A Verespatak-ügy lezárása a társadalom győzelmének tekinthető – Személyes beszámolók a folyamat kulcsszereplőitől az MCC eseményén

A Verespatak-ügy jelentős mértékben mozgósította a romániai civil társadalmat a környezetvédelem ügyéért, és bizonyítéka annak, hogy a közösségeknek is van beleszólása a nagy döntésekbe. A Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) Románia javára döntött Washingtonban a Gabriel Resources Ltd. vállalat által indított kártérítési perben. A vállalat 6,7 milliárd dollár kártérítést kért a verespataki bányaprojekt meghiúsítása miatt.

A kolozsvári eseményen olyan személyek beszéltek tapasztalataikról, akik közvetlenül is érintettek az ügyben: dr. Liviu-Marius Harosa ügyvéd, Korodi Attila volt környezetvédelmi miniszter és Tică Darie aktivista által a rendkívül összetett folyamat jogi, politikai és civil oldalába is betekinthettek a jelenlevők. A meghívottakat Bianca Felseghi újságíró kérdezte tapasztalataikról.

Korodi Attila 26 évesen lett államtitkár a Környezetvédelmi Minisztériumban, ahol az európai integrációval foglalkozott. 2007-2008-ban, 2012-ben és 2014-ben vezette a Környezetvédelmi Minisztériumot, ő függesztette fel a verespataki bányaprojekt engedélyeztetési folyamatát. Amikor a tárcát átvette, már részletesen ismerte a Verespatak-ügyet és minden érintettjét politikai és civil színtéren egyaránt. Ma már tisztában van vele, hogy a miniszteri tisztség vállalásához egyfajta fiatal naivitásra is szükség volt, hiszen tudták, hogy az ügy visszaüthet, befolyásos szereplők és jelentős anyagi források álltak a beruházó fél rendelkezésére. Meg is tapasztalta a döntések következményeit: a Roșia Montană Gold Corporation közel egymillió euró kártérítést követelve perelte be 2008-ban. A volt miniszter szerint, ha nem lettek volna a tüntetések, a verespataki beruházással foglalkozó különleges parlamenti bizottságot sem hozták volna létre 2013-ban.

Marius Harosa közel 20 éve képviseli önkéntesen a verespatakiak egyesületeit és más civil szervezeteket a hatóságok által a beruházó RMGC javára kiadott közigazgatási dokumentumok ellen irányuló eljárásokban. A szakember visszaemlékezett, hogy barátoktól szerzett tudomást Verespatakról, és két aktivista megkeresésére vállalta el, hogy ingyen képviseli az ügyet. Előbb 2-3 perről volt szó, de végül 54-re emelkedett a számuk. A projektet Marius Harosa kolosszusnak, egy hatalmas mocsárnak nevezte, amely rengeteg bonyodalommal, váraltan fordulattal és nehézséggel járt. Megemlítette az ügyön dolgozó kiváló jogi szakembereket is, Andreea Szabo, Ștefania Simion, Dumitru Dobrev ügyvédeket, valamint Crenguța Leauat, aki a romániai ügyvédi csapatot vezette a washingtoni perben.

A nemzetközi szakemberekből álló csapat három amicus curiae („bíróság barátja” nevű, független szakértői vélemény) beadványt nyújtott be a civil szervezetek nevében a washingtoni ICSID központhoz. Ezek közül az egyik sikeres dokumentum a közösség beleegyezésének és támogatásának hiányára vonatkozott, bemutatta, hogy az egész országban ellenzik a projektet.

Most úgy tűnik, az ügy lezárult Washingtonban, viszont még ki kell várni a 120 nap fellebbezési időt. A per esetleges elvesztését az sem akadályozhatta volna meg, hogy a település az UNESCO világörökségi listáján van, mivel kártérítésről volt szó. Marius Harosa szerint a washingtoni győzelem váratlanul jött, hiszen az ICSID ügyeiben általában a befektetők nyernek az államokkal szemben.

A harcot jogilag nyerték meg, de ez nem sikerült volna a civil megmozdulás és a kormány több határozott szereplője nélkül – tette hozzá Korodi Attila. Elmondta, rengeteg ember járult hozzá közvetett és közvetlen módon a sikerhez, és ebben nagy szerepe volt azoknak a civil szervezeteknek, akik felhívták a minisztérium figyelmét az ügy számos árnyalatára és hátulütőire. Marius Harosa szerint annyira sok tényező közreműködött, hogy az ügy lezárása a teljes társadalom győzelmének tekinthető.

Tică Darie egyedülálló tapasztalatain keresztül beszélt a közösség erejéről és a civil mozgósításról, amely egy helyi tiltakozásból országos mozgalommá vált. Dániában végezte egyetemi tanulmányait, amikor 2012-ben és 2013-ban kétszer is elbiciklizett Koppenhágából Verespatakra, hogy a rombolási projekt ellen tiltakozzon. Tíz éve él a településen, két gyermek édesapja, és harmadik alkalommal készül független polgármesterjelöltként indulni a választásokon. A Made in Roșia Montană szociális vállalkozás létrehozója, amelynek keretében a helyi asszonyok által, gyapjúból készített termékeket értékesítik. Úgy véli, hogy a FânFest nevű fesztivál is fontos szerepet játszott a tudatos civil hozzáállás kialakulásában, emellett a nemzetközi tiltakozások és a külföldi fiatalok romániai látogatásai is jelentősek a folyamatban.

Számára egy hivatalos látogatás alkalmával vált világossá az ügy súlya: ekkor látta meg, mennyire erős alapon áll a cég, milyen fontos emberek állnak mögötte. Eközben a vállalatnak fenomenális PR-kampánya volt, és több sajtóorgánummal is szerződést kötött titokban, de Tică saját kamerájával készített felvételei áttörték a közvélemény ingerküszöbét. Egy hét múlva már országszerte zajlottak a tüntetések. A beszélgetésen rámutatott, a Verespatak-kirakósnak több ezer darabja van, de kiindulópontnak a bátor helyi emberek kitartása tekinthető, akik nem akarták eladni az otthonaikat. Nélkülük a mozgalom sem jött volna létre.

De mi következik most Verespatak számára? Tică Darie elmondta, a településen húsz évig megállt a fejlődés, az épületek 80 százaléka továbbra is a bányavállalat tulajdonában van. Most újra van esélye feléledni, a beköltöző fiatalok és lelkes helyiek is tenni akarnak a településért. Az aktivista maga is megvásárolt és felújított egy házat, bár az épületnek még mindig társtulajdonosa a Gold Corporation. Hamarosan megnyitják az első bisztrót, az emeleten pedig a cserkészek gyülekezőhelye van. Úgy véli, az érintetlen terület nagyon jó terep a kis helyi vállalkozások elindítására: „Sok lehetőség van, csak nyitottság kell hozzá.”