. „Sokkal több a fiatal kori depresszió és szorongás, mint a történelemben valaha. Én hiszek a gyógyításban, de még jobban hiszek a megelőzésben” – jelentette ki az előadó. Felhívta a figyelmet arra, hogy a kiégés mögött mindig valamilyen hajsza, megfelelési kényszer, szorongás és félelemérzet van, gyökere általában a bizonytalanságérzet, a kiszámíthatatlanság. Az elmúlt tíz év hihetetlen mértékben növelte meg a bizonytalanság érzését bennünk: „Olyan egzisztenciális bizonytalanságban nőnek fel a gyerekeink, ami nekünk nem volt. Egy tízéves gyerek nem ismerte még életében azt, hogy a szülei gondtalanok és teljes biztonságban vannak.” A gyerekek pedig átveszik a szülők, környezetük hangulatát.

A világképet felborító tényezők egyike az okoseszközök, a telefonunkba zárt világ, amely folyamatosan üzenetek ad át. Ezek között van az önmegvalósítás hazugsága, hogy minden csak rajtunk múlik, a sikertelenségek miatt érzett szégyen, a különlegesség, egyediség miatt érzett nyomás és a karrierépítés erőltetése is. Az online térben látott üzenetek torzítják a világképünket. „Nekünk kell eldönteni, hogy mihez igazítjuk magunkat, mert bedőlünk a különlegesség csapdájának” – tette hozzá a szakember, kiemelve azt a hamis üzenetet is, miszerint „ha az élet nem könnyű, az a te hibád.”

„Nem az a kérdés, hogy tökéletes életet tudok-e produkálni, hanem hogy megmarad-e az egyenes gerincem, a belső szabadságom.” Ezek a hazugságok, társadalmi nyomások megfosztanak a belső szabadságtól, és folyamatos önostorozáshoz vezetnek, ezért feladatunk, hogy mi magunk megéljük, amit a gyerekeknek át akarunk adni – hangzott el az előadáson. A virtuális tér másik nagy veszélye, hogy megszoktuk, hogy folyamatosan vizsgáljuk egymást, és megfosztjuk magunkat a meghitt kapcsolatoktól, pedig ez a túlélésünk egyik alappillére. A meghitt, mély kapcsolatokat fenntartó emberek fizikailag is egészségesebbek, jobban bírják a kihívásokat, és tovább élnek.

A látszat továbbá felerősíti a türelmetlenséget, ami a lélek állandó kielégítetlenségét váltja ki. Külön teher a fiatalok számára a sürgetés, hogy gyors forradalmi változásokat mutassanak fel és éljenek meg, de ez kiöli belőlünk a kísérletezést, türelmet, kitartást és hűséget. A magunk másokhoz való hasonlítgatása megkeseredéshez, cinizmushoz vezet, pedig a túléléshez sebezhetőségre, könyörületességre, önelfogadásra van szükség. A legfontosabb kérdés tehát, hogy milyen identitásban nő fel mellettem a gyerekem. A szakember azt tanácsolta: mondjuk el a gyerekeknek az igazságot, hogy máris egyediek, hogy az élet tökéletlen, de ebben a tökéletlenségben is meg lehet találni a jót. Természetes, hogy nem vagyunk bármire képesek, de élvezhetjük azt, amire képesek vagyunk. „A kérdés az, hogy ember tudok-e maradni, önazonos tudok-e maradni.”

És hogyan álljunk melléjük? Beszélgessünk velük, hallgassuk meg őket, legyünk kíváncsiak anélkül, hogy kioktatni akarnánk őket. Támogassuk őket, értsük meg a veszteségeikben, csalódásaikban, amikor ráébrednek arra, hogy a felnőtté válás fájdalmas. Állítsunk eléjük példát egészséges kapcsolatokkal a családban, házasságban, rokonokkal, egymással. A kapcsolataink lesznek a gyerekeink referenciapontja, ahhoz fogják igazítani magukat. Ezért ha most meghitt kapcsolatban vagyunk velük, mi leszünk azok, akikhez hazajöhetnek.