Mi tesz bennünket közösséggé? – Februári történetek

Eladó a történelem? – A becsületes közösség

Irodalom vagy film? Hitelesség vs. művészi szabadság? Lehet-e közösséget építeni a streamingszolgáltatók korában? Eladó-e a történelem? Ki veszi meg? Történelmünk olyan gazdag, hogy bármely korszak önmagában is megérne egy regényt – emelte ki Bán János, írói álnevén Bán Mór. A nagy sikerű Hunyadi-regények szerzőjével       találkozhatott a közönség február 3-án és 4-én.

Az író hangsúlyozta: nem főállásban alkot, így az idő a legnagyobb kihívás számára, közel három évtizede gyűjti a forrásokat és jegyzeteket készülő köteteihez. Hogyan alakítja át a történelmi hősökről alkotott képet az irodalom és a filmművészet? A szakértők rámutattak: a nemzetközi közönségnek szánt produkciók esetében különösen nehéz az egyensúlyt megtalálni a hiteles ábrázolás és a dramatikus, széles közönségnek szóló történetmesélés között. Nagyváradon Tőtős Áron történész, a Körösvidéki Múzeum munkatársa, Szatmárnémetiben Póti Eduárd-János történelemtanár, a Református Gimnázium igazgatója kapcsolódott be a párbeszédbe.

A múlt emlékeinek megőrzése közös felelősségünk – A félelem közössége

Bálint Tibor írja: „A bíró valóban unottan, már-már közönyösen hallgatta a védőbeszédeket, mint aki tudja, hogy semmit sem adhat hozzá… a büntetéseket előre kiszabták és borítékban küldték le.”

Lehet-e a szépirodalmat a jog szemüvegén keresztül olvasni? Mit kezdünk az irodalmi panasszal a traumairodalom korában? Szolgáltathat-e igazságot az irodalom? Mátyás udvarában a közösség az igazságon alapult. Az ötvenes évek „közössége” a félelmen. A „népi hatalom” mögül az hiányzott, ami a legfontosabb: a nép. Miben különbözik ma a közösség a tömegmanipulációtól?

„A koncepciós perekben a bíró is csak egy színész” – hangzott el február 5-i kolozsvári beszélgetésünkön, amelyen az 1950-es évek társadalmi és jogi valóságát, valamint a diktatúra igazságszolgáltatásra gyakorolt hatását vizsgáltuk. Meghívottaink Bálint Tibor Zarándoklás a panaszfalhoz című művén keresztül reflektáltak a témára. Az irodalom nemcsak a történelmi tényeket mutatja be, hanem azokat az emberi sorsokat is, amelyek a rendszer abszurditásában formálódtak. Megértet velünk egy alapvető igazságot: a jog a szabadság garanciája, de ugyanakkor válhat az elnyomás eszközévé is. A múlt emlékeinek megőrzése ezért közös felelősségünk – mert amit nem őrzünk meg, az könnyen megismétlődhet.

A témát három szakértő járta körül: dr. Fekete Balázs, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi tanára, a Jog- és Társadalomelméleti Tanszék vezetője, prof. dr. Menyhárd Attila ügyvéd, az ELTE Jogi Karának egyetemi tanára, valamint prof. dr. Veress Emőd jogász, a Sapientia EMTE Jogtudományi Intézetének igazgatója, az MCC oktatója.

Hódítás vagy egyesítés? – A sokszínű közösség

„A történész legfontosabb dolga, hogy segítsen kérdéseket feltenni, és rávezessen arra, hogy ne fogadj el egy állítást megkérdőjelezés nélkül.” Éppen ez a közös múltunkat feldolgozó sorozat lényege.

Mihai Viteazul (Vitéz Mihály) 1600-as egyesítését és rövid, de jelentős uralkodásának részleteit vizsgálták meg román és magyar történészek a Románok és magyarok a közös múlt tükrében című sorozatunk harmadik alkalmán, február 17-én Kolozsváron. A kerekasztal-beszélgetésen dr. Ovidiu Ghitta, dr. Doru Țuinea és Hegyi Géza történészek a régió tágabb politikai és katonai kontextusába helyezték az egyesítést és annak előzményeit. A beszélgetés moderátora Marius Turda történész, az Oxford Brookes Egyetem professzora volt.

