Olvasási idő: 4 perc

Élménydús tanulmányi úton vettek részt Svájcban a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Médiaiskolájának tanulói április 11–15. között. A kolozsvári csapatból Vajna Hunor és János Ákos Márton volt jelen a programon. A Zürichben szerzett élményekről Vajna Hunor, az MCC Egyetemi Programjának diákja számolt be.

Tanulmányi kirándulásunk Zürichbe egy rövid repülőúttal indult, majd egy tartalmas városnézés után megkezdtük a tevékenység szakmai részét a 20 Minuten nevű szerkesztőségnél. A helyszínen Gaudenz Looser főszerkesztő fogadott minket, aki elmondta, hogy hogy a piaci részesedésük kiemelkedő a többi szerkesztőség között. Sikerük titka a gyors ütemű trendekhez való adaptáció, valamint a jövőkép alapos feltérképezésén alapul.

A program további részét a Tages Anzeiger napilapnál folytattuk, amely ugyanabban az épületben tevékenykedik. Ez az újság ragaszkodik az idősebb demográfiai csoport megcélzásához, ami nem feltétlen számítható előnynek a piacon. Az első nap hátralevő részében felfedeztük Zürich rejtett gyémántjait, majd elfogyasztottuk közösen a jól megérdemelt vacsorát.

Másnap reggel tárt karokkal várt bennünket a Watson szerkesztősége, ahol a hely ugyanazt a képet nyújtotta, amelyet az amerikai filmekből ismerhetünk: papírhalmazok, koncentráló tekintetek, adattáblák és otthonos környezet. Öröm volt látni, milyen együttműködően tevékenykedtek egymással a kollégák a korkülönbségek ellenére is. Ők is, a 20 Minuten szerkesztőséghez hasonlóan, bombaszerű módon csapnak le a legfrissebb hírekre, elmondásuk szerint maximum 3 óra alatt szükséges kidolgozni a felkapott tételeket ahhoz, hogy ne csússzanak ki a fősodrásból.

Utolsó megállónk a Weltwoche szerkesztősége volt, amely helyszínét átjárta az old-school stílus letagadhatatlan áradata. A többi újsághoz képest itt hetente gyártják le a tartalmat, azonban a sztereotípiák ellenére ugyanannyit dolgoznak vele. A szerkesztőség ebéddel fogadott minket, ennek kíséretében hallgattuk meg az újság múltjáról szóló beszámolót, valamint az aktuális svájci politikai rendszer történetét. Az utóbbi témakört Kurt Zimmermann újságíró bővítette ki a vacsora mellett, különösen rátérve a demokráciai sajátosságokra. A népesség saját magának szavazza meg a törvényeket és az adózási rendszert helyi szinten, ezért régiónként eltérő szabályozásokkal lehet találkozni. Fontos tudni, hogy a pártállások is titokban vannak tartva, a felső emberek félreteszik saját perspektívájukat, és közös megegyezés alapján kommunikálnak a társadalom felé, ezzel minimalizálva a konfliktusokat.

A harmadik napon átutaztunk a fővárosba, ahol találkoztunk a magyar nagykövettel, Czukor Józseffel, aki számos érdekes dolgokat osztott meg velünk, majd ezt követően múzeumot látogattunk. Számomra ez volt az utazás fénypontja, hiszen annyira belemerültem a 20. század tanulmányozásába, hogy a külvilág problémái, zajai teljesen feledésbe merültek. A klasszikus háttérzene és a magával ragadó látványterv (szerkezetek, mozgóképek, optikai illúziók) gondoskodott arról, hogy az ember porcikáiban érezhesse a múltat. Visszatérve a szállásra még bandukoltunk egy keveset a főtér körül, majd másnap interaktív cikkírással zártuk a programot. Úgy érzem, a tanulmányút alatt rengeteget tanultam, és olyan kapcsolatokat tudtam kiépíteni, amelyek segíteni fognak majd az életutamon.