Transylvania Lectures: A történetmesélés kihívásai a rövid formátumú tartalmak korában

Az esemény meghívottja Mariam Hamdy egyiptomi származású filmes szakember volt. Jelenleg a BBTE oktatója, de tanított a Kairói Amerikai Egyetemen, emellett független filmkészítőként és szinkronszínészként a Netflix, a DreamWorks és a Disney+ platformokkal dolgozott. Beszélgetőtársa Székely Blanka televíziós újságíró, az MCC nemzetközi kapcsolatokért felelős csapatának munkatársa volt.

Az előadás a rövid formátumú videók történetmesélését a rövid- és mozifilmek történetmesélésével helyezte kontrasztba – bár mindkettőnek helye és szerepe van, bizonyos dolgokat hatékonyabban ér el egyik, mint a másik. De mit értünk valójában történetmesélés alatt? Honnan ered, és mi a célja? Az emberiség az idők kezdete óta megörökítette történéseit, ezt pedig az idők folyamán egyre komplexebb médiumok által tette meg: eleinte a barlangrajzok segítségével, ezt követően pedig a könyvek, a színház, a filmek, majd a közösségi média által.

Manapság a közösségimédia-platformok (YouTube, Instagram, TikTok) a rövid formátumú videókat helyezik előtérbe, hiszen ezek a legnézettebbek, ezek tartják az embereket az adott platformon a leghosszabb ideig. Feltevődik tehát a kérdés: miért ezt a formátumot kedveljük? Számos érv áll a rövid tartalmak népszerűsége mellett: mindenki számára könnyen emészthetőek, áthidalják a generációk közti szakadékot, sok információt megtudhatunk rövid időn belül, szórakoztatóak és – a különböző trendek által – úgy érezhetjük, hogy egy közösség részesei vagyunk. Ez mind igaz, csakhogy mindegyik aspektusnak felfedezhetjük a hátulütőit is. Például a terjedelem emészthető, de felszínességhez vezet: felszínes információkhoz jutunk, sekélyes érzelmeket élünk át, és kevés élménnyel maradunk.

Mariam Hamdy felhívta a figyelmet a rövid tartalmak ártó hatásaira is. Minél több rövid, pörgős videót nézünk, annál rövidebb ideig tudjuk lekötni figyelmünket – elveszítjük a várakozás, a türelem képességeit. A videókból nyert folyamatos dopamin túlstimulálja agyunkat, idővel pedig érzéktelenít bennünket, letargikussá tesz, és a függőség jelei is megjelenhetnek („csak még egy utolsó videót megnézek”), hogy újra érezhessük az örömhormon hatását. Ez az ördögi korforgás nemcsak mentális egészségünkre van rossz hatással, de megváltoztatja a hosszabb formátumú alkotásokhoz – filmekhez, könyvekhez – fűződő viszonyunkat, elvárásainkat is.

„Ez a hatás már az új generáció filmkészítőiben is észrevehető”, magyarázta a szakértő, aki egyetemi oktatása alatt észrevett bizonyos változásokat saját diákjai projektjein. Úgy tűnik, a fiatalok a rövid filmeket összetévesztik a közösségi platformokon található videókkal. Egy reel az Instagramon teljesen más szerepet tölt be, mint egy művészi rövidfilm: az előbbi sok esetben csupán egy esztétikus pillanatot rögzít, társítva egy hangulatos zenével, gyors vágásokkal, kellemes színekkel. De meg tud érinteni minket valójában egy ilyen videó, vagy csak egy jóleső érzést hagy maga után? Mariam Hamdy szerint a rövidfilmek csupán érzelmekkel, magas tétekkel, karakterfejlődéssel tudják elérni céljukat: „Egy teljes történetet kell létrehoznunk, nem csupán egy hangulatot” – tette hozzá.

A filmek mind arra hivatottak, hogy érzelmeket keltsenek bennünk, melyeket egyedül, de akár másokkal, kultúrákat átívelve, globálisan is átélhetünk. Mariam Hamdy kifejezte reményét, hogy a filmalkotók fiatal generációja újra előtérbe helyezi magát a történetet, és újra értelmet ad neki. Reméli, hogy gyakrabban fogja azt a mondatot hallani, hogy „Van egy ötletem, forgassunk belőle egy filmet!” ahelyett, hogy „Van egy TikTok-ötletem!” Székely Blanka kitért a rövid formátumú videók kapcsán a katarzis hiányára is. A katarzis – úgy a filmek, mint a színházi előadások esetében – a cselekmény megoldása, megkönnyebbülést hoz az átélt izgalmak és érzelmi hullámvasutak után.

Meghívottaink kitértek a filmek és a történetmesélés mindenki számára elérhetővé tételére is. Mariam Hamdy szülőhazájában, Egyiptomban érezte, hogy a főváros lakói minden szempontból, így a filmkészítésben is előnyben részesülnek. Mivel ezt mindig furcsának és igazságtalannak gondolta, több projekttel is próbálja orvosolni a problémát. Megalkotta a Silverscreen Filmiskolát, amely egyiptomi és romániai tehetségeket köt össze, és ahol kulturális és művészeti szinten is együttműködhetnek a diákok. Emellett a besztercei Pasaje Filmfesztivál azzal a céllal jött létre, hogy a kisebb romániai városokba is eljuttassa azokat az alkotásokat, amelyek egyébként nem jutnának el olyan helyekre, mint Zilah, Sepsiszentgyörgy vagy Beszterce.