A beszélgetés egyik központi kérdéseként felmerült, hogy Mihály 1600-as fellépése hódításnak vagy egyesítésnek tekinthető-e. Elhangzott, az akkori eseményeket nem lehet mai értelemben vett nemzeti unióként értelmezni. Inkább katonai és politikai hódításként tekinthetünk a mozzanatra, amely az oszmánellenes háborúk és a nagyhatalmak versengésének valóságába illeszkedett. A nemzeti értelmezés utólagos konstrukció, ahogyan Mihály vajdából az idő elteltével Vitéz Mihály lett, és a román történelem és kultúra központi alakjává vált.

Ma hogyan lehet különböző emlékezetű népekből közösséget építeni? Mi a különbség a multikulturalizmus és a Communitas között? Mátyás udvarában mindenki a saját népét dicsérte. Mégis együtt dolgoztak, együtt harcoltak, együtt építettek.

Csillagok és csapatok – A tanító közösség

1957, Szputnyik, Farkas Bertalan., PULI, HUNOR... Mi a közös bennük? Ha időkapszulát küldhetnél a Holdra, milyen hungarikumok kerülnének bele? Jobban ismerjük a csillagokat, mint az óceánok mélyét?

Közelebb hozta a világűrt a nagyváradi diákokhoz és szüleikhez február 12-én Szabó Norton csillagász, a Svábhegyi Csillagvizsgáló munkatársa. Előadásában áttekintette az űrkutatás történetét, beszélt a Nemzetközi Űrállomás működéséről, Kapu Tibor űrutazásáról, valamint a csillagászok mindennapi feladatairól. Emellett bemutatta a HUNOR és az MCC együttműködésében megvalósuló CORVUS-projektet is.

A kezdeményezés különlegessége, hogy a kísérleteket és a kérdéseket a Fiatal Tehetség Program diákjai állították össze, a válaszok pedig Kapu Tibor közvetítésében, egyenesen az űrből érkeztek. Az alkalom egyben a nagyváradi MCC-központba érkező CORVUS-kiállítás megnyitója is volt, amely betekintést enged a felvetett témákba, és március 5-ig látogatható.

A csönd is lehet közösség – 100 éves Kurtág György

Töredékek. Csönd. Hallod? Száz éve született Kurtág György. A bánsági Lugoson született zeneszerző, aki a töredékből és csöndből teremtett univerzumot. Hogyan beszél a csönd? Ez Kurtág titka. Az erdélyi modernitás trauma és identitás között születik. A töredék így lesz egésszé.

„Újratanította, hogyan hallgassuk a zenét. Kezdjünk figyelni a csendre, a köztünk feszülő térre. A csendet a zenei szerkezet lényegi részeként kezelte” – méltatta Kurtágy György erdélyi származású zeneszerző munkásságát dr. Gintarė Stankevičiūtė muzikológus. Különleges rendezvénnyel ünnepeltük a modern zene egyik legkülönlegesebb és legnagyobb hatású alkotójának 100. születésnapját február 19-én Kolozsváron. Az MCC Transylvania Lectures beszélgetésén szakemberekkel közösen gondolkodtunk Kurtág nemzetközi jelentőségéről, erdélyi kötődéseiről, valamint arról, hogyan válhat a zene valódi, közös élménnyé. „A magas kultúra akkor lesz közösségi esemény, amikor nem magas kultúraként tekintünk rá, hanem szükségletként kezeljük” – hangzott el.

