Elitista vagy közös kincs ma a klasszikus zene?

Az MCC brüsszeli rendezvényén előadóként és zongoraművészként vett részt az MCC új, nemzetközi kapcsolatokért felelős erdélyi igazgatója, Demeter-Vincze Tekla. Beszélgetőtársa Werner J. Patzelt csellista, kórusmester, politológus, a MCC brüsszeli kutatási igazgatója és Ivan Hewett író, a The Telegraph klasszikus zenére specializálódott kritikusa, a Royal College of Music professzora volt. Az eseményen Sárközi András hegedűművész játékát hallgathatták meg a résztvevők.

A múltban a kulturális és intellektuális kifinomultság egy bizonyos szintjét társították a klasszikus zenéhez, de a koncerttermek, a formális öltözék és a gyakran bonyolult kompozíciók olyan környezetet teremthetnek, amely ma is exkluzívnak vagy elérhetetlennek tűnhet sokak számára. Továbbá az olyan mesterek repertoárja, mint Mozart, Beethoven és Bach bizonyos fokú zenei műveltséget igényel, hogy teljes mértékben értékelni lehessen, ez pedig tovább növeli a távolságtartást. Ugyanakkor a klasszikus zene egyfajta reneszánszát éli, Európa-szerte példátlan népszerűségnek örvend a streamingszolgáltatásokon és az új rádióállomásokon, a különböző közösségi zenekarok és egyéb kezdeményezések pedig új közönséghez juttatják el. Ennek ellenére is az elitizmus vádjával illetik a művészetet, és olyan jelentős zeneszerzők nevéhez, mint Bach vagy Beethoven, a fehér felsőbbrendűség és a gyarmatosítás gondolatát kötik.

A brüsszeli eseményen Werner Patzelt ismertette a zenetörténeti adatokat, majd Demeter-Vincze Tekla kifejtette: a múltban a klasszikus zene a társadalom berendezkedése miatt volt elitista, hiszen – ahogyan a közemberek sok más területen sem tudtak felemelkedni – csak egy bizonyos a gazdasági és társadalmi réteg fért hozzá. Nőknek vagy hátrányos társadalmi helyzetben élőknek csak kivételes esetben sikerült maradandót alkotni. A klasszikus zene nagyjai között egyszerűen azért találunk főként fehér férfiakat, mert Európában ebben a rétegben voltak adottak az ideális körülmények, hogy kimagasló módon kifejlődhessen egy univerzális zenei nyelvezet – megvolt hozzá az elit részéről a megfelelő anyagi és társadalmi támogatás, volt megfelelő tehetség, képzés, emellett békeidő volt, és a vallási környezet is lehetővé tette ezt a fejlődést.

A jelenben mindenkinek lehetősége van tanulni és hozzájárulni a művészeti ághoz nemzetiségtől és stílustól függetlenül. Valóban van néhány diszkriminatív hang a kanonikus zeneszerzők ellen, de a klasszikus zenének és az emberiségnek is óriásit ártanánk, ha nem tanulmányoznánk a munkájukat – véli Demeter-Vincze Tekla. A koncerttermek és a zenei szervezetek is igyekeznek eloszlatni az elitizmus vádját: napirenden vannak a felvilágosító programok, a hátrányos helyzetű csoportoknak szóló kedvezményes jegyek, az oktatási kezdeményezések, valamint a különböző háttérrel rendelkező zeneszerzők és előadók bevonása. Ma már nem anyagi, inkább társadalmi elitizmus figyelhető meg, inkább a közönségben van egy tartózkodás, hogy az ilyenfajta zene megértéséhez szakmai tudás is szükséges. A zongoraművész ezeket az előítéleteket szeretné leépíteni: a klasszikus zenében nem jártas közönséggel tudatosítani kell, hogy nekik is szól, érdemes például behunyt szemmel hallgatni a zenét, a gondolatokat és érzelmeket hagyni szabadon folyni egy koncert alatt.

A nemzetközi kapcsolatokért felelős igazgató zenei gyakorlatot is ajánl az érdeklődőknek: úgy hallgathatjuk meg az alábbi Youtube-os lejátszási listán összegyűjtött műveket, mintha egy múzeumban sétálnának. A kiválasztott darabokkal azt szemlélteti, ahogyan különböző korokban, különböző szerzők tolmácsolásában megjelenik a szomorúság művészete. Például egy klasszicista és egy expresszionista esetében teljesen más az íze, a hangulata a szomorúságnak. Az ilyen gyakorlatok megmutathatják, milyen lehetőségeket és kincseket tartogat a klasszikus zene azok számára is, akik nem jártasak ebben a témában. Egy ilyen betekintés is elég arra, hogy életre szóló élményt okozzon.