Olvasási idő: 5 perc

Erdély több városában tartott nyilvános előadásokat a Mathias Corvinus Collegium (MCC) meghívására dr. Ferencz Orsolya villamosmérnök, űrkutató, űrkutatásért felelős miniszteri biztos. Év elején Aradon, Nagyváradon, Szatmárnémetiben és Temesváron találkozott az érdeklődőkkel a szakember, májusban pedig Kolozsváron, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Sepsiszentgyörgyön és Székelyudvarhelyen tartotta meg Burokban született emberiség című előadását.

Az emberiséget a kezdetektől foglalkoztatta, hogy milyen világ veszi körül, megfigyelte a Hold fázisait, felfedezte az összefüggést az árapály jelenséggel, érdekelte a körülötte levő, a bolygónkon túli világ. A 20. század derekától forradalmi víziók és felfedezések gyorsították fel az űrkutatást, amelyeknek köszönhetően nemcsak a saját határainkat léptük át, hanem az is gyökeresen megváltozott, ahogyan a mindennapjainkat éljük – hívta fel figyelmet a tudományterület jelentőségére dr. Ferencz Orsolya. Az előadó villamosmérnökként 1993-ban végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, doktori fokozatát ugyanitt szerezte meg 2000-ben a magaslégköri elektromágneses hullámterjedés témakörében. 1996 óta dolgozik az ELTE Természettudományi Karának Földrajz- és Földtudományi Intézetében, emellett tagja a Magyar Tudományos Akadémia köztestületének.

Tudósgenerációk több ezer éven át tartó munkája segítette el az embert oda, hogy a mai világban a világűrt eszközként használjuk. A magyar űrkutatás kezdetei Bay Zoltán és Simonyi Károly nevéhez, valamint a világhírű holdradar-kísérlethez fűződik, a magyar űrhajósok közül pedig Farkas Bertalant és ifj. Simonyi Károlyt említhetjük. A mai magyar kutatóűrhajós missziót 2021-ben kezdeményezték, és a HUNOR (Hungarian to Orbit) nevű programban négy magyar űrhajós készül a nemzetközi űrállomás fedélzetére.

Az elmúlt évtizedekben hihetetlen léptékkel fejlődött a világ: csupán 14 hónappal az első orbitális pályán keringő, ember alkotta tárgy után megszületett a global village, és a szatelliteknek köszönhetően összement alattunk a bolygó. De sokakban felmerül a kérdés, hogy miért érdemes az űrkutatásba fektetni, miért kell egyáltalán foglalkozni vele, hiszen elég gondot okoz a Föld helyzetének rendezése. Ferencz Orsolya az űrkutatás „melléktermékei”-ként felsorolta, mennyi elengedhetetlen eszközünk és felfedezés származik az űrtevékenységből: ilyen a hírközlés, távközlés, kommunikáció, a teljes meteorológia, termésbecslés, környezetvédelem, a klímaváltozás teljes háttértudománya, a navigáció, geodézia, geoinformatika, térképészet, katonai biztonság, közlekedésbiztonság, napelem, tépőzár, siklószárny, mikroelektronika, robotika, tűzoltóruházat, víztisztító és levegőtisztító rendszerek; fémbevonatú műanyagfóliák, a hőszigetelés és a fémhabok. A tudományágnak ugyanakkor számos orvosi alkalmazása van (immunológia, cukorbetegség, Parkinson-kór, vérnyomás és keringési gyógyszerek, csontritkulás), és gyógyszerek sora fejlődik vagy javul a kutatásnak köszönhetően.

Mára több ezer műhold kering a Föld körül. A technológia előrerohant, a jog pedig óriási kihívásokkal küzd. Az információ hatalom, és a kommunikációs képesség háborús konfliktusok kimenetelét döntheti el. Sajnos a kritikus infrastruktúra jó része magánszemélyek birtokában van, és a Föld körüli térség használata komoly jogi kérdéseket vet fel államok és magánszemélyek, valamint államok és államok között. Az űrben keringő szemét kezelése is csak kísérleti fázisban van, eközben világszerte alakulnak űrbányászati cégek, amelyek aszteroidákról termelnének nemesfémeket – ez újra fel fogja rúgni a Föld felszínén a gazdálkodást. Az államok Holdon való térfoglalása is biztonságpolitikai kérdéssé válik, hiszen míg 1972-ben lefújták a Hold kolonizációjának gondolatát, mára mindenki oda akar menni. Bioszféra viszont csak itt, a Földön van, és sokkal értékesebb a jövőre nézve – hangsúlyozta az előadó. Rámutatott, hogy a kardinális érték, a levegő, a termőföld, a víz, az élelem, az emberi élet nem helyettesíthető, és amíg nem tudjuk felmérni valódi értékeinket, hanem végtelen profitot akarunk behajtani, az eredmény is egyre nyomasztó lesz (klímaváltozás, természeti katasztrófák, aszály stb.).

Ferencz Orsolya szerint a folyamat nem visszafordítható, de van hatásunk rá, hiszen a morál dönti el, hogy a technológiát mire használjuk. Egyéni felelősségünk, hogy felismerjük az értékeket, vigyázzunk a Földre, gyakoroljuk a mértéktartást, tartsuk közbeszédben a témát, és gyakoroljunk nyomást a hatalmi ágakra. Nem lehet csettintésre átállítani a rendszert, de az egyéni felelősségben és társadalmi moralitásban haladni kell, hogy válaszokat tudjunk találni.