Olvasási idő: 3 perc

Több mint ötven éve zajlik az Egyesült Államokban a kábítószerek elleni háború. A hosszú évtizedek tanulságait és a jövő fenyegetéseit foglalta össze az MCC Budapest Summit on the Global Drug Epidemic konferencia kihelyezett beszélgetése a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kolozsvári központjában november 20-án. Paul J. Larkin, a Heritage Foundation vezető jogi kutatója első kézből szerzett tapasztalatait osztotta meg az érdeklődőkkel.

A beszélgetés az amerikai „drogellenes háború” gyökereit és fejlődését, a dekriminalizációs kísérletek tapasztalatait, valamint a szintetikus kábítószerek világszintű, aggasztó terjedését járta körül. A szakemberrel Bodor Róbert, a Sapientia Egyetem joghallgatója és az MCC Egyetemi Programjának tagja beszélgetett.

„A legnagyobb fenyegetés, amellyel ma szembenézünk, az úgynevezett új pszichoaktív anyagokból ered” – fejtette ki álláspontját Paul Larkin. Ezek a teljes mértékben szintetikus szerek – köztük a metamfetamin, a fentanil és az új, rendkívül erős vegyületek, például a nitazének – laboratóriumokban készülnek, így olcsón és nagy mennyiségben gyárthatók, ráadásul folyamatosan „finomhangolhatók”. Éppen ez a rugalmasság teszi őket rendkívül veszélyessé.

A fentanil megjelenése különösen drámai fordulatot hozott az amerikai droghelyzetben: az elmúlt időszakban évente 80-100 ezer túladagolásos halálesetet tulajdonítottak neki. „A fentanil nagyon kis dózisban is halálos lehet, és akár egy szívdobbanásnál is gyorsabban végez az áldozataival” – hangsúlyozta Larkin. Eközben a szabályozás alig tudja tartani a lépést a vegyészekkel: gyorsabban módosítják a molekuláris szerkezeteket, mint ahogy a törvények alkalmazkodni képesek.

Bár szakmai pályája szorosan kötődik a büntető igazságszolgáltatáshoz, Paul Larkin kiemelte: a drogkrízist nem lehet pusztán rendészeti eszközökkel megoldani. „A büntetőjogi fellépéseket csupán végső eszközként kellene bevetni” – hangsúlyozta az előadó, hozzátéve, hogy a folyamatban sokkal nagyobb hangsúlyt kellene kapnia a megelőzésnek és a függőségek kezelésének. Pozitív példaként a Hawaii állambeli HOPE-modellt és a dél-dakotai 24/7 Sobriety programot említette. Mindkettő a gyors, kiszámítható, de mérsékelt szankciókra és intenzív ellenőrzésre épül, és súlyos börtönbüntetések nélkül is eredményesen csökkentik a visszaesést.

A jövőre tekintve Paul Larkin arra figyelmeztetett, hogy a droghelyzet valószínűleg romlani fog, mivel a vegyipar gyorsabban fejlődik, mint a szakpolitikai reakciók Attól tart, hogy az előttünk álló években egyre erősebb, összetettebb és még veszélyesebb szintetikus drogok kerülhetnek piacra, miközben sem az Egyesült Államok, sem a világ nincs igazán felkészülve erre.

„Gyors és átlátható információcserére van szükség, nemcsak egy országon belül, hanem nemzetközileg is” – nyomatékosított az előadó. A technológiai változások és a geopolitikai környezet együttesen alakítják át a drogpiacot, és ezzel arányos válaszra van szükség: megelőzésre, kezelésre, együttműködésre és kiegyensúlyozott, megfontolt rendészeti stratégiára.