Olvasási idő: 4 perc
A 2024-es romániai elnökválasztás első fordulója váratlanul rávilágított a demokrácia törékenységére. Az alkotmánybíróság történelmi jelentőségű döntése a választások újraszervezéséről, valamint a nyilvánosságban elszaporodó, nyílt vagy burkolt legionárius megnyilvánulások zavart és félelmet keltettek a társadalomban. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) tematikus eseménysorozaton elemezte ezeket a kérdéseket április 29-én Kolozsváron.
Két kerekasztal-beszélgetésen vizsgálták meg hazai és külföldi szakemberek a romániai társadalom aktuális kihívásait, az államelnöki választásokkal kapcsolatos összetett jogi kérdéseket, valamint a legionárius mozgalom jelenkori térnyerését. Egy olyan időszakban, amikor a demokrácia védelme érdekében az alkotmánybíróság beavatkozik a választások menetébe, fontos megértenünk a védelem határait is.
Különös aktualitással bírt az április 29-i eseménysorozat második kerekasztal-beszélgetése, amelyen dr. Marius Turda orvosbiológia-történeti professzor (Oxford Brookes University), dr. Cristian Manolachi történész, dr. Adina Marincea kutató (INSHR- „Elie Wiesel”) és Lucian Mîndruță újságíró elemezték a legionárius mozgalom történelmi hátterét és mai térnyerését.
A téma relevanciáját igazolja, hogy a 2024. novemberi elnökválasztások első fordulójának eredményeit követően „a legionárius szó volt a legkeresettebb kifejezés a DexOnline szótárplatformon” – hangzott el a beszélgetés elején.
„A legionárius mozgalmat nem tekinthetjük csupán egy lezárt történelmi fejezetnek, ez egy lappangó vírus, amely kiújul, amikor a demokrácia immunrendszere legyengül” – figyelmeztetett Lucian Mîndruță.
A meghívottak nemcsak a mozgalom kezdeteiről és annak ideológiájáról, hanem azokról a mechanizmusokról is beszéltek, amelyeken keresztül az elmúlt harminc évben az újrahasznosítva és újracsomagolva lett. Cristian Manolachi szerint a „neolegionarizmus” kifejezés pontatlan: „Szerintem ez a kifejezés téves. A két világháború közötti ideákat szinte szó szerint vették át, nem változtattak rajtuk.” Marius Turda kiegészítette: „Számomra az, amit ma neolegionarizmusnak nevezünk, sokkal inkább a 70-80-as évekből eredő szocialista–nacionalista hagyományhoz köthető, semmint a 20-30-as évekhez.”
A beszélgetés folyamán beazonosították a neolegionárius gondolkodást strukturáló mítoszokat: a megváltó mítoszát, az „új ember” ideáljának mítoszát, az összeesküvés és a nemzeti egység mítoszait. „Ezek az emberek mindig egy megváltót keresnek, aki elhozza nekik a lehetetlent” – fogalmazott Cristian Manolachi.
A beszélgetés érintette a legionárius mozgalom szimbolikus továbbélését a nyilvánosságban: a legionárius vezetőkre való hivatkozások megszaporodtak, és egyes politikai pártok az egykori mozgalom ideológiájából kölcsönöznek elemeket.
A beszélgetésben kitértek a szélsőséges, paramilitáris csoportok jelenlegi működésére. Adina Marincea konkrét eseteket is bemutatott: „oltárokat állítanak fel az antikommunista ellenállás – köztük legionáriusok – portréival, és fasisztoid rituálékat szerveznek fiataloknak szánt táborokban.” Hozzátette: „Ezek a táborok nagyon könnyen válhatnak a szervezett erőszakot megalapozó gócpontokká.” Marius Turda regionális kontextusba helyezte a jelenséget: „A paramilitáris nevelés és a fiatalok újraférfiasítása nem kizárólag román sajátosság. Magyarországon, Horvátországban, Lengyelországban ez a jelenség még hangsúlyosabb.”
Végül a közönségből érkezett a kérdés, hogy az egyszerű állampolgárok mit tehetnek a demokratikus értékek védelmében. Lucian Mîndruță frappáns választ adott: „Beszélgess el a taxisofőrrel. Ha őt meg tudod győzni, már jó úton jársz.”
