Olvasási idő: 3 perc

Az őszi KP+ túra keretében a Középiskolás Program szegedi csapata idén Veresszékre látogatott el október 17–21. között, hogy öt nap alatt felfedezze Székelyföld természeti és kulturális kincseit. A mintegy 17 fős csoport a tanulmányút alatt új ismeretekkel, élményekkel és barátságokkal gazdagodott. Az élménydús programról Kertész-Born Boglárka KP koordinátor számolt be.

Már az utazás is számos élményt tartogatott, hiszen odafelé Nagyszeben, hazafelé pedig Brassó történelmi belvárosát fedeztük fel, megismerve Erdély két gyönyörű, gazdag múltú városának hangulatát.

A megérkezést követő első napon Kádár Kincső, a veresszéki központ programfelelőse interaktív előadást tartott Erdély tájegységeiről, történelméről és kulturális örökségéről. A közvetlen, beszélgetős formában zajló foglalkozáson megtanultuk, mennyire sokszínű és gazdag ez a vidék nyelvében, népszokásaiban és hagyományaiban egyaránt. Délután egy közös csapatjáték következett, ahol nyomozóként indultunk el Veresszék területén felgöngyölíteni Kata történetét, ami végül egy székely ballada megismeréséhez vezetett. A játék nemcsak szórakoztató volt, hanem segített mélyebben megérteni, hogyan élnek tovább a népi történetek a mai ember számára is.

A második napot a természetnek szenteltük. Ellátogattunk a Szent Anna-tóhoz és a Mohos-tőzegláphoz, ahol helyi idegenvezetőnk mesélt a vidék ökológiai értékeiről és természeti sajátosságairól. A diákok megtapasztalhatták, milyen törékeny egy ilyen különleges élőhely, és milyen fontos a természetvédelem tudatos szemlélete.

A harmadik napon Csíkszeredát és az MCC helyi központját kerestük fel, majd ellátogattunk a csíksomlyói Kegytemplomhoz és a Nyereghez, ahol a híres pünkösdi búcsút is tartják. Sokan itt érezték át először, mit jelent az erdélyi magyarság összetartása, és milyen fontos szerepet játszik ebben a térségben is a vallás.

Délután a Gyimesek felé vettük az irányt. Először Borospatakán a skanzent jártuk be, ahol a népi építészet, tárgykultúra és hagyományos életmód világáról hallhattunk ismertetőt. A résztvevők testközelből láthatták, hogyan éltek, dolgoztak és ünnepeltek a helyiek régen. A nap zárásaként Gyimesfelsőlokon bobozással lazítottunk, ami sokak számára a túra egyik legkedvesebb élménye lett.

A közös esték játékai, beszélgetései és a veresszéki vendéglátás megerősítették a közösségünket. Ahogy az egyik résztvevő fogalmazott: „Öt napot tölthettünk el a tündérkertben, amelyet Veresszéknek hívnak. Találkoztunk a legőszintébb vendégszeretettel és jósággal. Erdély megmutatta, mit jelent ma magyarnak lenni, és hol érdemes keresnünk a gyökereinket.”