Száguldás a Balaton vizén – Vitorlázni tanultak az erdélyi középiskolások

Idén nyáron izgatottan vártam a pillanatot, amikor meghirdetik a minden évben Révfülöpön megtartandó vitorlástábort, és jelentkezhetek, hiszen rengeteg jó véleményt hallottam róla különféle MCC-s diákoktól. Miután megkaptam emailben a visszajelzést, hogy felvettek, egyből tudtam, hogy egy felejthetetlen élményben lesz részem.

Éjjel indult a busz Sepsiszentgyörgyről, majd minden várost érintve, ahonnan diákok csatlakoztak, megtettük a ránk váró hosszú utat. Magyarországi idő szerint 15 órakor érkeztünk meg, kissé fáradtan, de annál inkább jókedvvel és tudásvággyal.

Négyes csoportokban voltunk elszállásolva kisebb lakóházakban, ahol mindenünk megvolt, ami kellett. A szállás elfoglalása után egyből szabad programmal indíthattunk, amit kihasználva lementünk a Balaton partjára strandolni. Szerencsénkre a Cholnoky Jenő Gyermek és Ifjúsági Kikötő számos új vízi sport kipróbálására lehetőséget nyújtott, így sokan kajakozást vagy SUP-ozást is kipróbáltuk ez idő alatt. Ezután a központvezetők néhány csapatépítő játékkal készültek számunkra, ami sokat oldott a hangulaton.

Szombaton hivatalosan is megkezdtük a programot. Eleinte csak a felszereléssel és a vitorlázás elméleti részével ismerkedtünk, majd felügyelettel a vízre merészkedtünk hármas csoportokban. Sajnos nem mindig kaptunk a vitorlázásnak megfelelő szelet, hiszen meglepően napsütéses, meleg idő volt. A délután folyamán szerencsénkre ez megváltozott, így már száguldhattunk is a Balaton vizén. Természetesen a csapat két segítőkész, tapasztalt és felszerelt vitorlásoktatója továbbra is kémlelte a közelből a tevékenységünket. Ha netán problémába ütköztünk, mindig egyből ott teremtek és navigáltak. A vasárnapunk hasonló beosztással telt, annyi különbséggel, hogy sokkal magabiztosabban kezeltük már a vitorlást.

Nem feledkezhetek meg arról sem, hogy a tábor ideje alatt milyen szoros barátságok alakultak ki. A közös étkezések, esti beszélgetések, társasjátékok, de a vitorláson töltött idő, csapatmunka, az egymás tudására és képességére való utaltság egyaránt hozzájárultak egy vagány csapat kialakulásához.

Mindannyiunk bánatára – mint ahogy a jól töltött időhöz hűen szokás – ez a tábor is hamar eltelt, hiszen hétfő reggel egy zárókör után indulhattunk is haza. Ennek ellenére örömmel tölt el, hogy tőlünk telhetően kimaxoltuk ezt a pár napot, és hogy igazán a legminőségibbet kaptuk mindenből, legyen az szállás, étel, oktatás, felszerelés, program vagy társaság.