Olvasási idő: 4 perc

Napjaink legnépszerűbb román biológusának előadásán vehettek részt az érdeklődők a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szervezésében Kolozsváron. Alexandru Stermin előadása az emberi faj evolúciós történetén át kalauzolta a résztvevőket május 23-án, kifejtve azt az elméletet, hogy valójában a kötődés, egymáshoz való ragaszkodás a fejlődésünk kulcsa.

Az MCC román nyelvű előadásán Bálint Orsolya, a Kolozsvári Egyetemi Program hallgatója köszöntötte a résztvevőket, majd átadta a szót a meghívottnak. Alexandru N. Stermin biológus és felfedező. A Babeș–Bolyai Tudományegyetem Biológia és Geológia Karán összehasonlító anatómiát, etológiát, bioetikát és humánökológiát oktat. Biológus és teológus végzettséggel, valamint filozófiai mesterdiplomával rendelkezik, emellett pozitív pszichoterápiás képzési programban is részt vett. Dél-Amerika és Szibéria őserdeiben járt expedíciókon, valamint a Greifswaldi Egyetem és a Rio de Janeiró-i Állami Egyetem ösztöndíjasa volt. 2015-ben közreműködött a Román Akadémia országunk vadvilágát bemutató sorozatának szerkesztésében (Fauna României – Păsări). 2017-ben jelent meg első könyve, Egy ornitológus naplója (Jurnalul unui ornitolog) címmel. Cikkeit a Sinteza és a National Geographic folyóiratokban publikálja. Aktívan részt vesz a tudomány és a természetvédelem népszerűsítésében, 2021-ben pedig megkapta a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Kiválósági díját kulturális és közösségi szerepvállalásáért. A beszélgetést Farkas Krisztina pszichoterapeuta, az MCC nemzetközi kapcsolatokért felelős erdélyi igazgatója moderálta.

Alexandru Stermin az evolúciós térkép két alapvető pontjára – a kötődésre és közösségre – támaszkodva szemléltette a fejlődésünk biológiáját. A kötődés egy erős érzelmi kapcsolat két élőlény vagy egy élőlény és egy tárgy között. Az előadó az állatok evolúciós folyamatának feltérképezésével fejtette ki a kötődés több millió éves útját a szemkontaktustól az első ölelésen át a párzásig, majd a gondoskodásig. A kicsinyek iránti ragaszkodás már a madaraknál és krokodiloknál megjelent, majd az emlősöknél az érzelmekért felelős határkérgi vagy limbikus rendszer kialakulásával kiteljesedett, és eljutottunk a szeretetig. A kötődésre pedig nemcsak a génjeink örökítése miatt van szükségünk – stresszhelyzetben egymásra támaszkodunk, és a tudat, hogy gyerekkorunktól egy közösség része vagyunk, segít alkalmazkodni, legyőzni az akadályokat. Még a csimpánzoknál is megfigyelhető, hogy elosztják egymással az ételt, megvédik egymást, és megkeresik az elveszett társaikat.

Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a neandervölgyi ember nem maradt fenn, de a homo sapiens igen. Ez annak tudható be, hogy a sapiens jobban és hosszabb ideig vigyázott a gyerekekre, emellett az időseket is gondozta, tehát transzgenerációs kötődés történt. Ez garantálta a túlélésünket, mivel így tudjuk továbbadni a kultúrát és a tudást. Az eddigi adatok alapján tehát a kötődés az evolúció egyik kulcsa. Nemcsak az embereké, hanem a teljes élővilágé. Ma azoknak az élőlényeknek a leszármazottai vagyunk, akik 4 milliárd éve túléltek a Földön, és a kötődés segített nekik túlélni.