Az emberiséget a kezdetektől foglalkoztatta, hogy milyen világ veszi körül, megfigyelte a Hold fázisait, felfedezte az összefüggést az ár-apály jelenséggel, érdekelte a körülötte levő, a bolygónkon túli világ. A huszadik század derekától forradalmi víziók és felfedezések gyorsították fel az űrkutatást, amelyeknek köszönhetően nemcsak a saját határainkat léptük át, hanem az is gyökeresen megváltozott, ahogyan a mindennapjainkat éljük, ugyanis minden háztartás, amelyben van mobiltelefon, minden gépkocsivezető, aki használja a GPS-t, minden tévénéző, aki műholdon keresztül nézi az adást, az űrkutatás eredményeit használja.

Hogyan lehetséges élet egy csillag szomszédságában? Hogy lehet, hogy itt vagyunk, miközben nem kéne, hogy itt legyünk? Mi lehet a világűr határán, a Kármán vonalon túl? Melyek azok az űrkutatásból származó “melléktermékek”, amelyekkel együtt élünk? Mit is jelent az űrerőforrás-kutatás és az űrbányászat? Mi is egy űrstratégia, milyen védelmi-katonai-kommunikációs szempontok érvényesülnek benne? Mi az űrtevékenység szerepe a klímavátozás vizsgálatában?Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keressük a választ Dr. Ferencz Orsolyával közösen, aki amellett, hogy villamosmérnök, űrkutató, űrkutatásért felelős miniszteri biztos is.

Bár Orsolya volt gyerekszínész is, a pályaválasztás sosem volt kérdés: „A gyerekszobámban a szekrény tetején működőképes rakéta állt, volt is ijedtség, mikor egyszer felmásztam érte.” Villamosmérnökként 1993-ban végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen. PhD tudományos fokozatát 2000-ben szerezte meg a magaslégköri elektromágneses hullámterjedés témakörében a BME-n. 1996 óta dolgozik az ELTE TTK Földrajz- és Földtudományi Intézetében, korábban tudományos munkatársként, jelenleg tudományos főmunkatársként. Emellett tagja a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének. Négy gyermek édesanyja.