Olvasási idő: 5 perc
Donald Trump újraválasztása nemcsak az amerikai politikát formálta át, hanem az egész nyugati világra hatással van, meglévő válságokat súlyosbítva és mély politikai törésvonalakat tárva fel. A Transylvania Lectures sorozat legutóbbi alkalmán John O’Sullivan kifejtette, Trump visszatérése olyan szélesebb körű változást jelez, amely megkérdőjelezi a régóta fennálló politikai felfogásokat és a jelenlegi hatalmi struktúrákat.
A Trump visszatérése – Kihívások és lehetőségek Közép- és Kelet-Európa számára című beszélgetés január 28-án zajlott a Mathias Corvinus Collegium (MCC) kolozsvári központjában, a Transylvania Lectures sorozat részeként. Vendégelőadónk John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke és alapítója, a Quadrant Magazine, a Hungarian Review és a National Review szerkesztője, valamint Dr. Calum Nicholson, a Danube Institute kutatási igazgatója volt.
Győzelem minden akadály ellenére
Annak ellenére, hogy O’Sullivan szerint Trumpnak „óriási akadályokat” kellett leküzdenie, jelentős győzelmet aratott. „Trump nemcsak hogy nagyot nyert, de hatalmas akadályokat kellett leküzdenie” – jegyezte meg O’Sullivan. Az akadályok között a média ellenségességét, jogi kihívásokat és a republikánus párton belüli belső ellenállást említette. Többek között az is sikert jelent, hogy a korábbi bázisának megőrzése mellett a Republikánus Párt egy „multietnikus, többvallású koalícióvá vált, amely a többség érzését kelti.” Trump mozgalmát innovatív és pragmatikus képpel ruházta fel az olyan személyekkel való együttműködés, mint Elon Musk, Vivek Ramaswamy és Tulsi Gabbard.
Globális politikai válság
O’Sullivan rámutatott, hogy Trump visszatérése egy példátlan politikai instabilitás időszakában történt a nyugati világban. „Trump megválasztása óta, sőt még hivatalba lépése előtt is, a nyugati világ politikai élete egyik válságból a másikba zuhant” – mondta. Példaként említette a német kormánykoalíció összeomlását, a francia politikai válságot, az ír hagyományos pártok szétesését és a romániai választások elhalasztását.
Az európai politikát különösen az intézmények és a mainstream pártok iránti növekvő elégedetlenség jellemzi. A német AFD felemelkedésétől kezdve Marine Le Pen pártjának sikeréig Franciaországban a populista hullám, amely először 2014-ben jelent meg, nem csillapodott, hanem teljes körű kihívássá nőtte ki magát az Európai Unió politikai intézményeivel szemben. „Szinte az összes közelmúltbeli politikai megrázkódtatás a jelenleg domináns európai politikai hatalmak gyengülésére és az őket érő kihívások erősödésére utal” – jegyezte meg O’Sullivan.
Harc az elit és a populisták között
O’Sullivan a jelenlegi politikai küzdelmet úgy írta le, mint egy „progresszív új elit” és „egy populista mozgalom” közötti összecsapást. A legfontosabb ütközési pontok között említette a migrációs politikát, a nemzeti szuverenitást, valamint a nemi és szólásszabadság körüli kulturális vitákat. „A politikai attitűdök ennek az új választásnak köszönhetően egyre polarizáltabbá, ideológiaközpontúbbá váltak, és a társadalmi elégedetlenségben gyökereznek” – mondta.
Trump visszatérése közvetlen kihívást jelent ezen elitek számára, különösen a nemzetközi kormányzati struktúrákkal szembeni ellenállásában. Korai végrehajtási döntései közé tartozott az Egyesült Államok kilépése az Egészségügyi Világszervezetből, ami a hazai döntéshozatal visszaszerzésére és a globális intézményektől való elszakadásra helyezi a hangsúlyt. „Ezeket a döntéseket Amerikán belül fogjuk meghozni” – idézte Trumpot az előadó, ezzel kifejezve a szupranacionális szervekkel szembeni általános szkepticizmust.
Trump átalakulása: Showmanből államférfi?
A beszélgetés egyik témája Trump egyéni fejlődése volt. Politikai karrierje kezdetén szórakoztató médiaszereplőként tekintettek rá, aki kihasználta feltűnő személyiségének előnyeit. Most azonban változást jeleznek az elemzők. „Azt vettem észre, hogy sokkal nyugodtabb, kevésbé harcias, amióta meglőtték” – jegyezte meg Calum Nicholson. Ha Trump valóban ilyen marad, nemcsak megzavarhatja a status quo-t, hanem alakítója is lehet a globális politikának.
Donald Trump újraválasztása nem csupán az amerikai történelem egy pillanata, hanem egy szélesebb nyugati politikai átrendeződés része. Hogy végül sikerül-e világtörténelmi figuraként megszilárdítania örökségét, az még kérdéses. Világos azonban, hogy hatása meghaladja az Egyesült Államok határait, katalizátorként és szimbólumként szolgálva a globális politikát formáló populista hullám számára. Ahogyan O’Sullivan fogalmazott: „Trump lehet, hogy nem a főnix, de ő maga a tűz.”
