Transylvania Lectures: Van-e középút a jobbra-balra szakadó társadalomban?

Újságírói tapasztalataiból merítette a kolozsvári beszélgetés témáját Zoe Strimpel, aki a Telegraph és a Jewish Chronicle rovatvezetője, valamint rendszeresen ír a Spectator és az Unherd lapokba. A Telegraph hasábjain a társadalmat foglalkoztató, főleg nemi szerepekkel és a kultúrharccal kapcsolatos kérdések megválaszolásával foglalkozott. Fő kutatási területe a nemi szerepek társadalmi alakulása Nagy-Britanniában, de könnyedebb hangnemben is jelentek meg könyvei a nemekről és a párválasztásról. Londonban született, az Egyesült Államokban nőtt fel, Cambridge-ben tanult angolt, majd gendertudományokból szerzett filozófiai mesteri oklevelet. Doktori fokozatát Sussexben védte meg modern brit történelemből. A jelenlevőket Sándor Szidónia, az MCC Kolozsvári Egyetemi Programjának hallgatója köszöntötte, majd Dora Mircea-Radu kommunikációs szakember beszélgetett az előadóval.

Az elmúlt évek során, a nyugati kultúrharc egyre szélsőségesebbé válásával Zoe Strimpel úgy érezte, nem tartozik egyetlen törzshöz sem, azaz sem a bal-, sem a jobboldal világnézeteivel nem tudott teljes mértékben azonosulni. Írásaira rengeteg visszajelzést kapott olvasóktól, akik szintén nem találták a helyüket, és úgy érezték, hogy eltűnőben van a liberális középút, hiszen a baloldal az identitáspolitikában, a jobboldal pedig a populizmus és az összeesküvés-elméletek kavalkádjában veszett el. A szakember szerint a mérsékelt középúthoz kellene visszatérni, amely a racionalitást, a tudományt, a nők alapvető jogait támogatja, és ellenáll az összeesküvés-elméleteknek, valamint a valóság káros torzításainak.

Mindkét oldalon megváltozott a hangulat – mutatott rá az írónő, hozzátéve, hogy az elmúlt évtizedekben kezdtek el a politikai pártok is egyre inkább a kulturális és morális kérdések vonalára igazodni. A kulturális csoportosulás, megosztottság odáig vezetett, hogy már a viselkedéstől a tévénézési szokásokon át a randizásig eszerint rendeződnek a mindennapok, és a két nagy tábor folyamatos konfliktusban áll egymással, nincs valódi vita a felek között. Már nem zsonglőrködünk az egymással ütköző, sokszínű ötletekkel, hanem muszáj valamelyik fél nagy ideológiacsomagja mögé beállni. Amikor pedig ezt a „megaidentitást” kihívás elé állítják, az emberek sértődékenyekké válnak, sőt mára egyenesen gúnyolják a középutat választókat – fejtette ki Zoe Strimpel.

Az előadó szerint az erdélyi szemmel távolinak és megfoghatatlannak tűnő nyugati kultúrharc, identitáspolitika és nemi kérdések mélyen beleivódtak a köztudatba, valódi hatásai vannak a politikára, médiára és kultúrára is. Például Londonban rettenetes lett a színházi felhozatal, mert ott is eluralkodtak az ideológiai kérdések, vagy egyes könyvkiadók az alkotó társadalmi háttere szerint válogatnak írókat, és nem a kiadandó műveket nézik. A helyzet megöli a kreativitást, az erőltetett ideologizálás pedig csak eltávolítja az embereket a valóban súlyos kérdésektől, mint a rasszizmus vagy az egyenjogúság – hangzott el.

Viszont a másik oldal sem jobb, hiszen a közösségi média miatt az összeesküvés-elméletek jobban terjednek, mint valaha, a járvány alatt pedig rengeteg ember fogékonyabb lett ezekre. Az emberek hajlamosak olyan csoportokhoz csatlakozni, amelyek a saját gondolkodásmódjukat tükrözik, ezért különösen veszélyes a közöségi média, mert beszippant a buborékokba, ahol csak egyféle tartalmat lát az ember. Az összeesküvés-elméletek követői óriási, milliókat bevonzó csoportokká váltak, ezáltal pedig valódi befolyásra és hatalomra tesznek szert. Erre reflektálva Dora Mircea-Radu moderátorként hozzátette: a legutóbbi romániai választásokkor az AUR győzelmét is sokan meglepődve vették tudomásul, hiszen a párt ilyen elszigetelt körökben alakította ki óriási követőbázisát.

A közönséggel való beszélgetés során megfogalmazódott: bár az említett kérdések leginkább az angolszász világot foglalkoztatják, a közép-kelet-európai valóságban is egyre inkább jelen vannak, főleg az iskolás korosztályban, akik aktívabbak a közösségi médiában, és fogékonyabbak a nyugati hatásokra.