Olvasási idő: 9 perc

Nem véletlen, hogy Mátyás udvarába „majd az egész világról jöttek” férfiak. A reneszánsz nem helyhez kötött: útban volt mindig, embertől emberig, gondolattól gondolatig. Az újjászületés nem egyszer történik, hanem újra és újra.

Áprilisi eseményeink kérdése: mi születik újjá bennünk, körülöttünk, most?

 

1. Könyvbemutató: Teljesítménypszichológia I.

Április 15., Marosvásárhely; április 16., Kolozsvár 

Hol a határ a bizalom és a nyomás között? Mi mozgatja a csúcsteljesítményt? Hogyan válik a nyomás hajtóerővé vagy éppen bénító teherré? Mitől maradhat valaki hosszú távon is kiegyensúlyozott a teljesítménykényszer világában?

Sárkány Dominik sportszakpszichológus nem motivációs jelszavakat hozott, hanem tudományt: azt vizsgálta, mi zajlik bennünk, amikor a legjobbat akarjuk kihozni magunkból. Tapasztalatait élsportban, légi forgalomirányításban és rendvédelemben szerezte. Ott, ahol a teljesítmény nem opció, hanem tét. A Teljesítménypszichológia I. kötet ezt a tudást teszi elérhetővé sportolóknak, tanároknak, művészeknek, diákoknak. Azaz mindenkinek, akinek hivatása összefonódik a teljesítménnyel.

Kolozsváron Both Sándor-Ágoston, az MCC Egyetemi Program diákja, Marosvásárhelyen pedig Bereczki Éva óvodapedagógus, az MCC munkatársa beszélgetett a szerzővel.

Renascencia: újjászületni önmagunkban. De hogyan?

 

2. Sorsfordító kalandok – aradi magyar fiatalok a tengereken

Április 17., Arad 

Az újjáépítés mindig egy döntéssel kezdődik: nem maradni ott, ahol vagy. Horváth Csaba 1985-ben végzett hajózási mérnökként, azóta bejárta a Távol-Keletet, lefordított tizennégy szakkönyvet, és száz magyar fiatalt küldött vitorlás iskolahajókra a világ tengereire. Szabó Rolland az Adriától a Karib-tengerig szervez utakat, és utánpótlást épít. Szabó Péter Patrik egyedüli magyarként vett részt az ománi haditengerészet vitorlásképzésén.

Mindhárom út egy döntéssel kezdődött: kilépni a szárazföld biztonságából, és rábízni magát a szélre. Az aradi vitorlás közösség – Románia egyik legaktívabb ilyen csoportja – most bemutatkozott. Nem a tenger a téma, hanem az, amit a tenger megtanít: hogyan születik újjá az ember, amikor nincs talaj a lába alatt?  

 

3. Íme, az ember! – Lackfi János és Nagypál Szabolcs párbeszéde hitről, művészetről, életről

Április 22., Nagyvárad

„Isten hozott a legnagyobb Alkotó megunhatatlan bűvészmutatvány-sorozatában, ami maga az életünk!”

Galeotto azt írta Mátyásról: „a kiváló embereket lelkének parancsára tiszteli”. Nem szokásból, nem kényszerből, hanem belső meggyőződésből. Ez a reneszánsz ember ideálja: aki magától teszi, amit tesz, mert tudja, miért.

Lackfi János, a József Attila- és Kossuth-díjas költő és dr. Nagypál Szabolcs teológus-jogász arról beszélgettek, hol van ma a hit, a művészet és az élet találkozási pontja. Arról, ami elmúlik, és arról, ami nem. Az est második felében Lackfi új versei keltek életre, Gyárfás István dzsesszgitárjának kíséretével. Az eseményt az MCC a Nagyváradi Római Katolikus Püspökséggel közösen szervezte.

Renascencia: újjászületni nem egyszer, hanem minden alkalommal, amikor valami valódit hallunk.

 

4. Balázsfalvától Gyulafehérvárig – Románok és magyarok a közös múlt tükrében

Április 21., Kolozsvár 

1848 tavaszán Erdély három közössége (román, magyar, székely) egymással szemben álló politikai táborokba rendeződött. A magyar forradalom egységes, független Magyarországot akart. A román mozgalom politikai egyenjogúságot, és egy Bécshez, nem Budapesthez tartozó autonóm Erdélyt. Egyik fél sem érte el maradéktalanul, amit akart.

1867, a kiegyezés: az erdélyi román politikai elit bizalmatlanul fogadta. Az 1890-es évek memorandistái ismét napirendre tűzték a jogokat, azonos elbánást a románoknak, magyaroknak, szászoknak, székelyeknek. Hetven évvel a balázsfalvi kiáltvány után, 1918-ban Gyulafehérváron Erdély kimondta az egyesülést Romániával. A román közösség nemcsak az 1791 óta követelt jogokat nyerte el, hanem annál jóval többet.

