A párbeszéd ereje: miért van szükség vitakultúrára?

Az esemény meghívottai dr. Fekete Sándor, az MCC Vitaakadémia oktatója és a Miskolci Egyetem egyetemi docense, Szeredai Norbert pedagógus, történelemtanár, valamint Egri Kriszta, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem elsőéves joghallgatója és az MCC Egyetemi Program tagja voltak. A beszélgetést Simon Krisztián, a BBTE negyedéves joghallgatója, az MCC Egyetemi Program és a Fiatal Tehetség Program oktatója moderálta.

Bevezetőjében Simon Krisztián több adatot is ismertetett: Magyarországon a 18 évesek körében a funkcionális analfabéták aránya 20–21 százalék, míg Romániában ez az arány eléri a 40 százalékot. Emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy a mesterséges intelligencia egyre inkább arra ösztönzi a fiatalokat, hogy a kreatív feladatokat és a kritikai gondolkodást is átengedjék az új technológiáknak. Mindez könnyebben befolyásolhatóvá tehet bennünket, miközben egy demokrácia egészséges működéséhez elengedhetetlen, hogy az emberek képesek legyenek kritikusan gondolkodni, és jól informált döntéseket hozni akár szavazáskor is.

Dr. Fekete Sándor szerint ennek egyik leghatékonyabb ellenszere a vitázás kultúrájának elsajátítása. Egri Kriszta és Szeredai Norbert szintén hangsúlyozták, hogy a vita nem csupán kommunikációs gyakorlat, hanem olyan készség, amely segíti a fiatalokat abban, hogy gyorsan, tudatosan és árnyaltan reagáljanak különböző helyzetekben.

„A racionális eszközökkel folytatott vita messze áll a tárgyalásoktól és a családi vagy közéleti környezetben folytatott veszekedésektől” – magyarázta dr. Fekete Sándor. Hozzátette: ha megtanulunk racionálisan vitázni, nemcsak az emberek által létrehozott dezinformációval, hanem a gépek által generált tartalmakkal szemben is hatékonyabban tudunk fellépni. „Ettől pedig a világ is élhetőbbé válik” – fogalmazott.

A racionális vita egyik alappillére a kritikai gondolkodás, amelyet nemcsak saját gondolatainkkal, hanem beszélgetőpartnerünk érveivel szemben is alkalmaznunk kell. Ragaszkodhatunk egy állásponthoz, de fontos, hogy nyitottak maradjunk az ellenkező véleményre is. Simon Krisztián a vitán keresztül történő személyiségfejlődést „hosszú távú befektetésnek” nevezte.

„Aki eddig nem vitázott, az most nem mer megszólalni” – osztotta meg egyetemi tapasztalatait Egri Kriszta. A meghívottak kiemelték: mivel a diákok egyre kevésbé fogékonyak a klasszikus tanítási módszerekre, és gyakran interaktívabb formákra vágynak, a vitázás kiváló pedagógiai eszköz lehet. Éppen ezért különösen hasznosak azok a tevékenységek, amelyek a vitát helyezik középpontba, akár a hagyományos oktatási intézményekben, akár az iskolán kívüli programokban.

Szeredai Norbert például általános és középiskolai történelemórákon is rendszeresen alakít ki vitahelyzeteket. Ilyenkor provokatív kérdéseket tesz fel, amelyekre nincs feltétlenül egyetlen jó válasz, így arra ösztönzi diákjait, hogy több szempontot is mérlegeljenek. A jó vita nem csupán intellektuális gyakorlat: értékek, erkölcsi dilemmák és morális kérdések mentén bontakozik ki, amelyekhez a történelmi témák kiváló alapot biztosítanak.

A beszélgetés során az is elhangzott, hogy a vitakultúra az elmúlt években nem volt magától értetődő része a közbeszédnek. Dr. Fekete Sándor szerint azonban a Z generáció utilitarista szemlélete miatt egyre több fiatal fedezi fel a vitaklubokban és vitakurzusokban rejlő lehetőségeket. Ha a fiatalok megtanulnak vitázni, és felismerik ennek előnyeit, új mintákat alakíthatnak ki a közéletben és a politikában is. Ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a párbeszéd természetesebbé váljon, és a társadalom tagjai is szívesebben vegyenek részt benne.

Éppen ezért jött létre az MCC Vitaakadémia is, amely 18 éves kortól mindenki számára ingyenesen elérhető. „A határ a csillagos ég” – fogalmazott dr. Fekete Sándor, aki azt is elárulta, hogy legidősebb hallgatójuk 56 éves. A háromszintű rendszer trénereket, oktatókat és mentorokat képez, a szintek pedig egymásra épülve vezetik tovább a résztvevőket. A Vitaakadémia programokkal, versenyekkel és klubokkal jelen van az MCC Fiatal Tehetség Programban, a Középiskolás Programban, az Egyetemi Programban, valamint az Erdélyi Politikai Iskolában is.

„Az, hogy a vita után le tudunk ülni az ellenünk játszó csapat tagjaival, át tudjuk beszélni az érveinket, és utána nem vagyunk haragban, nagyon jó élmény” – mesélte Egri Kriszta az MCC Vitázz! versennyel kapcsolatos emlékeiről. A kétfordulós versenyen 8-10 erdélyi csapat vesz részt, a csapattagok pedig megadott tételmondatokat próbálnak bizonyítani vagy cáfolni.

Szeredai Norbert megfigyelése szerint a csapatok gyakran jobban teljesítenek a rögtönzött vitákban, mint az előre kidolgozott tételmondatok esetében. Egri Kriszta szerint ennek oka lehet, hogy az előre megírt érveknél a versenyzők sokszor görcsösen arra figyelnek, nehogy kihagyjanak valamit, miközben nem feltétlenül arra válaszolnak, amit az ellenfél éppen mondott. Ő maga is jobban kedveli a spontán érvelést. Dr. Fekete Sándor szerint szintén fontosabb az érvelés logikus felépítése, mint a pontos adatok felsorolása, hiszen ezeket a bírók sem mindig tudják azonnal ellenőrizni.

A fiatalok utilitarista szemlélete és túlzott eszközhasználata nem feltétlenül segíti őket. Dr. Fekete Sándor szerint „azt kellene megérteniük, hogy a vita remek kitörési pont ezekkel a nehézségekkel szemben”. A vitázáshoz időt kell szánni, hús-vér emberekkel kell kapcsolatba lépni, le kell tenni a mobiltelefont, és csapatban kell dolgozni.

Szeredai Norbert hozzátette: a vitaklubokat normalizálni kellene, és mindenki számára elérhetővé tenni. A szakértők szerint fontos, hogy a diákok megtanulják megkérdőjelezni önmagukat, a médiában látott tartalmakat, valamint azt is, amit az idősebb generációktól hallanak. Azok számára pedig, akik nem szeretnének reflektorfénybe kerülni, jó lehetőséget kínál a kooperatív vita, amelynek célja nem a győzelem, hanem az együttműködés és a közös nevező megtalálása.

És hogy tudunk-e még vitázni? Dr. Fekete Sándor szerint „a szakadék szélén állunk, és csúszós a talaj”. A vita nincs könnyű helyzetben, de a helyzet korántsem reménytelen.