Olvasási idő: 4 perc
Szakmai partnerként vesz részt a Mathias Corvinus Collegium (MCC) a Vibe Fesztiválon július 4–7. között Marosvásárhelyen. A szervezet hazai és nemzetközi meghívottakkal, izgalmas témákkal járul hozzá a Vibe tudásfórumaként működő Kolihoz, ahol nap közben tartalmas beszélgetések és számos érdekes téma közül válogathatnak a fesztiválozó fiatalok.
A Vibe Koli első napján, csütörtökön Tasleem Mulhall brit-jemeni művész, emberjogi aktivista osztotta meg inspiráló történetét a hallgatósággal. A beszélgetésen Bárdos Anna, az MCC Egyetemi Programjának diákja kérdezte tapasztalatairól a meghívottat.
A jemeni származású Tasleem Mulhall tizenöt éves korában került Angliába, ahova elkísérték felnőtté válásának traumatikus élményei, hiszen szülőföldjén szemtanúja volt a nők mindennapi leigázásának, háborús körülményeknek és elnyomásnak. Ő az első brit-jemeni női alkotó, akit nemzetközileg is nagy tehetségű művészként ismernek el, kihívást jelentő munkáit pedig a világ legbefolyásosabb galériáiban állítják ki. A festészet és szobrászat mellett szabadúszó sajtófotósként is dolgozik, így találja meg az egyensúlyt a szürreális és absztrakt alkotásai, valamint a tények világa között.
Aktivistaként erőteljesen felszólal a gyermekházasságok ellen, és bevallotta, különösen büszke arra, hogy az Egyesült Királyságban az ő tevékenysége adta meg a szikrát ahhoz, hogy törvényesen is 16-ról 18 évre emelték a házasságkötés szükséges életkorát. Művészi karrierje mellett menekülttáborokban is dolgozott, illetve értelmi sérült emberekkel foglalkozott.
A Maros-parti beszélgetésen őszintén mesélt gyerekkoráról. Elmondta, mindig is dacolt a rendszerrel, és a folyamatos bántalmazások, figyelmeztetések ellenére is kiállt elképzelései mellett. Korán rájött, hogy a neme miatt viselkednek másképp vele. Az előadó hangsúlyozta, rendkívül fontos ezekről a nehéz témákról, visszaélésekről és erőszakról beszélni, hiszen csak így segíthetünk az áldozatoknak. Példaként emlegette a 2015-ös esetet, amikor a nők megkövezése ellen felszólaló kiállítását cenzúrázni akarták. Hozzátette, büszke a származására, szülőhazájára, örökségére, de nagy szükség van a változásra. Sokan keresték meg hálásan, üdvözölve tevékenységét, de ma már nem térhetne vissza Jemenbe anélkül, hogy veszélybe kerülne az élete.
Tasleem Mulhall vallja: a művészet mentette meg az életét. Hosszú időbe telt, amíg feldolgozta a fiatal korában történteket, és beszélni mert a múltról. Az alkotás tette lehetővé, hogy őszintén kifejezze sebezhetőségét, és hogy mi van a szívében. „A művészet megadta nekem a stabilitás érzését, hangot, bátorságot adott. Olyan számomra, mint a levegő vagy az étel” – mondta el.
Tasleem Mulhall bevallotta, tizenéves hajléktalan lányként nem hitte volna el, hogy valaha ennyire kiteljesedhet az élete, így óriási hálával tekint a helyzetére. Túlélő harcosként tekint magára, de nem hibáztatja a szüleit vagy a kultúráját a múlt eseményei miatt. A művészeten és aktivizmuson át megtalálta a békét, és ma sem változtatná meg élete hullámzó eseményeit, mivel hatalmas motivációval és szenvedéllyel dolgozott mindazért, amit elért. Hozzátette, a négy gyermekére a legbüszkébb, de büszke a kislányra is, aki elszenvedte a veréseket, és a nőre is, aki folytatta a nehézségek ellenére, és kiállt magáért. Sosem adja fel a reményt, hogy a szülőhazájában is javulni fog a helyzet. Ő az első nagy jemeni aktivista, de reméli, hogy nem az utolsó.
