A személyes kapcsolatok bontják le az előítéleteket – erdélyi romák helyzetéről az MCC panelbeszélgetésén

Erdélyben mintegy 110 ezer magyar anyanyelvű roma él, elsősorban két nagy tömbben, Székelyföldön és Partiumban. Sok szállal kapcsolódnak az erdélyi magyarság kisebbségi intézményeihez (magyar iskolába járatják gyermekeiket, magyar nyelvű egyházakhoz tartoznak és nagy többségük magyar pártokra szavaz), jelentős részük pedig a magyar állampolgárságot is igényelte. Azonban kedvezőtlen a helyzetük, hiszen kettős kisebbségben vannak romaként és magyarként egyaránt. A felzárkózási lehetőségekről, szükséges állami, közösségi és egyéni intézkedésekről Adorjáni Júlia pszichológus, András Lóránd, a Hargita Megyei Mélyszegénység Munkacsoport vezetője, Antal István, az MCC Roma Tehetség Program igazgatója, Isztojka Máté néprajzkutató, Kiss Tamás szociológus és Tonk Gabriella pszichológus osztotta meg gondolatait Toró Tibor politológus moderálásával.

A beszélgetésen először is az emancipációval kapcsolatos nézeteikről és személyes motivációikról beszéltek a résztvevők. Adorjáni Júlia és Tonk Gabriella a Pata-Cluj projektben szerzett tapasztalataikról meséltek, amely Kolozsvár legnagyobb problémájával, a pataréti szeméttelepen élő romák helyzetével foglalkozott. Elhangzott, hogy a roma emancipáció gyakorlati megvalósulása akkor lenne ideális, ha romák vezetnék le, esetleg magyar vagy román szakemberek bevonásával, de sajnos ehhez még nincs meg a kellő szakembergárda és intézményes hálózat.

András Lóránd magyar cigány családból származik, és szolgálatnak tekinti a munkáját, amelynek célja, hogy visszaadja a rossz helyzetben levő emberek méltóságát, és egyenlő feltételeket teremtsen számukra. Az emancipáció egy önerőből tett fejlődési folyamat, azonban a magyar anyanyelvű cigány közösségeknek nincs lehetőségük erre, külső ösztönzés szükséges hozzá – fejtette ki András Lóránd. Isztojka Máté sátoros Gábor cigánynak vallja magát, beismerve, hogy egyetemi végzettségével ritka esetnek számít otthoni közösségében. Úgy véli, az emancipációhoz erős identitás alkotására lenne szükség a cigányok részéről, és kell az integráció, de nem asszimilációval párosulva. A fiatal néprajzkutató kiemelte: a cigány közösségekben sajnos jelen van egy alárendeltségi kényszer, az érzés, hogy kevesebbet érnek a többségi társadalomnál.

Antal István roma származású szociálpolitikus 37 éve igyekszik segíteni közösségének a kultúra és a tudomány eszközeivel. Magyarországi szemszögből is egyetértett abban, hogy segítség kell a kezdeményezéshez, és erőforrásokat kell fordítani az integrációs vagy felzárkózási programokra. Kiss Tamás szerint a nemzetállami intézményrendszer egyenlőtlenségeket termel, így fontos a kisebbségek stratégiája ezek kezelésében. A magyarul beszélő romák magyar intézményekhez kapcsolódnak, viszont ez nem jelent egyenlő társadalmi részvételt, a kulturális reprezentáció szintjén pedig láthatatlanok.

Az identitás kérdésében András Lóránd szerint a romák legalább annyira magyar, mint cigány identitású emberek – magyarul gondolkodnak, imádkoznak, beszélnek, megvan bennük a magyarság lelkülete. Így viszont romániai kisebbség kisebbségévé válnak, és hátrányos helyzetbe kerülnek, hiszen a romákat képviselő párt főként román nyelvű vidékeken aktív, és teljesen más a gondolkodása, mint például a székelyföldieknek. András Lóránd beszámolt új kezdeményezésükről, a Hargita megyei roma fórum létrehozásáról, amely politikai hovatartozástól függetlenül összegyűjti a romákat, és önszerveződési lehetőséget ad nekik.

Antal István egyetértett azzal, hogy önérzet, büszkeség szempontjából magyaroknak tekintik magukat a romák, viszont a közösség elkönyvelte magában, hogy ő kevesebb, hiszen sok szenvedést és megaláztatást élt meg. Ezért szükségesek a társadalmi és gazdasági felzárkóztatási lehetőségek, és fontos a magyar és cigány identitás erősítése bennük.

