Hogyan alakult ki, és merre tart az emberi társadalom? – Dávid-Barrett Tamás a hatalom, nemek és kultúrák evolúciójáról

A kolozsvári beszélgetésen a szerző saját tudományos pályájából indult ki: Cambridge-ben endogén makroökonómiát tanult, amelyben az emberi faj kollektív viselkedését hosszú távon vizsgálta ahhoz hasonlóan, ahogy más állatfajokat elemeznek. A kötet is ezt az evolúciós szemléletet követi: sokszor felhozza példaként az állatok viselkedését, sőt az embert sem felsőbbrendű lényként vizsgálja, hanem mint egy fajt a sok köszül, hiszen viselkedésünk, társadalmi rendszereink és szabályaink más fajokéhoz hasonlóan értelmezhetők. „Nekem hatalmas megértéseim abból lettek, hogy belekényszerítettem magam, hogy az embert egy állatfajnak tekintsem” – emlékezett vissza a szakember.

Kutatásai során felismerte például, hogy az összes majomfajnak van valamiféle társadalmi rendszere – például a gibbonoknál a monogámia, a gorilláknál a háremrendszer, a csimpánzoknál és bonobóknál pedig a párkötődés nélküli együttélés és kapcsolódás jellemző. A szerző rámutatott, az emberi faj társadalmi rendszerének különlegessége, hogy a sok férfi és nő jelenléte mellett párkötődés is kialakul. Ebből a rugalmasságból fakad, hogy az emberi társadalmak képesek egyaránt matriarchális, patriarchális vagy egyenlőségen alapuló struktúrákat létrehozni. Ez az óriási rugalmasság a faji sajátosságunk.

A könyv egyik legfontosabb felismerése, hogy a patriarchális rendszerek kialakulása nem a véletlen műve. A világ különböző pontjain nagyjából egyszerre, kapcsolat nélkül alakultak ki az első földművelésen és állattenyésztésen alapuló civilizációk, amelyekkel együtt szinte varázsütésre jelent meg a férfidominancia. Dávid-Barrett Tamás szerint ennek oka a termeléshez kapcsolódó tulajdon megjelenése, amely védelemre és erőforrásszerzésre, erőszakra épült, így indokolttá téve a férfiak hatalmi szerepét. „Most egy átmenet közepén vagyunk. Ha a fajunk 350 ezer éves, abból 340 ezer év egyenlőségben telt” – emelte ki Dávid-Barrett Tamás.

A könyvben bemutatott kutatás során katalógust szerettek volna készíteni a világ összes kultúrájáról. A vizsgálatok során feltűnt, hogy a különböző típusú egyenlőtlenségek a társadalmi hálót is megbontják. A szakember szerint a nemi alapú egyenlőtlenségnek egészen más hatásai vannak, mint az etnikai vagy kasztrendszeralapú megkülönböztetéseknek, mivel az ember fajspecifikusan heteroszexuális és párkötődő. Ez a fajta egyenlőtlenség más szabályozási mechanizmusokat követel meg, melyek kultúránként és időben is jelentősen változnak – ezek rendszerezéséből született a könyv.

Az információs társadalom, a tudásalapú gazdaság és a digitális hálózatok korában új típusú hatalmi mechanizmusok kerülnek előtérbe: egyre nagyobb szerepet kap az érzelmi intelligencia, a kooperációs készség, valamint a kulturális és kapcsolati tőke. Ezek a tényezők kedvezőbb feltételeket teremtenek a nemi szerepek újraértelmezéséhez és a nők társadalmi súlyának növekedéséhez – nemcsak lehetőséget nyitnak, de új igényeket is támasztanak a sokszínűbb vezetés és döntéshozatal iránt. Az előadó hozzátette: „Most egy nagyon lassú változáson megyünk át, de még nem világos, hogy hova. Látszik, hogy a patriarchális rendszerek elemei elkezdtek szétesni, de még nem látjuk, hogy hova tartunk.”

Az előadóval Kolozsváron Fincziski Andrea színművész-pedagógus, a BBTE Színház és Film Karának doktorandusza és óraadó tanára, az MCC munkatársa, Szatmárnémetiben Gnandt-Márkus Éva szerkesztő-riporter, az MCC munkatársa beszélgetett.

Dávid-Barrett Tamás evolúciós viselkedéskutató, akinek kutatásai arra keresik a választ, hogy milyen tulajdonságok teszik lehetővé az emberek számára, hogy nagy és kulturálisan összetett társadalmakban éljenek. Különösen érdekli a társadalmi hálózatok felépítése és szabályozása, valamint a társadalmi hálózatépítő tulajdonságok evolúciós eredete. Jelenlegi kutatásának középpontjában a Structural Microfoundations elmélet áll, amely azt mutatja be, hogyan változik a társadalom szerkezete a demográfiai folyamatok hatására. Az Oxfordi Egyetem Trinity College-ban tanít, a helsinki Väestöliitto Népességkutató Intézet munkatársa, valamint tagja a Királyi Antropológiai Intézetnek és a Királyi Művészeti Társaságnak. Az oxfordi munkássága mellett korábban a kieli Világgazdasági Intézethez (Németország) és a santiagói Universidad del Desarrollohoz (Chile) is kötődött. Tanulmányait Londonban, Cambridge-ben és Budapesten végezte. Mielőtt tudományos pályára lépett, egy fejlődő gazdaságokra szakosodott kutatási tanácsadó céget vezetett. Nemrég fejezte be könyvét arról, hogy miért és hogyan alakulnak különbözőképpen a nemi normák a világ különböző kultúráiban és történelmi korszakaiban. A Gendered Species című kötet magyar fordítása A patriarchátus természetrajza címen jelent meg.