Előrelátható tudományos módszerekkel a társadalmak összeomlása? – Peter Turchin komplexitáskutató volt az MCC vendége Kolozsváron

Peter Turchin arra kereste a választ, miért emelkednek fel, majd omlanak össze újra és újra a nagy társadalmak, birodalmak. Bemutatta azt a strukturális-demográfiai elméletet, amely több egymással összefonódó válságmechanizmust ír le. Az első az úgynevezett „népi elszegényedés”, amikor a lakosság életszínvonala tartósan romlik, a társadalmi feszültségek pedig erősödnek. A második az elit túltermelése: túl sokan törekednek befolyásos pozíciókba, ám ezekből csak keveseknek jut. A sikertelen, frusztrált elitcsoportok ilyenkor könnyen kontraelitté válnak, és a fennálló rend megingatására törekszenek. A harmadik válságjelenség az állam meggyengülése, amikor az intézmények nem képesek ellátni alapfeladataikat, például a közbiztonság fenntartását vagy a határok védelmét. Ha ez a három folyamat egymást erősíti, a társadalmak válságos időszakba lépnek – történelmileg ezek gyakran polgárháborúk, forradalmak és a rend összeomlásának formájában jelentkeznek.

Tízezer év adatait dolgozzák fel

Turchin elmondta, a történelem számos narratívát kínál, a Seshat globális történelmi adatbank segítségével pedig felismerhetőek a rendszerszerű történések. Az adatbázis az elmúlt tízezer év társadalmaira vonatkozó mennyiségi adatokat foglalja össze, és ezen keresztül tesztelni lehet a vonatkozó elméleteket, hogy miért emelkednek és omlanak össze a társadalmak. De mit találunk, amikor elemezzük ezeket az adatokat? Ismétlődő ciklusok láthatók: a társadalmak növekednek, gazdagabbá és összetettebbé válnak, ugyanakkor ezzel párhuzamosan nő az egyenlőtlenség is, szaporodnak az elitcsoportok, és az állam meggyengül. Ez válságokhoz és összeomláshoz vezet. A káoszt követően végül új rend alakul ki, majd a ciklus újrakezdődik.

A professzor hangsúlyozta, hogy az említett mechanizmusok történelmi ciklusokban ismétlődnek, a Római Köztársaságtól kezdve a középkori Anglián át egészen a modern korig. Véleménye szerint a nyugati társadalmakban ma egyre erőteljesebben érzékelhetők ezek a jelek. Az Egyesült Államok példáját hozta fel, ahol az egyenlőtlenség drámaian nőtt az elmúlt évtizedekben, a diplomás elit száma messze meghaladja a rendelkezésre álló pozíciók számát, és mindez az állam fiskális problémáival kapcsolódik össze. Kombinációjuk azt mutatja, hogy az Egyesült Államok turbulens időszakba lépett, ami a közelmúlt polarizációjában és zavargásaiban már tetten érhető. A szakember a kutatási eredményeit az End Times: Elites, Counter-Elites, and the Path of Political Disintegration (2023) című könyvében foglalta össze.

A folyamatok felismerésével elkerülhető az összeomlás

Az előadó ugyanakkor kiemelte, hogy a válság nem elkerülhetetlen. Az időben meghozott reformok képesek mérsékelni a feszültségeket: a társadalmi egyenlőtlenség csökkentése, az elitképzés és az oktatás munkaerőpiaci igényekhez való igazítása, továbbá az állam intézményi és pénzügyi megerősítése mind hozzájárulhatnak a stabilitás fenntartásához.

Bár ez összefoglalva egyszerűnek tűnhet, megvalósítani nehéz, történelmileg nézve a legtöbb társadalom nem tudott időben reformokat végrehajtani, és csak egy súlyos válság után jöttek létre új intézmények. A múltban akadt azért sikeres példa is: az Egyesült Államok a 20. század eleji progresszív reformok révén hosszú időre stabilizálni tudta helyzetét. Ez is bizonyítja, hogy a hanyatlás nem elkerülhetetlen, ha időben felismerik a figyelmeztető jeleket, ehhez azonban határozott vezetésre, politikai akaratra, és mindenekelőtt annak felismerésére van szükség, hogy a problémák strukturálisak, nem csupán az egyes vezetők hibái.

Interdiszciplináris megközelítéssel elemzik a történelmet

Peter Turchin bemutatta azt is, hogyan építik fel modelljeiket: a népesség növekedését leíró matematikai egyenleteket használnak, felmérve az egyenlőtlenség változását, az elitcsoportok versengését és az állami bevételek gyűjtésének módját. Ezeket a modelleket az eseménytörténet adataival tesztelik, majd ezek alapján tudnak prognózist készíteni. Hangsúlyozta, hogy ez nem olyan, mint az időjárás-előrejelzés, ahol képesek megjósolni a holnapi hőmérsékletet – a társadalmi rendszerek túl összetettek hasonló mértékű pontossághoz, de a trendeket és a kockázatokat azonosítani tudják. Kiemelte, a kliodinamika fő értéke nem az, hogy biztos kimenetelt jelez előre, hanem hogy segít a társadalmaknak felismerni a felgyülemlett strukturális nyomást, és lehetőséget ad arra, hogy időben cselekedjenek, mielőtt túl késő lenne.

Az előadás végén a közönség kérdései nyomán szóba kerültek a kisebb országok sajátos kihívásai, a vallás szerepe, valamint a technológia hatása is. Turchin szerint a vallás egyes korszakokban összetartó erőként, máskor megosztó tényezőként működött; a kisebb államok esetében pedig a belső törésvonalak mellett a külső hatások szintén meghatározó módon érvényesülnek. A technológia ugyan felgyorsíthatja a folyamatokat – például a közösségi média révén –, de az alapvető mechanizmusokat nem változtatja meg. A professzor zárszavában hangsúlyozta: kutatásainak célja nem valamilyen pesszimista jövőkép felvázolása, hanem a figyelmeztetés. A történelem, a matematika és az adatok kombinálásával elkezdhetjük megérteni, miért emelkednek és omlanak össze a társadalmak, és hogyan kerülhetjük el a folyamatok legrosszabb kimenetelét a jövőben. A beszélgetést Köllő Magor-Örs szoftverfejlesztő, az MCC volt diákja moderálta.