Olvasási idő: 4 perc
Nyilvános előadásra várta az energiapolitika és környezetvédelem iránt érdeklődőket a Mathias Corvinus Collegium (MCC) február 21-én Nagyváradon, illetve február 22-én Kolozsváron. Litkei Máté energetikai és klímapolitikai szakember, az MCC Klímapolitikai Intézetének igazgatója átfogóan ismertette az energiaválság, valamint az orosz–ukrán konfliktus klímavédelmi törekvéseinkre gyakorolt hatásait, a járvány és a termelési válság hátterét, valamint Európa és a világ jövőbeli lehetőségeit.
Teljesen felfordult az energiaszektor a háború kitörése óta eltelt egy évben, tévedés azonban, hogy az energiaárak növekedését a háború okozta – tisztázta előadása kezdetén Litkei Máté. Az energiaválság már 2020-ban, a lezárások időszakában jelentkezett, amikor az energiafelhasználás drasztikus visszaesése árcsökkenést eredményezett, így a termelés is felborult. A hirtelen nyitással újra megnövekedett az energetikai igény, viszont sok helyen még tartottak a nyugodt időszakban elindított fejlesztési és karbantartási munkálatok, így nem lehetett az elvárt iramban növelni a kitermelést. Az áremelkedés másik tényezője, hogy miközben a gyárak leálltak, és a nemzetközi kereskedelmi útvonalak töredezettek voltak, a fogyasztás mértéke nem csökkent, és sok szektorban kiürültek a raktárkészletek. Az újrainduláskor ezeket vissza kellett tölteni, tehát még drasztikusabban növelni kellett az energiatermelést.
Miután Európában küzdeni kellett azért, hogy legyen elegendő energiahordozó, elkezdték magasabb áron beszerezni őket, és kijelentették, hogy energiaválság van. Az európai energiapolitikának három alapelve van: az energiahordozó legyen olcsó, legyen tiszta, és legyen meg az ellátás biztonsága, viszont nem sikerül mindhármat egyszerre teljesíteni, nehéz megtartani az egyensúlyt. A válság előtt Európa leginkább a tisztaságra törekedett, mára viszont a másik két szempont került előtérbe.
A háború tehát eleve egy legyengült, magas árakkal jellemezhető energiapiacra érkezett. Az orosz támadásra az EU csak gazdasági lépsekkel válaszolhatott, mivel el akarta kerülni a katonai konfliktust. Az unió a háború kirobbanását követően bejelentette, hogy teljes körű energiaszankciókra van szükség, és el kell szakadni az orosz energiától. Egyes szankciók már a Krím-félsziget 2014-es elfoglalása óta működtek, viszont a szénben, olajtermékekben és gázban továbbra is Oroszország volt a legnagyobb beszállító Európában, így nehéz a visszahatások megérzése nélkül büntetni. Ezután már valóban a háború miatt jelentkeztek az áremelkedések.
Ha nem érkezik megfelelő importenergia, olyan forráshoz kell nyúlnia az európai országoknak, amelyre már van kiépített infrastruktúrája, ez pedig a szén és a lignit, a legszennyezőbbek. Sajnos ennek a hatása a károsanyag-kibocsátásban is meglátszott, amelynek tavaly rekordmagas volt a mértéke globálisan. Érdekes fordulat, hogy a nukleáris energia is felértékelődött: a franciák, lengyelek, de több másik ország is bővíti a kapacitását, új reaktorokat épít. Mindeközben a tavaly nyári történelmi aszály hatalmas károkat okozott, befolyásolta a vízgazdálkodást és a vízerőművek működését, a csökkent vízhozam pedig az energiatermelésre is hatással volt. További elkeserítő tényező, hogy a kialakult geopolitikai konfliktusban érdekalapon, csupán a profitra fókuszálva ellentétek születnek az egy oldalon álló országok között is.
Az enyhe tél miatt fellélegezhetett a világ, az elmúlt hónapokat azonban még a tavalyi, 100 százalékban beérkezett orosz gázmennyiség fedezte. Idén ez már hiányozni fog, és bár a kontinensen sikerült 15-20 százalékkal visszavenni a gázfogyasztást, a gázigény egy részére még mindig nincs forrás. A válság továbbá óriási beruházásokat eredményezett a zöldenergia-beruházások terén, a világ pedig továbbra is a zöld beruházásokat tekinti a jövőnek. Európa a két óriás, Kína és az Egyesült Államok között igyekszik megtalálni a helyét ezen a piacon.