Dr. Szabó Zsolt, dr. Adriana Zaharia és dr. Mircea-Gheorghe Abrudan – Marius Turda moderálásával – a sorozat hatodik alkalmán azt vizsgálta, hogyan formálódott petícióból mozgalom, kiáltványból identitás, követelésből történelem. Mit jelent újjászületni egy közösség számára? És mit jelent közösen emlékezni arra, ami mindkét fél számára mást jelentett?

 

5. Transylvania Lectures: Kreativitás a mesterséges intelligencia korában

Április 24., Kolozsvár

Mi történik akkor, ha valaki vagy valami anélkül alkot, hogy jelen lenne? Anélkül, hogy értené, mit csinál? A mesterséges intelligencia ma képeket fest, verseket ír, zenét szerez. Újszerű? Igen. Értékes? Sokszor. De kreatív?

A Transylvania Lectures e kiadása két álláspontot ütköztetett: ha a kreativitást a kimenet alapján ítéljük meg – az MI kreatív. Ha a kreativitáshoz szándék, tudatosság és jelenlét kell – a gép nem lehet az. Dr. Csató Lehel professzor a technikai oldalt mutatta be, a vita a filozófiait. Az etikai és szerzői jogi kérdések is terítékre kerültek. A szakértők figyelmeztettek, hogy a túlzott MI-használat homogenizálhatja az alkotást, ezért fontos, hogy megőrizzük és gyakoroljuk kreativitásunkat, és tudatosan használjuk a technológiát.

Az eseményen tapasztalt szakemberek beszélgettek: Vlad Sulea tervező, prof. dr. Csató Lehel egyetemi tanár, dr. Mara Rațiu egyetemi docens és Köllő Magor Örs szoftvermérnök, az MCC alumnusa. A témáról emellett megosztotta gondolatait Anouk Wipprecht divattervező, mérnök is.

Mit jelent alkotni, ha a teremtés már nem csak ember dolga?

 

5. Iskola – Híd a nemzedékek között

Április 29., Kolozsvár

A Gál Kelemen Oktatási Központtal és Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségével közösen szervezett eseménynek az Onisifor Ghibu Elméleti Líceum adott otthont.

A nevelés hidat épít: az egyik generáció a másiknak adja át, amit tud. Amit nem ért, azt nem tudja átadni. Ma a pedagógusok és az alfa generáció között óriási a szakadék. Nem rosszindulat, hanem sebesség: a technológiai változás gyorsabb, mint a generációváltás. A digitális környezet a fiatalok számára nem eszköz, hanem alapvető élettér. Máshogy figyelnek, máshogy tanulnak, máshogy léteznek.

Dr. Frigy Szabolcs közel húsz éve dolgozik iskolák, szülők és diákok között. Azt vizsgálja, hogyan lehet közelebb hozni egymáshoz azokat, akik ugyanabban az osztályteremben ülnek, de különböző világokban élnek.

Az iskola újjászületése ott kezdődik, ahol a tanár és a diák végre ugyanazt látja. Ha különböző szemekkel is.

 

7. Mohács 500 – A vesztes csatát is meg kell vívni

Április 28., Temesvár; április 29., Arad

1526. Mindenki tudja. Szólásokba ivódott, tankönyvekbe beépült, a „magyar sors” értelmezéseinek visszatérő sarokpontja lett. A belső meghasonlottság, az elveszített aranykor, a tragédia, amelyre hivatkozni lehet, valahányszor valami rosszul sül el. Mohácsnál a vereség beépült a mítoszba, és a mítosz lassan elfedi azt, ami valójában történt.

Varga Szabolcs, az ELTE Történettudományi Kutatóintézetének főmunkatársa a legújabb kutatási eredmények alapján más irányt kínál: nem a nemzeti narratíva megerősítését, hanem annak kritikai újragondolását. A csatához vezető út, a vereség és következményei másképp is elmesélhetők – forrásközelibb, árnyaltabb képpel. Külön figyelmet kap az erdélyi perspektíva, amely az idők során többször is eltért a központi kánontól – és talán épp ezért közelebb maradt az igazsághoz.

A történelem újjászületése ott kezdődik, ahol a mítoszt felváltja a valódi kérdés.

 

Az újjászületés ára

A Mátyás udvarába látogatókat „kiváló emberséggel párosult jóindulat vonzotta”. Nem a hatalom. Nem a gazdagság. Hanem valami, amit ma nehéz szóba önteni: egy hely, ahol az újjászületés lehetséges volt. Ahol a tudás számított, a párbeszéd számított, az ember számított.

Az MCC áprilisi nyilvános eseményein hét újjászületési kísérletről beszélgettünk: a teljesítménytől a tengerig, a hittől a gépi kreativitásig, a közös múlttól a mítoszok lebontásán át a mohácsi vereségig és a következő generációig. Mind ugyanazt kereste: hogyan születünk újjá, ha valóban akarjuk?

A reneszánsz nem múlt el. Úton van. Embertől emberig.