Petru Groza alakja a magyar–román történelmi emlékezetben

Petru Groza személye és tevékenysége a mai napig vitatott, és a róla szóló kutatások nem tekinthetők lezártnak. Életútja több történelmi korszakot ölel fel, személyisége összetett, és számos mítosz, anekdota kapcsolódik hozzá, amelyek hitelessége nehezen ellenőrizhető – hangzott el a kolozsvári beszélgetésen. Az eseményen dr. Fazakas Zoltán József ügyvéd, a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi docense, valamint prof. dr. Veress Emőd jogász, egyetemi tanár, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Jogtudományi Intézetének igazgatója, az MCC oktatója osztotta meg gondolatait és kutatási eredményeit a megosztó történelmi személyiséggel kapcsolatban.

Az előadók elmondták, a kutatás szempontjából kiemelkedő jelentőségű Daniel Duftoi történész munkássága, valamint L. Balogh Béni levéltáros-történész levéltári kutatásai, amelyek új megvilágításba helyezik Groza életének több mozzanatát.

Petru Groza megítélése mind a román, mind a magyar történeti emlékezetben ellentmondásos. Míg Romániában szobrait ledöntötték, addig Magyarországon a róla elnevezett Groza Péter rakpart neve 1958-tól 1997-ig fennmaradt, ami arra utal, hogy a magyar közvélemény lassabban távolodott el alakjától.

Groza egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, majd Berlinben és Lipcsében is tanult, ami meghatározó szerepet játszott jellemének formálódásában. Erdélyi származása és nyitottsága hozzájárult ahhoz, hogy elutasítsa a sovinizmust, amit személyes élményei, diákkori konfliktusai és barátságai is megerősítettek.

Ügyvédi pályafutása során rendkívüli anyagi sikereket ért el. Rövid idő alatt jelentős vagyonra tett szert, szállodák és bankok tulajdonosa lett, és több mint negyven gazdasági társaságban rendelkezett részesedéssel. Dr. Fazakas Zoltán Grozát tehetséges jogászként és kiváló üzletemberként jellemezte, aki jól tudott alkalmazkodni a fennálló politikai és gazdasági keretekhez. Magánéletében is összetett személyiség volt, életében fontos szerepet töltöttek be a nők, több érzelmi kapcsolat és családi konfliktus is meghatározta sorsát.

Politikai pályáját két fő korszakra osztották az előadók. Az első időszakban Groza az impériumváltás idején integratív, kompromisszumkereső politikát képviselt, miközben következetesen elkötelezett maradt Nagy-Románia eszméje mellett. A második korszakban, a második világháború végén, a szovjet megszállás és nyomás hatására nevezték ki miniszterelnökké. Megítélése ebben az időszakban különösen vitatott, ugyanis egyesek saját társadalmi osztályának árulójaként tekintettek rá, míg mások szerint lehetőségeihez mérten igyekezett megőrizni Románia mozgásterét és saját politikai pozícióját. Bár közel hét éven át töltötte be a miniszterelnöki tisztséget, hatalmát nem szabad túlértékelni, hiszen formálisan nem volt a kommunista párt tagja, és döntési mozgástere fokozatosan beszűkült.

Petru Groza 1958-ban hunyt el, vallásos temetését a média is közvetítette. Az előadók hangsúlyozták, hogy Groza kiválóan beszélte a magyar nyelvet, nyitott volt a magyar kultúra iránt, és személye jól példázza a többnyelvűség és a kulturális nyitottság előnyeit. Dr. Fazakas Zoltán kiemelte, hogy Groza nem vált második Leninné, és életútja, kitartása, valamint politikai alkalmazkodóképessége mindenképpen tanulságos lehet a mai kor számára is.

Érdekességként Veress Emőd egy 1929-es spiritiszta szeánsz történetét mesélte el, amelyen Groza is részt vett. A levéltári kutatások szerint ezen a szeánszon Groza Kun Béla szellemétől azt a tanácsot kapta, hogy irányuljon a baloldali politizálás felé, és ha ezt megteszi, akkor ő lesz Románia Leninje. Bár Groza később tagadta a természetfeletti jelenségekben való hitet, a történet szimbolikus jelentőséggel bírt politikai pályájának későbbi alakulása szempontjából.

A beszélgetés zárásaként Veress Emőd megjegyezte, hogy Petru Groza életútjának kutatása továbbra is aktuális, a levéltári források nyitottak, és személyének történeti értelmezése a jövőben is új szempontokkal gazdagodhat.