Szólásszabadságról, hagyományokról, intimitásról és városépítésről is szó volt a Vibe Koli második napján

A változáshoz erőfeszítés kell, de ha ez a változás szükséges, megér minden befektetett erőforrást – indította június 5-i előadását John Wesley Reid újságíró, arra biztatva a közönségben levő fiatalokat, hogy merjék kifejezni véleményüket és kiállni a jó ügyek mellett. A szakember számos bírósági ügyről tudósított az Egyesült Államokban, különösen odafigyelve a szólásszabadság, hit és értékek kapcsolatát érintő kérdésekre. Az elmúlt közel egy évben Budapesten élt és dolgozott az MCC Jogi Iskolájában. A Koliban lezajlott beszélgetésen Kató Balázs, az MCC Egyetemi Programjának diákja kérdezte a meghívottat.

Előadásában John Wesley Reid felhívta a figyelmet arra, hogy nem mindegy, milyen formában fejezzük ki a véleményünket. Pusztítással, ablakok törésével, rendbontással sokkal inkább az ügyünk ellen dolgozunk, és ártunk neki. „Az értelmetlen, rossz magatartás soha nem fog jó változást okozni” – hangsúlyozta.

Az Ahány ház, annyi szokás című beszélgetésen Ugron Zsolna író, Bánffy Farkas és dr. Nagypál Szabolcs jogász, teológus, az MCC Jog és Társadalom Műhelyének vezetője osztották meg gondolataikat a hagyományok átadásáról, a mindennapjaink apró és életünk nagyobb rítusairól. A meghívottakkal Ugron Hanna, az MCC akadémiai csapatának munkatársa beszélgetett. Nagypál Szabolcs a tudományos alapokat körvonalazta. Elmondta, ciklikus rítusainkkal az idő múlásához próbálunk igazodni. A hagyomány nem egy rögzült tudásanyag, hanem egy megörökölt, megélt, majd remélhetőleg javított formában továbbadott rítusegyüttes. „Ez egy játék: a felelős, gondolkodó emberek mit tartanak megőrzésre méltónak, és mi az, amit új nyelven kívánnak elmondani. Új is van benne, de régi is. Fontos, hogy inkább kínálat legyen – gregorián zene is, de gitáros mise is –, és ezek ne versenyezzek a figyelemért. Az ember a rítusokkal egy történetbe kapcsolódik bele, és ez hozzásegíti, hogy éltemét lássa a világnak” – fejtette ki a szakember. 

A beszélgetésen Ugron Zsolna rámutatott, az embereknek van igénye arra, hogy valahova tartozzanak. Mára a nagyvárosi élet feloldotta a szoros közösségeket, így a rítusok súlya is csökkent vagy eltűnt. „Ezek hiányában azonban nem telik az idő, nem történik az élet, nem nőnek fel az emberek. Ezért tragikus, hogy eltűnnek a rítusok, mert ezek a közösséghez való tartozás eszközei. Az új rítusok nem feltétlenük tudnak támaszt nyújtani szükség esetén” – tette hozzá az írónő. Bánffy Farkas a nemesi családok múltjára visszatekintve elmondta: éppen ők változtatták meg a divatot, a rítusokat, a településeket. Napjaink jó példdájaként Magyarlapádot említette, ahol egyszerre élnek a régi és új hagyományok, ami segít megtartani a látszólag kihalásra ítélt magyar közösséget. Elmondta: „Ha a mostani fiataloknak megadjuk a kellő segítséget, a batyut, ha már fiatal koruktól magukénak érzik a hagyományokat, tovább is fogják vinni őket.”

Dr. Constantinovits Milán, az MCC szakmai főigazgató-helyettese az izgulás, szorongás és a lámpaláz ellenszereiről fogalmazott meg praktikus tanácsokat a fiataloknak. Egy jó előadó jártas az adott témában, így következetesen tudja tartani magát hozzá. Meg tudja szólítani a közönséget, határozott, ugyanakkor a tartalom mellett figyel a megjelenésre, a beszéde minőségére: a hangsúlyra, a hangerőre, a tempóra és artikulációra. Csökkentheti a szorongást, ha előre meghatározza a gondolatok sorrendjét, ezért ajánlott vázlatot írni – ez azonban ne legyen több nyolc-tíz pontnál, hogy megjegyezhető maradjon. 

A hatásos beszéd elsajátítása hasonló az autóvezetés megtanulásához. Először megismerjük az alapfunkciókat, jelen esetben a kiállás és a megszólalás alapjait. A technikai rész után, a forgalomba kikerülve már tudnunk kell annak titkát is, hogy miként léphetünk interakcióba másokkal. Ezt követően már megvalósíthatjuk a saját céljainkat: el tudunk jutni egyik pontból a másikba – nemcsak beszélünk a közönségnek, hanem végig tudjuk vezetni őket egy gondolaton. Egy jó előadás nem akkor kezdődik, amikor felmegyünk a színpadra, és nem akkor zárul, amikor lejövünk onnan – folytatta a meghívott. A végén nem maradhat el az önreflexió, amikor sorra vesszük az előre meghatározott szempontokat, és újraértékeljük a munkánkat, nem mellőzve a kapott dicséreteket és kritikákat sem. Az ezek során összegyűlt forgatókönyvek remek irányjelzők lehetnek számunkra, míg végül a rutin mellénk szegődik, és egyre sikeresebb előadókká válhatunk. A hatékony nyilvános beszédben és a jó autóvezetésben ugyanis közös pont az is, hogy kitartó munkával mindkettő tanulható – zárta gondolatmenetét az előadó.

