Olvasási idő: 4 perc
Digitális időutazás zajlott a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kolozsvári képzési központjában. Május 15-én Guld Ádám médiakutató, kommunikációs szakember a digitális kultúra és az emlékezés kapcsolatát járta körül előadásában. A beszélgetés moderátora Ambrus Eszter, az MCC Egyetemi Programjának diákja volt.
Korunk egyik sajátos paradoxona, hogy miközben minden pillanatot azonnal dokumentálunk, gyakran elfelejtünk valóban jelen lenni. Az online tartalmak szüntelen áramlása nemcsak az egyéni, hanem a kollektív emlékezet szerkezetét is átalakítja, egyre töredezettebbé téve azt.
Az előadó rámutatott arra, hogy az emlékezetkultúra és a digitális technológiák szoros szimbiózisban fejlődnek – vázolta fel az előadó. A médiakutatók már az 1980-90-es évektől vizsgálják ezt a kapcsolatot, különösen a kommunikációs determinizmus iskolája keretében. Az emberiség történelme tulajdonképpen kommunikációs forradalmakon keresztül is leírható. Az első ilyen forradalom a szóbeli közlés elterjedése volt, hiszen az emberiségen kívül nem ismerünk más fajt, amely nyelvi struktúrával kommunikálna. A nyelv volt az első olyan eszköz, amellyel tartalmat lehetett közvetíteni.
A következő nagy ugrást a fotográfia megjelenése hozta, ami az emlékezést és a történetiség megőrzését szolgálta. Ám a közöségi média korszakában új kihívások jelentek meg: emlékezet-túlterhelés zajlik, mindenkinek van olyan eszköze, amellyel korlátlan mennyiségű képet és információt rögzíthet. A felhasználók gyakran ugyanazt az élményt osztják meg újra és újra, rengeteg kép és adat készül, ami az egyén szintjén is túltermelésnek számít.
A közösségi médiában megjelenő tartalmak célja kérdéses: vajon magunknak, másoknak, az emléknek vagy a visszacsatolásnak szólnak? – vetette fel Guld Ádám, hozzáfűzve, hogy sokan már vissza sem nézik a közösségi médiában megosztott fotóikat. Ezek az emlékek nem az örökkévalóságnak szólnak, hiszen a túlterheltség mellett a technológiai instabilitás is nehezíti a hosszú távú megőrzést Míg egy nyomtatott fotó évtizedeken át fennmaradhat, egy CD tartalma könnyen eltűnhet.
Az eseményen a kulturális emlékezés korlátairól is szó esett. Guld Ádám szerint nagyjából három generációnyira terjed a kollektív emlékezetünk – az ennél régebbi élmények, történetek fokozatosan elvesznek, ha nem történik tudatos átörökítés. A Z generáció vizuális töredékekből építik fel az emlékeiket: mémekből, rövid videókból, gyorsan fogyasztható vizuális impulzusokból. Míg régen egyetlen nyomtatott fénykép is elég volt egy emlék felidézéséhez, ma már több száz okostelefon veszi át ezt a szerepet.
A valóság torzulása is egyre inkább része az emlékezet dinamikájának. A szakember szerint a közösségi média algoritmusai nagyban befolyásolják, hogy mit látunk, mit őrzünk meg. Aki belép a digitális térbe, az lényegében „eladja” magát az algoritmusoknak – figyelmeztetett a médiakutató. A beszélgetés során szó esett a mesterséges intelligencia által generált képek hatásáról is, amely napjainkban friss jelenségnek számít. A filterek, módosított képek túlzott használata odáig fajulhat, hogy a felhasználó csalódást érez, amikor szembesül a valósággal.
A beszélgetés zárásaként szó esett arról is, hogy a pandémia alapvetően alakította át a Z generáció társas kapcsolataihoz való viszonyát. A mémek kulturálisan is mélyre hatolnak, hiszen érzéseket, hangulatot közvetítenek. Ebben a gyorsan változó digitális térben kiemelten fontos a tudatos médiahasználat, amelyet a szülőknek már egészen fiatal kortól át kell adniuk a gyerekeknek, hiszen ez segíthet őket eligazodni a digitális emlékezet világában és a felelősségvállalásban.