A kutatások megerősítették, hogy a magyarul beszélő roma közösségek magyarként és romaként is ki vannak rekesztve az országos folyamatokból, ezért a munkaerőpiaci helyzetük, lakhatási lehetőségeik rosszabbak, gyakrabban előfordul köreikben a mélyszegénység – fejtette ki Kiss Tamás. A köztereken nincsenek cigányokhoz kötődő emlékművek, az intézményekben megjelenő többségi hegemónia pedig kiszorítja a roma tapasztalatot, és fennáll az asszimiláció veszélye. A szociológus szerint dolgozni kell az intézményekben, hogy ez ne így legyen. Pozitív közegként a táncházat említette, ahol nem hátrány a cigányság.

A strukturális erőszakhelyzet, amelyben a romák élnek – főleg a mélyszegénység –, kollektív traumához, az identitás megtagadásához vezet – mutatott rá Tonk Gabriella. A pszichológus szerint az állam dolga, hogy ezeket az egyenlőtlenségeket felszámolja. Mindenki tudja, mi a cél, a kivitelezés azonban már problémás, mivel tudatában kell lenni az említett traumáknak egyéni, családi és közösségi szinten. Pataréten a lakhatás, oktatás, kultúra, szociális gondozás, családterápia terén próbálkoztak, és több személynél is észlelték, hogy elindult egy gyógyulási folyamat. Sajnos az országos roma szervezetek, amelyek főleg bukaresti központtal, román nyelven működnek, értetlenük állnak a magyar nyelvű romák kérdése előtt. Adorjáni Júlia szerint az állam gazdasági gondolkodásában benne kellene lennie, hogy ne tartson fenn olyan telepeket, amelyek csak erősítik a kirekesztést és a traumákat. Olyan tereket kellene létrehozni, ahol nem születnek újra az egyenlőtlenségek, és a romák biztonságos környezetben tudnak döntéseket hozni.

Az oktatás kérdéskörében elhangzott, hogy bár a líceumokban, egyetemeken vannak fenntartott helyek romáknak, az oktatási intézményekben dolgozók nem ismerik fel, hogy létezik az oktatási szegregáció. A romák integráltan tanulnak a magyar iskolákban, de nincs helye a tantervben a roma tapasztalatoknak. Antal István a magyarországi roma általános és középiskolákról számolt be, ahol roma kultúráról is tanulnak a diákok. Vannak roma gimnáziumok, ahol jó eredménnyel végeznek a fiatalok, és nő a felsőoktatásba bekerülő romák aránya. Az MCC és a roma szakkollégiumok a kiemelkedően tehetséges fiatalokat segítik, és kialakul egy szűk réteg, akiket roma értelmiségiként lehet képezni. Azonban egyetemet még mindig csak a romák 1-2 százaléka, a középiskolát 5-7 százaléka végzi el.

Isztojka Máté tapasztalatai alapján kifejtette: a személyes kapcsolatok tudják lebontani az előítéleteket. „Ha a cigányok megpróbálják követni a számukra is komfortos társadalmi szokásokat, kiterjeszthetik a pozitív hozzáállást” – mondta el. Antal István szerint kultúrát kell teremteni, és fontos, hogy ne erősítsük a szenvedéstörténetet a roma emberekben. András Lóránd is úgy véli, az érzékenyítésnek a hétköznapi jó példákból kell elindulnia. Fontos az intézményi rendszer és jogi keret, de mindenki megteheti a részét, ha odafigyel a kérdésre a gyereknevelésben, nyelvezetében, saját környezetében.

„Az MCC céljai között szerepel, hogy nyílt rendezvényein teret adjon a diákok, akadémikusok, a helyi közösség érdeklődő tagjai és a meghívott előadók közötti szabad eszmecserének. Szép példája ennek a lezajlott beszélgetés, amelyen örömmel láttuk vendégül a magyarországi és hazai szakembereket” – mondta el Talpas Botond, az MCC erdélyi tevékenységért felelős igazgatója. Hozzátette: az MCC továbbra is találkozóhely szeretne lenni a helyi közösségek életében. Bár fő tevékenysége a diákok képzése, fontos szerepet tölt be működésében a nyitott, érdeklődő emberek megszólítása minden városban. Az MCC Erdély-szerte tartott nyílt rendezvényeiről a Collegium Facebook-oldalán értesülhetnek az érdeklődők.