Hevesi Krisztina egyetemi docens, szexuálpszichológus a nemiség és intimitással kapcsolatos  tévhiteket, szorongásokat mutatta be az érdeklődőknek. A szakember kiemelte, a szexuális éretté válás nem csupán anatómiai változások összessége, hanem magában foglalja a kapott neveltetést, minden addigi tapasztalás megfelelő beépítését a mindennapjainkba; a szociális érzékenységet, valamint önmagunk és a másik nem igényeinek megismerését és tiszteletét. Bár alapjaiban nagyon hasonló a két nem működése, egyenlő megítélésről továbbra sem beszélhetünk: a maszkulin nemmel szemben még mindig elfogadóbb a társadalom. A kulturális kódok, illetve a korai szocializációs minták még mindig sokkal inkább hangsúlyozzák a lányok neveltetésében a szabálykövetést, az „illendő” magatartást és az etikett betartását. Az egyén megélésén azonban ez mit sem változtat: a közösségi média és a felnőttfilmek fals képei a férfiak és a nők önbizalmát egyaránt megtépázzák. A fiatal felnőttek sokkal kisebb arányban köteleződnek el egymás mellett, mint akár tíz évvel ezelőtt, de a párkapcsolatban élők száma is lényegesen visszaesett. Erősen testközpontú társadalomban élünk, ami olyan képeket tűz képernyőre, amelyek révén egyre nehezebb elhinni az egyénnek – főleg egy fiatalnak, aki a megerősítést még inkább külső forrásoktól várja –, hogy a saját adottságaival is szerethető és értékes lehet. Egy olyan világ képét vetítik ki, amelyben az egységes testképet üdvözlik, miközben az egyik fontos üzenetet eltakarják: a lány a címlapon sem néz ki úgy, mint a lány a címlapon. 

Hevesi Krisztina második előadásában a modern párkapcsolatok dinamikáját, különös tekintettel az elköteleződés kihívásait elemezte ki. Hozzá csatlakozott Székely Levente, az Ifjúságkutató Intézet és az MCC Szociológia Műhelyének vezetője, valamint Péter Ákos, az MCC Egyetemi Programjának kolozsvári hallgatója. Rámutattak, hogy napjainkban számos tényező nehezíti a tartós kapcsolatok kialakítását: a karrierfókusz, a közösségi média túlzott használata, az ebből fakadó illuzórikus elvárások, valamint a végtelen lehetőségek látszata mind hozzájárulnak ehhez. A meghívottak hangsúlyozták a tudatos tervezés és az egyensúly megteremtésének fontosságát a karrier és a magánélet között, javasolva a valódi kapcsolatokra és élményekre való fokozott odafigyelést.

A Bernády György születésének 160. évfordulója alkalmából szervezett beszélgetésen a neves politikusról és városépítőről emlékeztek meg a fesztiválozók. Bernády, aki Marosvásárhely polgármestere volt a 20. század elején, korszakalkotó munkásságával máig ható változásokat hozott a város életében. Nevéhez fűződik többek között a városközpont mai arculatának, víz- és csatornarendszerének kialakítása, valamint a Kultúrpalota megépítése, amely, bár kortársai körében olykor kritikát váltott ki, mára a város emblematikus épületévé vált. A témában véleményt mondott Soós Zoltán, Marosvásárhely polgármestere, Finta Sándor, a Várkapitányság Nonprofit Zrt. vezérigazgató-helyettese és Incze Tünde, a marosvásárhelyi Kultúrpalota munkatársa. A meghívottakat Geréd Imre, az MCC erdélyi intézmény struktúrájáért felelős igazgatója kérdezte.

A beszélgetés során részletesen kitértek a városfejlesztésre és műemlékfelújítások kihívásaira helyi és nemzetközi kontextusban. A szakértők egyetértettek abban, hogy az ikonikus épületek esetében kulcsfontosságú az új, fenntartható funkciók megtalálása. Finta Sándor a Budavári Palota példáján keresztül mutatta be, hogyan lehet egy történelmi épületegyüttest modern igényekhez igazítani. A Kultúrpalota kapcsán felmerült, hogy bár a marosvásárhelyi Állami Filharmónia továbbra is otthonra lelhet benne, szükség lenne egy nagyobb befogadóképességű rendezvényközpont létrehozására a városban. Emellett szó esett a Bernády-korabeli infrastruktúra, például a vízművek és az egykori áramtermelő erőmű korszerűsítéséről. Kiemelték, hogy az ilyen nagyszabású felújítások és változtatások gyakran megosztják a közvéleményt, hiszen átalakítják azt a környezetet, amelyben az emberek felnőttek. Ugyanakkor egyetértettek abban, hogy ezek a fejlesztések elengedhetetlenek a város jövője szempontjából, és hosszú távon jelentős haszonnal járnak.