9. Problema Solvenda Romania: Újra remekeltek a középiskolások a történelmi versenyen

A Sapientia EMTE Kolozsvári Karán lezajlott eseményen Fugel Edina, az MCC erdélyi szakmai tevékenységért felelős igazgatója és dr. Murádin János Kristóf, a kar Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Tanulmányok Tanszékének vezetője köszöntötte a résztvevőket. A döntőben erős mezőny alakult ki: a gyulafehérvári Mihai Viteazul Katonai Főgimnázium Maresal nevű csapata első helyezést, az Aquila Imperiale csapata harmadik helyezést szerzett; az aradi Csiky Gergely Főgimnázium Háttérhatalom nevű csapata második lett; a csíkszeredai Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium Essemgé nevű csapata különdíjban részesült.

A versenyre már februárban elindult a regisztráció, az előző évekhez hasonlóan, idén is sok középiskolás diák érdeklődött iránta. Tizennyolc csapat jelentkezett, ebből 12 jutott tovább az online selejtezőn. A diákok a tordesillasi szerződésről kaptak kérdéseket az előválogató során, segítségükre volt még levéltári kutatás és módszertani segédlet is. Végül 11 csapat jutott az elődöntőbe, akik vegyesen, Erdély minden területéről érkeztek.

A döntős esetet, a nagy nap előtt 72 órával kapták meg a csapatok, ezúttal a Fashodai incidens volt a középpontban, a diákok Theophilé Delcassé francia külügyminiszter szerepébe bújhattak. A csapatoknak először az elődöntőben kellett helytállniuk, amely párhuzamosan, különböző termekben zajlott román és magyar nyelven. A román nyelvű csapatokat Lucia Copoeru, dr. Mihai-Florin Hasan és dr. Constantin Bărbulescu értékelte, dr. Györfi Lehel Zoltán, dr. Lakatos Artúr, dr. Fehér Andrea és dr. Hunyadi Attila Gábor méltatta. A döntőben dr. Murádin János Kristóf, dr. Ioan Marius Bucur és dr. Kádár Magor értékelte a bemutatókat.

A vetélkedőről az aradi Csiky Gergely Főgimnázium Háttérhatalom nevű csapatának beszámolóját olvashatjuk:

„Már tavaly felfigyeltünk a Problema Solvenda versenyre. Érdekesnek tartottuk a koncepcióját, azt, hogy a hangsúlyt a kreativitásra, a problémamegoldó képességre és a meggyőző, érvelő erőre helyezi. Múlt évben Kristóf osztálytársammal sajnos nem vehettünk részt a vetélkedőn, mivel időpontja egybe esett egy másik versenyével, de eldöntöttük, hogy jövőre szerencsét próbálunk.

Nagyjából március végén keresett meg minket Melánia, 11. osztályos csapattársunk azzal a kéréssel, hogy vegyünk részt vele a mérkőzésen. Kapva kaptunk az alkalmon, annál is inkább, mert iskolánk csapatai a koronavírus időszaka előtt többször is helytálltak a Problema Solvendán, és a történelmet szívük csücskében hordozó végzősökként szerettük volna még egyszer utoljára megmutatni, milyen fából vagyunk faragva.

Április utolsó hetében következett az elődöntő. Befurakodtunk iskolánk egy eldugottabb szegletébe, és kezdődhetett is a háttérhatalmaskodás. II. János portugál királyt kellett kihúznunk a csávából az üzleti életben használt módszertan segítségével. A villámfordulók munkatempójára eleinte kicsit nehéz volt ráállnunk – az első feladatcsomagnál a kelleténél több időt töltöttünk a helyzet értelmezésével, így utolsó két válaszunk Fortuna istennő tenyeréből származott. A ráhangolódás után azonban már nem okoztak nagyobb problémát a feladványok, és könnyed hangulatban galoppoltunk át rajtuk, mint az később kiderült, kivívva helyünket az elődöntőben.

Május 8-án érkezett is a gordiuszi csomó, amelynek a kibogozása ránk várt. Az 1898-as fashodai incidens az Afrikáért folytatott nagyhatalmi viszályok tetőpontja volt, amely akár az I. világháború kirobbanását is okozhatta volna. Feladatunk Théophile Delcassé francia külügyminiszter tanácsosaiként az volt, hogy minél hatásosabban érvényesítsük Franciaország érdekeit. Az elkövetkező délutánok és éjszakák az eset tüzetes tanulmányozásával és hosszú órákon át tartó brainstorminggal teltek, közvetlenül vagy online kapcsolattartással, egyeztetésekkel, videókonferenciákkal. Mindent megvizsgáltunk, minden irányból, többször is. A „Mi történne ha?” kérdéssel keltünk, írtunk matekdolgozatot, és péntekre már álom helyett is ez vezérelte éberkómánkat. Mindezek mellett törekedtünk az egyediségre, arra, hogy ne a legegyértelműbb megoldást válasszuk, és kaján mosollyal az arcomon írom, hogy ez a döntés meghozta gyümölcsét.

Péntek délután indultunk útnak. A közel 6 órás autózás után minden reményünk szertefoszlott, melyet a prezentációnk utolsó simításainak elvégzése iránt tápláltunk. Este 8 környékén érkeztünk Kolozsvárra, és a határidő betartásával le is adtuk bemutatónkat. Az elődöntő előtti éjszakát szövegírással és az előadásmód gyakorlásával töltöttük, ami ránk fért, mivel mindannyian lámpalázzal küszködünk.

Másnap reggel átsétáltunk a Sapientia EMTE épületébe, ahol a nyitóbeszédek meghallgatása után el is kezdődött a megmérettetés. Az elődöntőben termünkben utolsóként kerültünk sorra. Előttünk minden csapat kiválóan érvelt, és tetszetős prezentációkkal dolgozott, de ez nem rendített meg bennünket önbizalmunkban – minden a terv szerint alakult, és 10 percen belül már döntősök voltunk.

A kezdeti izgatottságon túltéve magunkat, a döntőben is a begyakoroltak szerint jártunk el. Életfilozófiánk, a „reméld a legjobbat, de készülj fel a legrosszabbra”, amely az előadásunk elkészítésében is segítségünkre volt, az eredményhirdetés előtti feszült percekben is kapóra jött. Szerencsére nem kellett sokat várni a végeredményre. A pesszimizmus nem volt helyénvaló: a zsűri második helyet ítélt nekünk. Ezúton is köszönjük a Csiky Gergely Főgimnázium történelemtanárainak a segítségét és a szervezők lelkiismeretes munkáját!”

Köszönet a kísérő tanároknak a felkészítésért és a szakmai zsűri tagjainak az építő értékelésekért. A versenyt a Mathias Corvinus Collegium, a Sapientia EMTE és a budapesti Case Solvers szervezte. Támogatók: Vibe Fesztivál, Koinónia Kiadó, Adrenalin Park.