Olvasási idő: 3 perc

Izgalmas biciklitúrán vettek részt a Mathias Corvinus Collegium (MCC) sepsiszentgyörgyi diákjai Dániel Attila sportoló, túravezető, valamint Balázs Etelka MCC-s munkatárs kíséretében. A hatnapos eseményen 15 lelkes fiatal 280 kilométert tett meg, bejárva Erdély legszebb vidékeit. Az élménydús programról Tóth Magor és Blénessy Andrea résztvevők számoltak be.

A hat napig tartó út során rengeteg közös emléket szereztünk, kitartottunk egymás mellett jóban-rosszban, mondhatni a végére egész családias lett a légkör. A jó hangulatot annak is köszönhettük, hogy amikor éppen nem bicikliztünk, akkor beszélgettünk és játszottunk, ami segítette a csapat dinamikáját is. A lelkesedést nem rontotta el néhány gumidefekt és esés sem.

A tábor Sepsiszentgyörgyön vette kezdetét, így első nap a közeli Sugásfürdőt látogathattuk meg, ami összesen 13 km-t jelentett. Miután sikeresen kitekertünk az emelkedőn, és megtöltöttük a kulacsainkat a friss forrásból, jöhetett a kellemesebb része is a túrának, mégpedig a beereszkedés. Ezt követően elérkezett a vacsora ideje, amit szabadidős tevékenységgel folytathattunk.

Második nap az úti cél Kézdivásárhely volt, ahová összesen 83 kilométert kellett biciklizni. Ezen a napon mentünk a legtöbbet, de többnyire mind egyenes úton haladtunk.  Lehetőségünk volt keresztülmenni a Rétyi Nyír természetvédelmi területen is, amely gyönyörű volt, illetve kisebb pihenőt tartottunk Gelencén a Nádika Feredőnél.

A harmadik napon a Kászonokon és a Nyerges-tetőn keresztül jutottunk el Csíkszentsimon felé, 48 kilométeren át. Itt a Csíki Sör Manufaktúra vendégei voltunk, ahol számos új információval gazdagodtunk. Következő állomásunk Csíksomlyóra vezetett, ami 43 kilométeres táv volt. Ez a túra bizonyult a legnehezebbnek, mivel a túravezetőnk kivitt a Csíksomlyói kegytemplomhoz. Úgy éreztük, hogy nincs tovább, viszont utolsó erőnket is összeszedve teljesítettük a kitűzött célt. Vacsora után néhányan a városba is bementünk, és utána késő estig játszottunk és beszélgettünk a bentlakó gyerekekkel. 

A következő nap 50 kilométert tekertünk Barótig. Ez a nap elég nehéznek bizonyult, mivel rengeteget mentünk felfelé. Egy dolgot azonban biztos megtanultunk a táborban, hogy az életben érdemes minden emelkedővel megküzdeni, és tovább tekerni, mert egyszer vége lesz, és utána a lejtő következik. Ez volt az utolsó közös esténk, amely igazán jó hangulatban telt. Utolsó nap Sepsiszentgyörgy felé vettük az irányt, út közben meglátogattuk a kisbaconi Benedek Elek emlékházat, majd a Vadas-tetőn keresztül tekertünk vissza a kiindulóponthoz. Itt megmásztunk hegyet-völgyet, tehenek között bicikliztünk, kutyák futottak utánunk, sőt Árkoson egy szarvas mellett is volt lehetőségünk eltekerni. Az az érzés, amikor megpillantottuk a sepsiszentgyörgyi táblát, semmihez sem köthető. Még mindig emlékszem, hogy mindenki mekkorát sikított, amikor beértünk a városba. Végül egy hatalmas csoportöleléssel és egy közös ebéddel zártuk a programot, ahol mindenki kapott egy oklevelet.

Összességében mindannyian nagyon élveztük a tábor minden egyes pillanatát. Eshetett az eső, vagy fújhatott a szél, akkor sem álltunk meg, és ez további lendületet adott mindenkinek. Hálásak vagyunk az MCC-nek ezért a lehetőségért, és izgatottan várjuk a következő biciklis tábort.