Olvasási idő: 8 perc
Az elmúlt évek válságai alapjaiban formálták át Európa energiapiacát, rávilágítva az ellátásbiztonság, a megfizethetőség és a fenntarthatóság közötti kényes egyensúlyra. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) kolozsvári központjában, a Transylvania Lectures június 3-i eseményén a szakértők arról beszélgettek, milyen kihívásokkal néz szembe Európa, hogyan gyorsítható fel a zöld átállás, és milyen szerepe lehet Romániának, Szerbiának, valamint a regionális együttműködéseknek az energetikai jövő alakításában.
Miközben Európa piaci és energetikai átrendeződésekkel küzd, a háztartások, a vállalkozások és a kormányok egyaránt az ellátásbiztonság, a megfizethetőség és a fenntarthatóság kérdéseivel szembesülnek. Hogyan befolyásolják a világpolitikai események az energiapiacot? Miként válhat Európa zöldebb kontinenssé úgy, hogy közben az energia továbbra is elérhető és biztonságos maradjon?
Ezekre a kérdésekre kereste a választ a Transylvania Lectures előadássorozat június 3-i eseménye, amelyen dr. Oana Raita, az INCDTM – Izotóp- és Molekuláris Technológiák Országos Kutató-Fejlesztő Intézete – tudományos főmunkatársa, az Energy Team csapatvezetője és a Transylvania Energy Cluster ügyvezető igazgatója, valamint dr. Strahinja Obrenović energiajogi és energiapolitikai szakember, a Belgrádi Egyetem Politikatudományi Karának adjunktusa beszélgetett Európa energetikai jövőjéről. A beszélgetést Hărșan-Farr Alia, az MCC Egyetemi Program hallgatója moderálta.
Európának az elmúlt négy évben számos komoly kihívással kellett szembenéznie: a pandémia, az Ukrajnában zajló háború és a közel-keleti helyzet egyaránt hozzájárultak az energiapiac bizonytalanságához. Dr. Oana Raita hangsúlyozta: nem csupán arról van szó, hogy az orosz gáztól való függőség következtében kevesebb energia áll rendelkezésünkre. Úgy véli, „egyénként és kontinensként is el kell gondolkodnunk azon, hogy hogyan használjuk a meglévő mennyiséget”.
Dr. Strahinja Obrenović szerint a jelenlegi energiapolitikával foglalkozó jogalkotóknak az úgynevezett „energiaháromszöget” kell szem előtt tartaniuk: az energiának megfizethetőnek kell lennie mindenki számára, beleértve a leghátrányosabb helyzetű csoportokat is; az ellátásnak folyamatosnak és biztonságosnak kell maradnia; mindeközben pedig a fenntarthatósági szempontokat sem lehet figyelmen kívül hagyni. „Az energiatermelés mára demokratizált folyamattá vált, hiszen a történelem során először az állampolgárok nem csupán fogyasztók, hanem termelők is” – fogalmazott.
Dr. Oana Raita hozzátette: Románia jelenleg kedvezőbb helyzetben van, mint például Németország vagy Franciaország. Kolozsvár is azon romániai városok közé tartozik, amelyek az elmúlt években jelentős beruházásokat hajtottak végre a zöld energia területén.
„2022 előtt senki sem gondolkodott igazán azon, hogy honnan kapuk az áramot és a gázt” – jegyezte meg Alia Hărșan-Farr. Dr. Oana Raita szerint az urkajnai konfliktus felgyorsította az energiafüggetlenség és az energiahatékonyság iránti törekvéseket. Ugyanakkor az országoknak ettől függetlenül is változtatniuk kellene fogyasztási szokásaikon, amihez már szociálpszichológiai tényezők is kapcsolódnak. Az előadó személyes példával szemléltette ezt: kommunizmus idején felnőtt édesanyja ma sem szívesen kapcsolja le a villanyt, hiszen fiatalkora jelentős részét sötétben kellett töltenie.
Dr. Strahinja Obrenović kiemelte, hogy bár az EU országaiban felgyorsult a megújuló energiára való átállás, egyre nagyobb feszültség mutatkozik a régi infrastruktúrák és a növekvő energiaigény között. Ezt a problémát olyan technológiai óriások, mint a Microsoft vagy a Google saját erőművek létrehozásával próbálják kezelni. Továbbra is komoly kihívást jelent ugyanakkor a napenergia tárolása. Bár maga a technológia egyre elérhetőbbé és olcsóbbá vált, még mindig nincs megfelelő megoldás arra, hogyan lehet a megtermelt energiát hosszú távon hatékonyan felhasználni.
