„A szabadság védelme mindannyiunk felelőssége” Transylvania Lectures művészetről, történelmi narratíváról és cenzúráról

„Mindannyiunk felelőssége a szabadság védelme, és ez nem csak elméletben vagy a csatatéren végrehajtott hősies tettek révén valósul meg” – fejtette ki Agnieszka Kolek az MCC kolozsvári központjában szervezett eseményen. A lengyel származású művész 2002-ben költözött Londonba. „Úgy gondoltam, ha a nyugati társadalmak szabadok, az azt jelenti, hogy értékelik is a szabadságukat” – emlékezett vissza. 2010-ben lett a Passion for Freedom London művészeti fesztivál kurátora, ahol önkéntesen dolgozott. Munkája során ráébredt, hogy „a szabadságunk megőrzéséhez létfontosságú a saját történelmünkben és hagyományainkban való gyökerezés”. Korábban a varsói Ujazdowski-kastély Kortárs Művészeti Központ igazgatóhelyettese volt.

Az előadó felidézte egyik jelentő munkáját, amellyel a katowicei gyermekkorára és a kommunista rendszerbeli Lengyelországra emlékszik. Régi tárgyakat gyűjtött össze, történeteket és nehéz emlékeket elevenített fel a gyermekkorából: édesapjának Magyarországon kellett munkát vállalnia, a család csak megvesztegetéssel tudta bejuttatni a fiatal lányt a megfelelő orvosi ellátásra, de erős emlékként él benne az élelmiszeradagolás, a hadiállapot bevezetése Lengyelországban, a szénbányászok sztrájkja, ismerősök halála és a korszak egyéb nehézségei. Londoni egyetemistaként nehéz volt szembesülni azzal, hogy a nyugati országokban élők egyáltalán nem ismerik a kelet-európai történelmet, és a kommunista rendszer valóságát; sőt egyesek kitalációnak tartották. Megdöbbentette az is, hogy a május 1-jei felvonuláson London belvárosában Sztálint ábrázoló plakátokkal vonultak fel az emberek.

„Rájöttem, hogy azzal, hogy elszakadtam a gyökereimtől, nem a hazám fájdalmas történelmétől szabadultam meg, hanem valójában elvesztettem az erőt és a rugalmasságot, amely ezekből a nehéz tapasztalatokból származik” – mondta Agnieszka Kolek. Mara Raţiu a saját nézőpontjával egészítette ki a beszélgetést: a 90-es években filozófiát tanult Párizsban, ahol őt is megdöbbentette, hogy a külföldiek milyen nagyszerűnek tartják a kommunizmust, és nem értették, miért kritizálja a rendszert. „A nyugati világ elitje beleszeretett egy alternatív társadalom gondolatába. Kritizálták a kapitalizmust, és úgy gondolták, hogy egy alternatív szocialista társadalom jobb élethez vezethet.”

Agnieszka Kolek szerint a szocializmus és a kommunizmus nyugati értelmiségiek általi romantizálása az egyik fő oka a fiatalok tájékozatlanságának. „Ez, az erkölcsi relativizmussal párosulva ahhoz vezetett, hogy sokan elkerülték a mély számvetést a kommunizmus bukása után. Ugyanakkor sokan továbbra is fenntartották azt a mélyen gyökerező nézetet, hogy ha az ideológiát a megfelelő módon ültetnék gyakorlatba, akkor minden működni fog. Ami még ennél is nyugtalanítóbb, hogy sokan a kommunizmus bűneinek és milliónyi áldozatának tudatában is úgy gondolják, hogy megérte.” Ez a jelenség hatással volt a történelemtanításra, könyvekre, kiadványokra és a popkultúrára is – míg a náci bűnök és Adolf Hitler széles körben ismertek a világban, addig a kommunizmus borzalmairól ritkán beszélnek.

Az előadó Ignacy Czwartos művész esetét mutatta be, aki a 2024-es Velencei Biennálén képviselte volna Lengyelországot kiállításával. Nem világos, hogy a kulturális miniszter miért vonta vissza a pályázati úton megnyert részvételét. A művész archív dokumentumokat, képeket és valós személyek eseteit használta fel arra, hogy bemutassa a második világháború borzalmait, a Lengyelországban atrocitásokat elkövető nácikat és a Szovjetunió ellen harcoló lengyel katonákat. A festmények drámai és érzelmekkel teli jeleneteket örökítenek meg. Már a kezdetektől támadások érték a művészt, hogy a saját érdekében fel kellene hagynia a témával. Sosem magukat a festményeket bírálták, hanem a témát, sőt Czwartost Európa-ellenesnek is nevezték.

Agnieszka Kolek szerint aggasztó, hogy az elit átírhatja a történelmet, és alakíthatja az emberek múltról való gondolkodását. És hogy miért kell a témának nagyobb figyelmet kapnia a posztkommunista régiókban? A művésznő rámutatott: „Mivel soha nem engedték meg, hogy teljes mértékben megvizsgáljuk a kommunista bűnöket, és a nyugati elit továbbra is rajong értük, azt kockáztatjuk, hogy ugyanazokat a hibákat, ha másképp is, de megismételjük. Fontos, hogy éberek maradjunk, és ne csak a saját történelmünket tanulmányozzuk, hanem olyan környezetet is teremtsünk, ahol a művészek szabadon vizsgálhatják azokat a témákat, amelyek régióinkban, minden ország saját körülményei és történelme szerint alakultak.”

A kommunizmust és annak áldozatait bemutató múzeumok, emlékhelyek és kutatóközpontok közül az előadó megemlítette a budapesti Terror Házát, a washingtoni Kommunizmus Áldozatainak Múzeumát, a prágai Kommunizmus Múzeumát, a máramarosszigeti Kommunizmus és Ellenállás Áldozatainak Emlékhelyét, az Észt Történelmi Emlékezet Intézetét, valamint a varsói Európai Szolidaritás Központját.