Olvasási idő: 6 perc
A kereszténydemokrácia gyökereiről, fejlődéséről, európai társadalmakra gyakorolt hatásairól beszélgetett a Transylvania Lectures március 19-i alkalmán dr. Sergiu Mișcoiu történész, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának politikatudományi professzora és dr. Botos Máté régész, történész, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politológia Tanszékének vezetője, az MCC Press könyvkiadó igazgatója.
A kolozsvári eseményen Hosu Kyra, az MCC Egyetemi Programjának diákja köszöntötte a résztvevőket, majd a két szakember átfogó elemzéseiből a résztvevők megismerhették a kereszténydemokrácia romániai és magyarországi párhuzamos alakulását, emellett arra is kitértek, hogy a világ különböző pontjain mennyire eltérően értelmezik a kereszténydemokrácia alapelveit. A meghívottak elemezték a jelenlegi érdekes helyzetet is: a kereszténydemokrácia a vallásosság alacsony aránya ellenére is stabil politikai erővé Magyarországon, míg az egyik legvallásosabb európai országban, Romániában elenyésző a politikai súlya.
Sergiu Mișcoiu visszatekintett a kereszténydemokrácia kezdeteire: a legegyszerűbb meghatározás szerint ez egy ideológia, amely a morális katolicizmust pluralisztikus környezetbe helyezi. A szakember hangsúlyozta, az elvrendszer csak olyan demokráciában tud létezni, amely valóban pluralista, és nem csak névileg tartja magát annak. A szellemi gyökerek a 18. század végi, 19. eleji urbanizáció, iparosodás koráig nyúlnak vissza, a szocializmus és nacionalizmus terjeszkedésével karöltve jelent meg. A kereszténydemokráciával a katolikus egyház megpróbált fellépni a szocialista szakszervezetek terjedése és a nemzetállam előjogai ellen, ami a politikai katolicizmus és a szociális katolicizmus kombinációját eredményezte. Az európai közösségek megalakulása, legalább részben, az ideológia gyümölcsének tekinthető.
A történész a kereszténydemokrácia romániai alakulását is összefoglalta. A gyökerek itt is a római katolikus egyházhoz nyúlnak vissza. A görögkatolikus egyház létrejötte Erdélyben a Vatikán és Nyugat felé való közeledést célozta meg, de a 20. században, az előző értelmiségi mozgalmak ellenére is beolvadt, majd felszámolták. A rendszerváltás után a parasztpártot Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt megnevezéssel alapították újra, a 2000-es évekre azonban nem tudott kellően megújulni, népszerűtlenné vált, és azóta nem voltak próbálkozások az ideológia újjáélesztésére. Sergiu Mișcoiu rámutatott: ma a román szélsőjobb képviselői vallják magukat (hamisan) kereszténynek és demokratának. A szakember úgy véli, a parasztpárt kudarca vezethetett a kereszténydemokrácia mai népszerűtlenségéhez és a szélsőjobb megerősödéséhez.
A továbbiakban Botos Máté a magyarországi történéseket ismertette a kereszténydemokrácia szempontjából. Negyvenévnyi kommunista hatalom után nehéz volt újra felépíteni a demokráciát – ez idő alatt a kereszténydemokratáknak nem volt esélyük fejlődni, mint nyugaton, így nulláról kellett újraalapítani mindent. Itt a kommunista rendszer erőltette a szekularizációt, nem természetes folyamatként, egyéni indíttatásból terjedt el, mint a nyugati országokban, és a katolikus egyház sem tudott annyira ellenállóvá válni, mint Lengyelországban.
Az Antall József vezette konzervatív MDF 1990-es győzelme egy új korszak kezdetét jelentette: a konzervativizmus a katolikus hagyományok erős tiszteletében állt, és Antall is nagy elkötelezettséget mutatott a katolikus kultúra – nem a vallásosság, inkább az elvek – iránt. Később a kulturálisan kálvinista Orbán Viktor személyében az idős generáció az antikommunizmust látta, ugyanakkor sok hívő is támogatta, mert már akkor keresztényként határozta meg magát, amikor ez nem vált előnyére. 2010 óta a keresztény értékeket és hagyományokat az alkotmány is garantálja Magyarországon. Ma, bár a vallásgyakorlást a politikusok nyíltan támogatják, a hit kérdése továbbra is a magánszféra része marad. A keresztény értékek tisztelete világi megfogalmazásban, laicizált formában jelenik meg, de sok fiatal szavazó szemében így is leértékelődik a vallás a politikában való felhasználása miatt.
De van-e jövője a kereszténydemokráciának Európában? Sergiu Mișcoiu szerint két lehetséges válasz van: ha a múlt század közepi politikai rendszert kötik hozzá, nincs helye a mai közéletben; de ha a kereszténydemokrata elveket beépítik a különböző mai politikai mozgalmakba, jó esélye van az érvényelsülésre. A mérsékelt szociáldemokrata platformok a kereszténydemokrácia alapelveit követik, így az ideológia újra relevánssá válhat, ha a mérsékelt konzervativizmussal ötvözik. A radikalizáció, a keresztény üzenetek szélsőjobb általi felhasználása azonban súlyosan visszaüthet európai szinten is.
Botos Máté kifejtette: a kereszténydemokrácia európai találmány, a katolikus egyház terjedésével pedig az ideológia is megerősödik a világ különböző pontjain, például Afrikában és Ázsiában. „Ez egy folyamatos átalakulás, elveszítünk egyes elemeket, és újakat alakítunk ki” – tette hozzá. Az európai paradigma a hagyományos, 19. századi katolikus nézeteket takarja, a világ más részein azonban teljesen másképp értelmezhetik ezeket az elveket. A kereszténydemokráciának tehát van jövője, de nem feltétlenül abban a formában, ahogyan eddig ismertük.
A történészek egyetértettek abban, hogy a kereszténydemokráciának szüksége lesz a megújulásra, hogy a 21. században is releváns lehessen, de mindezt úgy kell megtennie, hogy közben ne veszítse el értékeit.