Dr. Oana Raita szerint Romániában az is problémát jelent, hogy sokan nincsenek felkészülve a napelemekkel járó összes költségre. Nem csupán a beszerelést kell kifizetni, hanem a későbbi karbantartást, ellenőrzést és fenntartást is. Emellett az állam nem fizet a megtermelt többletenergiáért. Ez könnyen eltántoríthatja az embereket, hiszen úgy érezhetik, a zöld energia számukra elsősorban nagy befektetést jelent, amelynek megtérülése bizonytalan.
Felmerült a kérdés: az energia gazdasági vagy társadalmi ügy? Dr. Oana Raita szerint a kettő nem zárja ki egymást, hiszen az elérhetőség, a fenntarthatóság és az előállítás szorosan összefüggnek. A szakértők egyetértettek abban, hogy mivel az energia szinte létszükséglet, nélküle pedig gyakorlatilag leállnának mindennapi tevékenységeink, másként kell tekintenünk rá, mint egy átlagos termékre vagy szolgáltatásra.
Dr. Oana Raita a Spanyolországban történt, napokon át tartó áramszünet példáján keresztül a diverzifikáció fontosságára is felhívta a figyelmet. Szerinte elengedhetetlen, hogy az országok ne csupán egyetlen energiaforrásra támaszkodjanak, hanem minél jobban kihasználják természeti adottságaikat. Az is előrelépést jelentene, ha az országos hálózatok mellett kisebb közösségek is képesek lennének saját fogyasztásuk egy részét előállítani. Az átálláshoz ugyanakkor átláthatóságra, őszinte kommunikációra és oktatásra van szükség az állam és az állampolgárok között.
„A megújuló energia egyszerre lehet válasz a klímaválságra és az energiafüggetlenség kérdésére” – hangzott el a beszélgetésen. De vajon milyen gyorsan tudják ezek a források kielégíteni a fogyasztói igényeket? Dr. Oana Raita szerint önmagukban soha nem lesznek elegendőek: mindig szükség lesz más energiaforrásokra is. A nukleáris energia például jó kompromisszumot jelenthet, hiszen megfelelő körülmények között alacsony környezeti terheléssel képes nagy mennyiségű energiát biztosítani. Albánia esete is jól mutatja a diverzifikáció fontosságát: az ország fogyasztásának jelentős részét vízenergiából állítja elő, ami kedvező adottság, ugyanakkor kockázatot jelenthet, ha egy adott évben nincs elegendő csapadék.
Bár a meghívottak optimisták a megújuló energiával kapcsolatban, a jövőt inkább kiegyensúlyozottabb előállításban látják. Olyan országokban például, mint Norvégia, ahol a sötét időszakok hosszúra nyúlhatnak, nem reális, hogy a teljes energiaszükségletet kizárólag napenergiával vagy más zöld technológiákkal fedezzék. A szakértők szerint az EU országait a jövőben közös zöld hálózatok kialakítása is segíthetné. Példaként említették a Románia és Szerbia között működő vízerőműrendszert, amelynek lényege, hogy az adott pillanatban több energiát termelő ország kisegíti a másikat.
Az innovációk bevezetése jó irányba halad, de időigényes folyamat. Dr. Oana Raita szerint a törvényi és engedélyeztetési eljárások szigorodása, valamint a lakosság bizonytalansága egyaránt lassíthatja az átállást. Dr. Strahinja Obrenović arról beszélt, hogy Szerbiában a különböző minisztériumok közötti együttműködés hiánya nehezíti a munkát. A befektetők számára az előreláthatóság, különösen a jogalkotás területén, elengedhetetlen lenne, ezzel azonban mindkét ország küzd. „A ma működő kormány holnapra megbukhat, az a törvény pedig, amelyet múlt héten követtünk, jövő héten már nem biztos, hogy aktuális lesz” – fogalmazott dr. Oana Raita.
Mindezek mellett Európát nehéz a leggyorsabban fejlődő országokkal összehasonlítani. Az EU országai és Kína, Tajvan vagy akár az Egyesült Arab Emírségek között az egyik legnagyobb különbség az, hogy utóbbiakban sok esetben kevesebb szabályozás korlátozza az innovációt, így gyorsabban tudnak új megoldásokat bevezetni. A szakemberek ugyanakkor egyetértettek abban, hogy hosszú távon mégis Európa járhat jobban, hiszen a szabályozások célja egy tisztább, egészségesebb és fenntarthatóbb jövő megteremtése.
