Kémény helyett postán jött az MCC KEP-es Mikulás

Az idei MCC KEP mikulásvárás a jelenlegi járványügyi-helyzet miatt online valósult meg, de ez egyáltalán nem szegte kedvét a csapatnak. A szervezést Fejér Henrietta Média és kommunikáció szakirányos diákunk vállalta és a sok munkájának meglett az eredménye is. Alább az ő beszámolóját olvashatjuk.

"Élménybeszámoló…már sokszor írtam ilyen cím alatt futó történetet, ami valójában nem is volt számomra igazi élmény. Most viszont egy nagyon is igazit mesélhetek el röviden.

Október elején gondolkodtam a barátaim Mikulás ajándékán és eszembe jutott a tavalyi KEP-es Mikulás buli a kolozsvári MCC tréningteremben a csapattal. Egy kis időt elidőztem az emlékek felidézésével és nagyon-nagyon elkezdett hiányozni az az érzés és a hangulat a tavalyi mikulásvárásról. Aztán jött a gondolat, hogy ha most úgyis mindenki mindent az internet segítségével old meg, akkor ezt miért is ne lehetne megoldani?! Persze, miután jobban belegondoltam, felmerült egy csomó „akadály”, amelyek nehézzé tették volna a szervezést, így csalódottan bár, de hamar elvetettem az ötletet. Végül egyik nap mégis megírtam Zsuzsinak, a programkoordinátorunknak az ötletet, hogy mi lenne, ha az idei Mikulás-bulit rendikívüli módon Zoom-on tartanánk meg, az ajándékokat pedig postán küldhetnénk el. Ő persze egyből azt mondta, hogy IGEN CSINÁJUK MEG, és megcsináltuk. Ennyi a történet.

Na jó, nem. Elkezdtünk ötletelni és megírni a forgatókönyvet - ez eléggé könnyű volt. A nehézségek akkor jöttek, amikor az első Facebook posztomat kellett megírnom a csapatnak. A szöveg megírása, a figyelemfelkeltő hangulatjelek beszúrása igazi kihívás és mindezt úgy, hogy ne legyen egy regény hosszúságú a mondanivaló. Rájöttem, hogy a szépen megszerkesztett posztokat, üzeneteket jobban kell értékelni, mert nem olyan könnyű ezeket megírni, mint amilyennek látszik. A közzététel után szerencsére mindenki örömmel fogadta az ötletemet, így nem is volt kérdés, hogy folytatjuk a szervezést. 

A bejegyzések bejegyzéseket követtek, hiszen sok apró részletre kellett odafigyelni ahhoz, hogy a csomagok valóban elérjenek a címzettekhez: vigyázni kellett a határidőkre, a pontos címekre, a csomagolásra és még nagyon sok apró részletre. De a csapattagok, ahogy eddig is tették, nagyon figyelmesek voltak és követték az aprólékos útmutatókat.

Jó pár poszttal később elértünk december 5-hez, amikoris az ajándékokat terveink szerint már mindenki meg kellett volna kapja. No, hát ez nem így történt, de nem hagytuk annyiban és harcoltunk a postaszolgálattal, a kézbesítőkkel, a postás nénikkel és bácsikkal, így majdnem mindenkinek elő tudtuk keríteni a csomagját, azok közül, akik nem kapták még meg. Így vissza gondolva konkrétan magam sem tudom hogyan, de sikerült. Így már jöhetett a záró bejegyzés a csoportunkba, amit nagyon nagy izgalommal írtam meg, és az utolsó simítások a Zoom-KEP-Mikulás bulihoz. 

Mint a projekt szervezője tartottam attól, hogy nem leszünk túl sokan a bejelentkezéskor, de amikor beléptem és láttam pörögni a számokat igazán jóleső érzés töltött el, tudjátok, az az „igen ez a mi csapatunk ’’ érzés.

Nagyon jó érzés volt az emberek szemében látni a boldogságot, hogy végre kibonthatják a csomagot, amit jó pár napja már megkaptak, és nem leshették meg mi van benne. Bevallom őszintén, hogy én magam is elgondolkodtam azon, hogy kibontom majd visszacsomagolom, és ezzel most már tudom, hogy sokan így voltunk, ám nem tettem. A munka, amit az idei MCC KEP-es mikulásozás szervezésébe fektettem úgy gondolom, hogy teljes mértékben visszafizetődött. Látszott az emberek elkészített önzetlen ajándékaiból és a kapott ajándékcsomagok izgatott kibontásából, hogy sikeres lett ez az akció, még akkor is, ha csak online térben valósulhatott meg. 

Ezek mellett, az is kiderült, hogy az MCC KEP csapat tagjainak kreativitásban nincs hiánya, hiszen minden elküldött ajándékcsomag egy kézzel készített apróságot is kellett tartalmazzon. Volt, aki egy kézzel írt és díszített levelet küldött, de voltak olyanok, akik horgoltak, fúrtak-faragtak, lakkoztak, festettek. Igazán szép ajándékok születtek, amelyek még azt az akadályt is áthidalták, hogy az online oktatás miatt nem ismerünk egyformán jól minden csapattagot, még nem találkoztunk mindenkivel személyesen, de ennek ellenére is mindenki mosollyal az arcán ült és figyelte a bontogató emberkéket. 

Ha valaki november elején megkérdezi tőlem, hogy biztos vagyok-e abban, hogy ez fog működni, egyértelműen azt mondom, hogy nem. Azt hiszem ezzel a csapat is így volt. Viszont munkával és ilyen csodálatos társakkal, na meg egy olyan programkoordinátorral, mint Zsuzsi, aki mindig mindenben segít nekünk, idén az MCC KEP mind az 51 Mikulása igazán kitett magáért. Nagyon köszönöm a csapatnak, hogy ennyire szuperül együttműködtek mindenben. Remélem az új szakirányosok és juniorok, bár csak így online, de kaptak egy kis MCC feeling-et és már csak jobban várják, hogy végre személyesen is találkozzon a nagy csapat."

 Fejér Henrietta, Média és kommunikáció szakirány