Olvasási idő: 10 perc

Január a bölcsesség hónapja volt az MCC-ben. Hét estét töltöttünk hét kérdéssel a sapientia jegyében Erdély-szerte. Sepsiszentgyörgytől Kolozsváron át Aradig és Temesvárig különböző beszélgetéseink a múltra és jövőre vonatkozó kérdéseket egyaránt érintettek. A felhozatal változatos volt: gyermekkönyv-illusztrációk, a magyar–román közös történelem, valamint a jövőbeli olvasás és figyelemgazdaság is szóba került.

Mátyás idejében hallgattak a fegyverek télen – a múzsák azonban nem tétlenkedtek. Amikor a hadjáratok szüneteltek, a tudósok, művészek és bölcselők vették át az uralmat a királyi udvarban. A tél a gondolkodás évszaka volt. 2026 csikorgó telén mi is így tettünk.

 

Mit tudunk? – Közösen vitatták a legmegosztóbb kérdéseket román és magyar történészek az MCC új eseménysorozatában

„Mikor a történetírók olyasmit írnak meg, amit másoktól hallottak, néha annyira eltérnek egymástól, hogy az olvasó bizonytalanságban marad” – írta Galeotto. Létezik objektív múlt két szubjektív emlékezet között? Kicsalható-e viták által az igazság? A győztesek vagy az itt lakók írják a történelmet?

A dákoromán kontinuitás és a honfoglalás című, január 13-i beszélgetésen a meghívott történészek objektív, tudományos megközelítésből ismertették a megosztó témához kapcsolódó adatokat, kitérve a történelmi narratívák különböző alakulására is.

A panelbeszélgetés a Románok és magyarok a közös múlt tükrében című, 11 alkalomból álló nyilvános eseménysorozat első része volt. A kezdeményezés szakmai kurátora és moderátora, dr. Marius Turda történész már a bevezetőben tisztázta: az est célja nem a „történelmi igazság” egyetlen mondatban való leszögezése, és nem is a két nézőpont szembeállítása, hanem egy összetett téma közérthető bemutatása.

Az alkalmon Marius Turda három történésszel beszélgetett: jelen volt dr. Eduard Nemeth, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem docense, dr. Sorin Nemeti, a BBTE egyetemi tanára és dr. Szabó Ádám, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Magyar Nemzeti Múzeum főmúzeológusa. 

 

Mit látunk? – Erdélyi illusztrációk között

„Saját fülünkkel hallottuk, vagy szemünkkel láttuk” – Galeotto szavainak igazságát a személyes jelenlét szavatolja.

Orosz Annabella képzőművész, László Noémi költő, a Napsugár és a Szivárvány lapok főszerkesztője, Szucher Ágnes illusztrátor Szántai János költő moderálásával beszélgettek a magyar gyermekkönyv-illusztráció erdélyi útjairól: mit lássanak a gyerekeink? Globális sablonokat vagy helyi történeteket? Meghívottjaink, költők és képzőművészek az erdélyi mesék színeiről, arcairól meséltek. Azaz – Galeottohóz hasonlóan –: saját tapasztalatokról. Ahogy fülükkel hallották, szemükkel látták. A képzőművészek január 20-án beszélgettek Marosvásárhelyen.

 

Ki vagyunk? Petru Groza kettős arcában

Petru Groza román politikus és volt miniszterelnök életútjáról és történelmi megítéléséről beszélgettek meghívottjaink az MCC kolozsvári központjában. A január 22-i alkalmon a közönség egy érdekes, kettős életutat és a mögötte húzódó történelmi törésvonalakat ismerhette meg.

Petru Groza alakja a közös román–magyar múlt rejtélyes fejezete – dr. Fazakas Zoltán József és prof. dr. Veress Emőd közös előadása és vitája a ledöntött szobor mögötti történetről szólt Arany János Toldi-trilógiájától a szovjet diktatúra kiépítéséig. A papfiú, aki ügyvédként vagyont szerzett, majd miniszterelnökként párttagság nélkül szolgálta a kommunista hatalmat. Groza magyar versekkel idézte magát a köztudatba, aztán néma maradt a kitelepítések idején.

Galeotto ezt írta: „A fejedelmek majdnem mind jártasak a palotai mesterségekben, a színlelésben és a tettetésben.” Ki volt az igazi Petru Groza – a Toldi-szerető humanista vagy a diktatúra kulcsfigurája? A beszélgetés zárásaként Veress Emőd megjegyezte, hogy Petru Groza életútjának kutatása továbbra is aktuális, a levéltári források nyitottak, és személyének történeti értelmezése a jövőben is új szempontokkal gazdagodhat.

 

Ki kinek a hőse? Hunyadi – apja és fia – örökségében

Vannak hősök, akik mindkét népé? Hunyadi János, a nándorfehérvári győztes, akit az egész keresztény Európa ünnepelt 1456-ban. Fia, Mátyás király, aki Kolozsváron született, és akinek szobra ma is ott áll a főtéren. Románok és magyarok egyaránt sajátjuknak vallják őket.

