Olvasási idő: 6 perc
A NASA 1958-as alapítása óta a tudomány és technológia határait feszegetve kutatja az ismeretlent. Azonban a rendkívüli áttörések és rengeteg megszerzett adat ellenére is úgy tűnik, a felfedezésre váró dolgok listája végtelen, akár maga a világegyetem. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) Transylvania Lectures előadássorozatának legutóbbi alkalmán, január 30-án dr. Virgil Adumitroaie, a NASA adattudósa az elmúlt évtizedek nagy felfedezéseit és a távérzékelés jelentőségét mutatta be az MCC kolozsvári központjában.
Dr. Virgil Adumitroaie a NASA Sugármeghajtás Laboratóriumának (Jet Propulsion Laboratory) adattudósa, már 20 éve a szervezet munkatársa. A román származású szakember jelenleg a külső bolygókat idéző környezeti modelleket és sugárzásfigyelő eszközöket fejleszt a Juno-küldetés számára, valamint a Jupiter, a Szaturnusz és az Uránusz légköri összetételének meghatározását végzi. Emellett tagja az Europa Clipper-küldetés REASON szoftverfejlesztő csoportjának is. A beszélgetés moderátora Rácz Norbert Zsolt kolozsvári unitárius lelkipásztor volt.
A rendezvényen Virgil Adumitroaie bemutatta a NASA eddigi legfontosabb felfedezéseit: beszélt a Holdra szállásról, a Voyager 1 és 2-ről, a Perseverance marsjáró és az Ingenuity helikopter szerepéről. A szakember továbbá felhívta a figyelmet a távérzékelés jelentőségére, amely elengedhetetlenné vált a fizika és a kozmológia tudományában. Ez a technika a forrással való érintkezés nélküli információszerzést jelenti – az eszközök különböző frekvenciájú jeleket gyűjtenek az univerzumból, majd ezeket elemezhető és használható formába alakítják. Például ezzel a módszerrel meghatározhatjuk egy csillag hőmérsékletét és alkotóelemeit.
A távérzékelés korszakának kezdetét a távcsövek feltalálásától számíthatjuk, Galileo Galilei idejéből. Ma már az űrben és a Földön is rendkívül fejlett távcsövekkel rögzítenek adatokat, folyamatosan alakítva szemléletünket. Az 1990-ben indult Hubble-nek köszönhetjük a felfedezést, hogy a világegyetem tágul, a James Webb űrteleszkóp pedig kiegészíti és továbbfejleszti a méréseket. A Chandra röntgencsillagászati műhold robbanó csillagokat és fekete lyuk körül kavargó anyagot fedezett fel, 2007-ben pedig először észlelt közvetlenül sötét anyagot. A 2003-ban indított Spitzer űrteleszkóp az infravörös spektrumban vizsgálja a világegyetemet, és képes barna törpéket, exobolygókat és szerves molekulákat észlelni, amelyek az élet jeleire utalhatnak más bolygókon.
Egy másik jelentős eszköz az 1989-ben indított Cosmic Background Explorer (COBE), amely az ősrobbanásból maradt sugárzást tanulmányozva járult hozzá az univerzum kialakulásáról szóló elmélet megfejtéséhez. A Wilkinson Microwave Anisotropy Probe (WMAP) műhold olyan adatokat szolgáltatott, amelyek lehetővé tették a csillagászok számára a világegyetem korának meghatározását (13,77 milliárd év), emellett felfedezték, hogy az atomok az univerzum csupán 4,6 százalékát teszik ki, a fennmaradó rész pedig sötét anyag és sötét energia.
Virgil Adumitroaie bemutatta a Juno-küldetést is, amelyen jelenleg dolgozik: az űrszonda 2016-ban állt pályára a Jupiter körül, és kezdetben a civilek is aktívan részt vehettek a bolygó fotózásában. Az előadó megjegyezte: a Jupiter egy bukott csillag, vagyis ha nagyobb tömeggel rendelkezne, két napunk lenne. További érdekesség, hogy a Juno a Jupiter sarki fényének rádióhullámait is rögzíti, de végül, az üzemanyag elhasználása után a bolygóba fog csapódni. A NASA idén űrszondát indít a Jupiter egyik holdjára, az Europára is, amelyen jelen van az élet kialakulását lehetővé tevő három elem: a víz, az energia és a kémia.
A távérzékelés további nagy teljesítménye az exobolygók felfedezése. Az első bolygókorongot 1984-ben figyelték meg, majd 1992-ben fedezték fel az első exobolygókat. Jelenleg 5572 exobolygóról tudunk biztosan, amelyek közül csak 199 Föld méretű. A Kepler-186f az első felfedezett exobolygó, amely a lakható lehet, mivel folyékony víz fordulhat elő a felszínén. A TRAPPIST-1 egy Föld méretű, 97 fényévre található, sziklás világ, amely szintén lakható lehet. Lakható exobolygókra példa még az 1 Pegasi b és a Kepler-16b.
A jövőre nézve a gravitációs hullámokkal végzett kutatásokban várhatunk komoly lépéseket. A szakemberek azt remélik, hogy ezzel a módszerrel jobban megismerhetik a sötét anyagot. A LISA, vagyis az ESA (Európai Űrügynökség) és a NASA együttműködése olyan űrszonda kifejlesztésére és működtetésére törekszik, amely a gravitációs hullámok mérésével akár az összeolvadó fekete lyukak által okozott téridő-fodrozódásokat is észlelhetik. A távcsövek terén a Roman űrteleszkópra érdemes odafigyelni, amely sokkal szélesebb látómezővel rendelkezik majd, és képes lesz a Hubble-nél kétszázszor nagyobb infravörös képeket készíteni. Ugyanakkor a SETI-program (search for extraterrestrial intelligence) az univerzum minden tájáról érkező jelek között igyekszik kiszúrni a természetellenes vagy mesterséges forrásokat.
Az új teleszkópok képesek az élet kialakulásához szükséges kémiai elemek kimutatására. Nem fogjuk látni, hogy valaki integet nekünk, de észlelhetünk olyan összetett anyagokat, mint a fehérjék, az enzimek, vagy ezeknek az elemeknek a sugárzási jeleit. Szintén figyelemre méltó projekt a következő holdra szállás 2026-ban. Az Artemis program hosszú távú célja egy állandó bázis létrehozása a Holdon, amely előkészítené a későbbi emberes küldetéseket a Marsra.
