Olvasási idő: 6 perc
A világ egyre turbulensebbé válik, és a nemzetközi erőviszonyok folyamatosan változnak. Nem lehet biztosan kiszámítani, milyenek lesznek a globális erőviszonyok a következő évtizedekben, dr. Bendarzsevszkij Anton azonban átfogó képet adott a lehetséges forgatókönyvekről Aradon, Temesváron, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben. Az eseményeken a szakértővel dr. Szenkovics Dezső, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának dékánja beszélgetett.
Az elmúlt 5 évben 22 százalékkal nőtt a konfliktusok és erőszakos események száma világszerte. A korábbi békés időszakból egy sokkal kiszámíthatatlanabb, konfliktusokkal terhelt szakaszba léptünk, és számos konfliktusgóc (például Transznisztria, India–Pakisztán, Tajvan) fenyegeti a stabilitást. Dr. Bendarzsevszkij Anton rámutatott: világrend jelenleg két erő között oszlik meg, és kísérlet történik ennek átformálására és megtartására – a domináns fél próbálja megtartani a fennálló status quót, míg a másik fél igyekszik megváltoztatni azt. A nyugati dominancia csökkenése különösen gazdasági téren látható, míg az ázsiai országok – főleg Kína és India – folyamatosan növelik befolyásukat.
A prognózisok szerint 2050-2070 között az Egyesült Államok és Európa relatív gazdasági súlya tovább csökken, míg Kelet-Ázsia és Afrika előretörése várható. „Az európai térség nem lesz szegényebb, továbbra is a világ élén járnak majd életszínvonalban, technológiában, de a relatív súlyuk a világgazdaságban a többiekhez képest csökken” – fejtette ki a szakértő, majd hozzátette: „Most van még idő, hogy tegyünk valamit, hogy megmaradjon a pozíciónk, hogy a gazdaságunk, versenyképességünk jobb legyen. A növekedő országok is felteszik ezeket a kérdéseket, át akarják venni az Egyesült Államok helyét a nemzetközi dominanciában.”
De honnan ered Oroszország vágya a dominanciára? Bendarzsevszkij Anton előadásában összefoglalta a történelmi hátteret és a lehetséges indokokat. Elmondta, Oroszország mindig is impériumként tekintett magára, Putyin példaképei pedig a hódító cárok. A biodalom történelmi ciklusai során a növekedést, megerősödést a hódító fázis követte, majd ezt gyakran összeomlás zárta.
A 2007-es müncheni beszéd töréspontnak számított a Nyugat és Oroszország között, azóta Moszkva egyre inkább szembehelyezkedett a nyugati világrenddel. Putyin számára a Szovjetunió összeomlása a 20. század legnagyobb geopolitikai tragédiája, és erősen él benne a birodalmi gondolat, hogy az egykori történelmi örökséget helyre kell állítani vagy gyarapítani. Az Eurázsiai Gazdasági Unió létrehozása is ezt a célt szolgálta, bár nem sikerült megvalósítani olyan mértékű integrációt, mint az Európai Unióban. Az orosz politikát továbbra is meghatározza az eurázsianizmus és a pánszlávizmus eszméje. Eszerint Oroszország egy sajátos, különálló utat képvisel, nem az európai kultúrkör része, de nem is ázsiai. Az orosz vezetés kommunikációja szerint ők védik a más országok területén élő oroszok jogait is.
A kelet-közép-európai régió országai számára Oroszország továbbra is fenyegetést jelent, azonban, az előadó szerint, rövid távon (5-10 éven belül) nem valószínű, hogy közvetlen katonai veszély lenne. „Oroszország láthatóan Ukrajnával sem bír, az elmúlt két és fél évben nyújtott teljesítménye pedig még kevésbé lenne releváns a NATO erőivel szemben” – fejtette ki Bendarzsevszkij Anton, rámutatva, hogy Oroszország az elmúlt időszakban elhasználta a hidegháború során felhalmozott haditechnikai eszközeit. „Ugyanakkor nem szabad alábecsülni, mindig meg tudott erősödni, a káosz, felfordulás után is fel tudott állni, képes ilyen jellegű fordulatokra” – figyelmeztetett a szakember. Úgy véli, Oroszország továbbra is veszélyforrás hibrid hadviselés terén. „Annyit tudunk tenni, hogy készülünk a műveletekre. Az elhárításnak dolgoznia kell, és megfelelően reagálni” – magyarázta.
A régió országai az elmúlt évtizedekben több szövetségi és együttműködési rendszert is létrehoztak, ezek köszül szinte az összes történelmi előzményre tekint vissza. Ilyen a Visegrádi Négyek, a Három Tenger Kezdeményezés, a Lublini Háromszög, a Bukaresti Kilencek vagy a Balti Nyolcak. Ezek az együttműködések elsősorban az orosz fenyegetés ellensúlyozására jöttek létre, és céljuk a régió katonai és gazdasági ellenállóképességének növelése.
Európa gazdaságilag továbbra is az egyik legerősebb szereplő a világon, azonban katonai szempontból az USA-ra hagyatkozott. Az előadásban elhangzott, hogy Európának új stratégiára van szüksége: nem függetlenedhet teljesen az USA-tól, de hosszú távon ki kell építenie saját védelmi képességeit is. Bendarzsevszkij Anton a lehetséges forgatókönyveket is felvázolta: a következő években a világ egy új amerikai-kínai bipoláris rendszer irányába is alakulhat, de fennáll a lehetősége egy többszereplős, kaotikusabb világrendnek is. Egyesek szerint India is kihívóvá válhat, és nagyobb figyelmet kellene fordítani rá, míg Kína óvatosan egyensúlyozik az orosz kapcsolatok és a nyugati piac között. Európában a legfontosabb cél az együttműködés és a stratégiai felkészülés a változó világrendre, hogy a térség országai stabilitást és biztonságot őrizhessenek meg a következő évtizedekben.
