Olvasási idő: 5 perc
A romániai társadalomban meghatározó és mélyen gyökerező jelenségről zajlott beszélgetés június 12-én a Mathias Corvinus Collegium kolozsvári központjában. Radu Umbreș antropológus alapos terepkutatásainak következtetéseit mutatta be a hallgatóságnak a romániai közösségekben uralkodó bizalmatlanságról.
Radu Umbreș antropológus, a bukaresti Politikai és Közigazgatási Tanulmányok Iskolája (SNSPA) oktatója, emellett író, előadó és tudománykommunikációs, valamint alkalmazott társadalomkutatási projektek tanácsadója.
A beszélgetés kiindulópontja az a terepkutatás volt, amelyet 2008 és 2010 között végzett egy északkelet-romániai faluban, fiktív nevén Săteni-ben, amelynek dinamikái szélesebb társadalmi valóságot is tükröznek. Umbreș Neîncrederea. Cum funcționează România profundă című könyve, amely nemrég jelent meg angolul az Oxford University Press kiadásában Living with Distrust címmel, részletes képet ad arról, hogyan épülnek ki – vagy inkább milyen korlátok között működnek – a bizalmi kapcsolatok egy falusi közösségben.
Radu Umbreș egy olyan világba vezette be a hallgatóságot, ahol a bizalom nem természetes, és szinte kizárólag a családtagok tanúsítják egymás iránt. A küszöb és kerítés által fizikailag is jól körülhatárolt otthon menedékül szolgál egy olyan társadalommal szemben, amelyet ellenségesnek, kiszámíthatatlannak és gyakran veszélyesnek érzékelnek az emberek. A külvilágban óvatosak, visszafogottak, és állandóan éberek.
Ez a hozzáállás nem véletlen, hanem mély történelmi gyökerekből táplálkozik: a kollektivizálás traumatikus tapasztalatai, a kommunizmus alatti megfigyelés, az időszakos éhínségek és aszályok, illetve a közelmúlt gazdasági bizonytalansága és a tömeges kivándorlás mind hozzájárultak egy olyan kultúra kialakulásához, amelyben „jobb nem bízni, mint megbánni”, és ahol a család maradt az egyetlen stabil és kiszámítható környezet.
Az előadó arra is kitért, hogy a bizalmatlanság generációról generációra öröklődik. A Săteni-beli gyerekek nemcsak a hozományt vették át, hanem egy egész kultúrát is, amely titkolózásra és a látszat fenntartására épült. Már kisgyermek koruktól arra tanítják őket, hogy kerüljék a kívülről érkező kérdéseket, ne tárják fel a család gyengeségeit, legyenek óvatosak, ha megszólalnak, és mindig tartsák fenn a látszatot. Ez a láthatatlan, de mélyreható nevelés egyfajta önvédelmi mechanizmusként működik, és a szocializáció szerves részévé válik.
Radu Umbreș kifejtette, a társadalomban uralkodó bizalmatlanság azzal jár, hogy az emberek nem kommunikálnak nyíltan egymással, nem szállnak szembe másokkal, de folyamatosan figyelik a másik jeleit, gesztusait, megnyilvánulásait. Ebben a világban a kommunikáció gyakran közvetett, a bizalom lassan, sok fenntartással épül ki. Az információ kerülőutakon terjed, az átláthatóság hiánya pedig kedvez az alternatív narratívák kialakulásának, amelyek akár az összeesküvés-elméletek szintjéig fajulhatnak, sőt a hivatalos magyarázatoknál is népszerűbbekké válhatnak. Ebben a kontextusban a szkepticizmus nem a kritikai gondolkodás jele, hanem maga az életmód velejárója.
A beszélgetésen felmerült, hogy ez a bizalmatlansági kultúra csak Románia egyes vidékeire korlátozódik, vagy országos szinten létezik? A szakember hangsúlyozta, hogy bár a vidéki közeg sajátos, a gyanakvás és az egyre szűkebb körökbe való visszahúzódás más társadalmi terekben is megfigyelhető – akár a városi tömbházakban, a szomszédsági kapcsolatokban, a hatóságokkal való interakciókban vagy a közéletben való részvételben. Példaként a városi kerteket, tömbházak közötti zöld területeket említette, ahol a lakók nem működnek együtt a fenntartásban, ápolásban, de árgus szemekkel figyelik mások mozdulatait.
Végül Vintilă Mihăilescu antropológus gondolatát bízta a jelenlevőkre: „„Megérteni ítélkezés nélkül, elfogadni és megvizsgálni a másságot, tudva, hogy az nem elválaszt, hanem egy egyetemes emberi alapra épül.” A mai polarizált és széttöredezett társadalomban az antropológiai gondolkodás alapvető eszközzé válik. Segíthet türelemre, empátiára és kíváncsiságra nevelni bennünket. Arra, hogy túllássunk a felszínen, és mélyebb értelmet keressünk mások viselkedésének mozgatórugóiban – véli Radu Umbreș.
A beszélgetést Alexandra Damian kommunikációs szakember, a HungaRománisme projekt társalapítója, az MCC munkatársa moderálta.