Olvasási idő: 4 perc
Önreflexiós elvonuláson vehettek részt július 10–14. között az MCC Egyetemi Programjának kolozsvári hallgatói. A veresszéki MCC-központban töltött négynapos intenzív program keretében diákjaink lehetőséget kaptak a magukba tekintésre és személyes fejlődésre egy családias, természetközeli környezetben.
A tanulókat Makai-Dimény Viola, az MCC erdélyi akadémiai ügyeinek munkatársa, Farkas Krisztina és László Boglárka, az MCC karrier- és alumniközpontjának munkatársai kísérték el. A helyszínen csatlakozott hozzájuk Kádár Kincső néprajzkutató, az MCC veresszéki programokért felelős munkatársa.
A látogatásról Bálint Orsolya MCC-s diák így számolt be:
A tábort, nem meglepő módon, egy kis késéssel kezdtük, de négy nap magunkba tekintés után sikerült időben visszaindulnunk Kolozsvárra – az elvonulás tehát szemmel láthatóan is megváltoztatott minket, de a nagyobb hatást mindenki magában érzékelte.
Hosszú, logisztorizással és barkóbázással töltött utazásunkat követően szerda este még éppen sötétedés előtt érkeztünk meg Veresszékre, ahol egy ízletes vacsora után megejtettük a tábori bevezetőt is. A hangulat az elejétől fogva családiasra sikerült, hála a közös konyhai tevékenységeknek és kedves fogadtatásnak.
A csütörtök reggelt egyből a csoport nagy félelmével, vagyis a Viola vezette egyórás jógázással kezdtük, ami nemcsak a felkelést segítette, hanem pár embernek a szesszióban begyűjtött hátfájását is enyhítette. A reggeli jóga ezután töretlen sikernek örvendtek: utolsó nap is külön megszavaztuk, és szinte mindenki hajlandó volt feláldozni az alvási idejéből egy keveset a laza nyújtások javára.
A jógát reggeli, majd ebédig tartó csoportfoglalkozások követték. A Farkas Krisztina által vezetett tevékenységeken csütörtökön a múltat, családi mintázatokat, pénteken a jelenlegi értékeinket és szombaton az archetípusainkat jártuk körül. A foglalkozások változatosak és érdekesek voltak, egymást váltogatták a kiscsoportos és nagycsoportos beszélgetések. Összességében pedig feladták a leckét: mindig akadt valami, amin elmélkedni lehetett a nap további részében. Kedvenc tevékenységem a Szerelem a krokodilus folyón át nevű pszichoterápiás tevékenység volt, amely szélsőséges érzelmeket váltott ki a csoportból, mindenki a hatása alá került, és még napokig beszédtéma volt közöttünk. Bár többet nem oszthatok meg a délelőtti tevékenységeinkről, számomra nagyon jó élményt jelentett, hogy mindenki megnyílt, bevonódott, és ezáltal egy nagyon kellemes hangulatban, őszinte környezetben tudtunk együttműködni.
Ebéd után változatos tevékenységeken vehettünk részt: volt köztük csendes természetjárás, ecstatic dance és mandala festés is. Ezek a foglalkozások segítettek egy kicsit ellazulni, elhallgatni, és közben új dolgokat is kipróbálhattunk.
A kötelező programok után az estéinket közösen töltöttük társasjátékozással, beszélgetésekkel, mozgással, sztorizgatással, fecskefióka mentéssel, naplemente után pedig dézsázásra is mindig volt jelentkező. Jó érzéssel gondolok vissza ezekre a közösen eltöltött estékre, mert a reggeli foglalkozásokhoz hasonlóan mindenki lelkesen kivette a részét a programokból.
A beszámoló végéhez közeledve mindenképpen hozzá szeretném tenni, hogy az étel végig nagyon finom volt, nekem főleg a levesek és gyümölcsös joghurtok nyerték el a tetszésemet. A tábort jól kiegészítette a helyzetből adódó telefonmegvonás, mindenkinek jól esett kicsit kilépni az online világból. Külön örültünk, hogy nem volt beszerelve az internet.
Szeretném megköszönni a szervezőknek a lehetőséget, hogy részt vehettünk ebben a táborban, ahonnan élményekkel, új gondolatokkal és értékes tapasztalatokkal tértünk haza. Remélem még lesz hasonló szervezés, hogy azok is átélhessék ezt az élményt, akik most lemaradtak róla.
