Olvasási idő: 3 perc

A Mathias Corvinus Collegium (MCC) Janus Pannonius Programévének (JPP) szervezésében december 12–14. között valósult meg az év negyedik közösségi tanulmányi kirándulása, amely ezúttal Nagyszebenbe vezetett. A program során a résztvevők nemcsak a város történelmi és kulturális sokszínűségével ismerkedhettek meg, hanem közösségi élményekkel és személyes találkozásokkal is gazdagodtak. A tapasztalatokról Váncsa Mária JPP-s hallgató beszámolóját olvashatjuk.

Decemberben zajlott le az év utolsó JPP-s tanulmányi kirándulása Nagyszebenben. A magyarországi diákok már korán reggel elindultak, míg mi, erdélyiek kiélveztük a közelséget, így délután vette kezdetét az utazás. A tanulmányúton 31 diák vett részt.

Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy itt a diákok ténylegesen barátkozni szeretnének egymással, így igyekeztünk mi is nyitni és megismerni másokat. A program már érkezés után megkezdődött, vacsora után belevettük magunkat a karácsonyi fergetegbe. A második napot egy rövid kisfilmmel kezdtük, amely bemutatta nekünk a várost, majd panelbeszélgetéssel folyattuk Szeben néhány közösségi vezetőjével: Sebastian Arion, a Jugendforum elnökével, Winfried Ziegler, az Erdélyi Fórum ügyvezető igazgatójával, Serfőző Levente, a HID Szövetség és az Erdélyi Magyar Kulturális Központ elnökével, valamint Marius Șpechea egyetemi tanárral. A beszélgetést Ferencz Loránd JPP-s diák moderálta, témája Szeben város története a kezdetektől napjainkig, a román, német és magyar közösségek együttélése napjainkban.

Az előadást követően városnéző sétán vettünk részt Balázs Enikő vezetésével, így tovább építettük a korábbi videóban látottakat. A séta alatt lehetőségünk volt meglátogatni a Teutsch-házat is, ahol érdekes dolgokat hallottunk a szász kultúráról. A nap végén eljutottunk egy igazán hagyományos, meghitt és kedves faluba, Holcmányba. Ez a kis falu 25 km-re helyezkedik el Szebentől. A helyi karácsonyi vásárnak a templom és templomkert adott otthon, ahol a lakosok a saját portékájukat kínálták a betérőknek. Öröm volt látni, hogy mennyire erős tud lenni egy helyi kisebbség. Mindemellett megtapasztalhattuk azt, hogyan élhetik mindennapjaikat az ott élő emberek, hiszen soknak valóban a német az anyanyelve. Néha elmosolyodtam, mert az itt élő emberek kicsit emlékeztettek az én szülőfalumra, ahol ugyanúgy törik a románt, és igyekeznek eleget tenni a gyorsuló világnak, figyelve a gyökerekre, a falu adottságaira, az ünnep fontosságára és erejére.

A nagyszebeni tanulmányi kirándulás nem csupán egy hétvégi utazás volt, hanem lehetőség arra, hogy megtapasztaljuk a közösség erejét. A megélt élmények, a múlt és jelen találkozása, valamint a kisebb közösségek példája mind hozzájárultak ahhoz, hogy gazdagabban térjünk haza.