Százévesen is jelen lenni a kortárs zenei életben olyan kincs, amivel Kurtágon kívül kevesen büszkélkedhetnek. Az eseményen felfedeztük azt a töredékekből, miniatűr formákból és sokatmondó csöndekből építkező nyelvet, amely a 20. század egyik legfontosabb hangjává tette őt. Meghívottként velünk tartott dr. Gintarė Stankevičiūtė muzikológus (Southamptoni Egyetem, Litván Zene- és Színiakadémia), dr. Adrian Pop zeneszerző (Gheorghe Dima Zeneakadémia) és dr. Sófalvi Emese muzikológus (BBTE). A beszélgetést Demeter-Vincze Tekla zongoraművész, az MCC nemzetközi kapcsolatokért felelős erdélyi igazgatója moderálta. Kurtág zenéjét Trombitás István szólaltatta meg hegedűn – In Nomine – all'ongerese; Jelek, játékok és üzenetek.

Mit látnak a gyerekek? – Képekben mesélt Erdély

Azzá válunk, amit látunk? „Erdélyi művészeinknek nem szabad elfelejteni, hogy elsősorban a gyerekeknek rajzolnak” – hangzott el a jótanács az MCC kerekasztal-beszélgetésén. Kolozsvári és marosvásárhelyi eseményeinken a kortárs illusztrációk világába tekintettünk be, meghívottaink segítségével egy, a régiónkra jellemző sajátos szűrőn keresztül. 

Ma különösen nagy kihívás illusztrációt készíteni, hiszen az alkotónak nemcsak kísérnie kell a szöveget, hanem be is kell vonzania azt a gyermeket, aki talán még nem is kész az olvasásra. Emellett ismernie kell a piacot, ugyanis készíthet nagyon művészi alkotásokat, ha az nem eladható, és nem találkozik az elvárással. A résztvevők kiemelték, a hazai képzőművészet erős hagyományokra épül, és bár technológiai, valamint egzisztenciális kihívást jelent a mesterséges intelligencia, a kézzel, lélekkel, személyes látásmóddal és kulturális beágyazottsággal készített rajzok pótolhatatlanok.

Marosvásárhelyen László Noémi költő, a Napsugár és Szivárvány gyermekirodalmi lapok főszerkesztője, Orosz Annabella és Szucher Ágnes illusztrátorok, valamint Szántai János író, a Főtér.ro portál főszerkesztő-helyettese osztotta meg gondolatait. Kolozsváron csatlakozott hozzájuk Jánosi Andrea képzőművész.

Mátyás király születésnapja – Az igazságos közösség

Idén is ünneplőbe öltöztek az MCC erdélyi központjai a névadó Mátyás király születésének 583. évfordulóján. 25 eseményen közel 700 diák tekintett bele a reneszánsz kor világába. A fiatalok találkoztak a magyar szablyavívás hagyományaival, kipróbálták az íjászatot, középkori hangulatú társasjáték- és kvízesteken vettek részt, kreatív foglalkozásokon idézték meg Mátyás korát. A vitafoglalkozások, kézműves-tevékenységek segítségével az igazságos Mátyás alakját több nézőpontból jártuk körül.

A programsorozatban a gasztronómia is fontos szerepet kapott: reneszánsz recepteket, középkori ételeket és étkezési szokásokat vizsgáltunk meg és próbáltunk ki. A kolozsvári MCC-központban középiskolások, egyetemisták és munkatársak találkoztak, hogy közösen főzzenek, és közben Mátyás királyra emlékezzenek. Pozsonyi Márta mesterszakács kezei alatt reneszánsz fogások elevenedtek meg, dr. Hunyadi Attila történész, az MCC oktatója pedig a tudományos hátteret hozta az alkalomra. 

Február 24-én kerekasztal-beszélgetés egészítette ki a programok sorozatát. Az este egyik visszatérő gondolata, hogy a recept nem pusztán útmutató, hanem egyfajta időablak is: rálátást enged a múltra, annak étkezési kultúrájára, társadalmi viszonyaira, sőt mentalitására. A teltházas eseményen Demeter Zsuzsa irodalomtörténész moderálásával dr. Lupescu Makó Mária és dr. Hunyadi Attila történészek, drd. Jancsó E. Katalin szociológus-doktorandusz, valamint Pozsonyi Márta mesterszakács vett részt.