A mentális egészségügyi krízis valódi arca – Kanadai szociológus adott elő Kolozsváron és Marosvásárhelyen

„Amikor fiatal voltam, sok kérdés kavargott bennem. Keresgéltem, mi a célom, ki szeretnék lenni. Édesapám válasza, hogy azt tedd, ami boldoggá tesz. Én meg csak álltam ott, kérve egy irányt, egy szabályt, ami alapján létezhetek, aminek segítségével biztonságot érezhetek magam körül” – indította a beszélgetést dr. Ashley Frawley, a Kenti Egyetem szociológusa és az MCC brüsszeli központjának vendégkutatója. 

Valóban globális krízis zajlik a mentális egészség terén? Számos hír szól a depresszió, szorongás és más mentális egészségügyi gondok arányának növekedéséről, dr. Ashley Frawley szerint azonban inkább a diagnózisok meghatározása, a felmérések torzítása és a nyugati társadalom megváltozott hozzáállása áll az aggasztó információk mögött. Például valóban növekvő tendenciát mutat a szorongás, a depresszió rátája, viszont csökkent az öngyilkosságok száma, és a koronavírus-járvány is csak enyhén hatott ki az emberek mentális egészségére. A kanadai származású előadó korábban a Swansea Egyetem oktatója volt kriminológia, szociológia és szociálpolitika területen. Az eseményen a szakértő kijelentéseire dr. Ioan Hosu, a BBTE Politika-, Közigazgatás- és Kommunikációtudományi Kar Kommunikáció és Közkapcsolatok Tanszékének vezetője reflektált. A beszélgetést Gábor Emőke pszichológus, az MCC volt diákja moderálta.

Az eseményen a szakértő személyes tapasztalatain keresztül mutatta be a cancel culture és a globalizáció okozta legnagyobb problémákat. A hagyományok eltűnésekor elveszítjük az identitásunkat, és egyre nehezebb meghatározni, hogy mit jelent nőnek, férfinak vagy egy nemzet részének lenni. A helyzetet tovább rontja az is, hogy vallásainkat sem gyakoroljuk. Minden az egyén köré koncentrálódik, és az életünk egyetlen céljává tesszük érzéseink megélést, a boldogság elérését.

Ashley Frawley felhívta a figyelmet az énközpontú életforma és a terápiakultúra terjedésének következményeire is: az elszigeteltségtől elvesztődnek emberi kapcsolataink, kockázattá válik a bizalom, a túlgondolás hatására hamis diagnózisokat állítunk fel magunkról, minden érzésünk tünetté válik, védhetetlenek leszünk csalások és manipulációk ellen. Ezért önfejlesztő könyvekben, antidepresszánsokban, orvosi diagnózisokban keressük a megoldást, és nem magunkat vonjuk felelősségre. „Akinek céljai vannak, majdnem mindent képes elviselni” – vallotta az előadó, majd hozzátette: a megfelelő stresszkezelésnek, a problémáinkkal való szembenézésnek, felelősségvállalásnak élénkítő és jótékony hatásai is vannak, nem kell teljesen elkerülni minden nyomást. 

A beszélgetés során a szociológus három jelentős változást vázolt fel a mentálhigiéné területén. Támogatta a tényt, hogy elérhetőbb az egészségügy, könnyebben kérünk segítséget, és nyíltabban beszélünk mentális gondjainkról. Elítélte viszont a mindennapok túlzottan orvosi szempontú megközelítését, hogy már a gyászt is betegségként, egy kapcsolat megszakítását is mentális kárt okozó faktorként kezeljük. 

A romániai helyzetre reflektálva Ioan Hosu kifejtette, hogy nincsenek mentális egészséget építő stratégiáink, hazánkban még mindig az egészségügyi ellátás igénybevétele és a betegségek nyílt vállalása okoz gondot. Sokan még ma is isteni büntetésként tekintenek egészségügyi problémákra, vagy félnek a társadalmi kirekesztettségtől, amit ennek felvállalása eredményez. Ugyanakkor aggasztó, hogy régiónkban csak most ismerkedünk a negyedik ipari forradalom fogalmával, algoritmusokkal és mesterséges intelligenciával, miközben életünket már rég az okoseszközök uralják.

„A manipuláció mindig jelen volt a történelem során. Viszont nem elfogadható, hogy közvetítők nélkül, pusztán algoritmusokkal beszélgetünk, és hagyjuk, hogy elvegyék figyelmünket, időnket, döntéseinket” – emelte fel a hangját dr. Ioan Hosu az információtorzítás, a polarizált és radikalizált kommunikáció ellen. 

Az esemény zárógondolatai között szó esett arról, hogy az átláthatóság és bizalom hiánya milyen károkat okozhat családon, munkahelyen, államon belül. Elfelejtettünk az emberi lét szerves részeként tekinteni a személyes kommunikációra és a baráti támogatásra. Ashley Frawley hozzátette: úgy látja, az erdélyi társadalomban még megvannak a valódi emberi kapcsolatok és a közösségen belüli segítségnyújtás szándéka, de a társadalomnak fel kell készülnie a beszivárgó nyugati hatásokra.

Ashley Frawley február 21-én Marosvásárhelyen tartott előadást, ahol Orbán Zsófia orvostanhallgató, az MCC Egészségügyi tudatosság kurzusának oktatója kérdezte kutatásairól.