A Románok és magyarok a közös múlt tükrében című sorozat második beszélgetésén román és magyar történészek újra közösen vitatták meg a két történelmi személyiség örökségét január 27-én Kolozsváron. Az alkalmon dr. Radu Lupescu, dr. Ovidiu Pecican és dr. Lupescu Makó Mária történészek vizsgálták meg a két középkori hős történetét, kitérve a román és magyar történelmi narratíva közötti különbségekre és közös pontokra.

Galeotto ezt írta Mátyásról: „Majdnem az egész földkerekségről tömegesen tódultak a férfiak Mátyás királyhoz.” A kérdés ma: kinek a királya volt? A magyaroké, akiknek uralkodott, vagy a románoké is, akik között született? Ovidiu Pecican úgy véli, sokkal többet nyerhetünk, ha Hunyadi Jánost és Mátyást közös történelmünk kiemelkedő alakjaiként kezeljük: „Megmaradhatunk a 19-20. század nacionalista szemléletében, vagy nagy európai személyiségekként is tekinthetünk rájuk.”

 

Hogyan olvasunk? – A multimédia világában

Az olvasásról mint élményről és szokásról gondolkodtunk közösen január 27-én Sepsiszentgyörgyön. A téma különösen aktuális egy olyan városban, ahol több, gyerekeknek és felnőtteknek szóló olvasóklub is működik.

Lehet-e a jövő irodalomnépszerűsítésének kulcsa a digitális lapozás? „Mátyás előhozatta hálószobájából a könyveket, és egy pillanat alatt meglelte azokat a tekintélyeket, akiket a dologban idézni kellett” – írja Galeotto. De vajon segíthet-e eligazodni a világ dolgaiban egy Instagram-poszt vagy egy podcastepizód?

Az esemény résztvevői abban azonban egyetértettek, hogy mindegy a formátum és a téma, ha az az olvasást szolgálja. Kiemelték, ez egy dinamikusan változó szokás, amelyben lehetnek szünetek, újrakezdések és kísérletezések. A fiatalok esetében nem a műfaj a meghatározó, hanem az élmény, amely később tartós olvasási kedvvé alakulhat. Ebben a folyamatban felértékelődik a könyvtárak és az olvasóklubok szerepe – a túlzott információáradatban megkönnyítik a választást, személyes ajánlásokkal mutatnak utat.

Vendégünk volt: B. Szabó Zsolt rádiós műsorvezető, kultúrszervező, Borcsa Imola író, gyógyszerész, Hollanda Andrea könyvtáros, Szabó Eszter irodalomnépszerűsítő.

 

Mire fogunk emlékezni? – A digitális felejtés korában

Mit jelent emlékezni egy olyan korban, ahol minden azonnal rögzíthető? Mit őrzünk meg, és mit engedünk el? Aradon és Temesváron beszélgetett többek között ezekről a kérdésekről dr. Guld Ádám médiakutató és Ugron Hanna MCC-s munkatárs január 28-án és 29-én.

A jelen gyorsan múlttá válik. Minden dokumentált, mégsem marad semmi.  Mémek, rövid videók, töredékes utalások – ebből építi az emlékezetét egy egész generáció. Mire fog emlékezni a mai fiatalság húsz év múlva a 2020-as évekből?

„Örök emlékezetet hagyott maga után” – írta Galeotto Mátyásról. De mi van akkor, ha a múlt másodpercenként íródik át, ha minden story 24 óra alatt eltűnik? A beszélgetések során többször is elhangzott, hogy a média napjaink egyik legfontosabb társadalmi szervezőereje, hiszen közvetíti a közös történeteket, formálja az identitást, és meghatározza, milyen üzenetek kötnek össze bennünket közösségként. A program így átfogóan világított rá az emlékezés technikai és kulturális átalakulására, valamint a kollektív identitás folyamatosan változó médiakörnyezetben betöltött szerepére.

 

Mit teszünk? – Koncepciós perek emlékében

„Ne féljen alattvalói mérgétől és tőrétől az, aki igazságosan és törvényesen uralkodik. Nem minden bizonyítható, ami valószínű” – olvassuk Galeottónál. De mi történik, ha maga a törvény válik méreggé?

Vértanú és pártvezér – Bogdánffy Szilárd püspök és Luka László kommunista politikus koncepciós pereiről beszélgetett Dr. Nagy Mihály Zoltán történész és Dr. Veress Emőd jogász január 29-én Nagyváradon. Egy titokban felszentelt püspök és egy pártvezér. Semmi közük egymáshoz, mégis ugyanaz lett a sorsuk. Mindketten a megtört igazságszolgáltatás áldozatai.

A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség és az MCC által szervezett beszélgetés e két életutat állította párhuzamba.

A titokban püspökké szentelt Bogdánffy Szilárd a szovjet típusú diktatúra alatti egyházüldözés áldozataként került bíróság elé és szenvedett vértanúhalált a nagyenyedi börtönben. Luka László, a rendszer egyik vezető kommunista politikusa, belső hatalmi játszma következtében szintén a rezsim áldozatává vált. A totalitárius diktatúrák történetében is különleges jelentőségűek a politikai indíttatású perek, ma is érdemes foglalkozni velük – és nem csak jogi szempontból.

 

Hét este, hét kérdés. „Aki magát embernek tartja, szeresse az igazságot.”