Olvasási idő: 6 perc

Brüsszeli tanulmányúton vettek részt a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Középiskolás Programjának tanulói október 21–25. között. A négy nap eseményei nemcsak az európai kultúrát és történelmet hozták közelebb a résztvevőkhöz, hanem lehetőséget adtak arra is, hogy kapcsolatokat építsenek és közösen fejlődjenek.

A diákok számos szakmai és kulturális élményt tapasztaltak meg a kirándulás alatt, amely nemcsak új ismeretekkel gazdagította őket, hanem lehetőséget adott arra is, hogy kiszakadjanak a hétköznapok rutinjából. Az tanulmányút részleteiről Dascălu Eduárd KP-s diák számolt be.

Székelyföldi diákként utam Brassóból indult, innen Kolozsvárig vonattal utaztam több más diákkal együtt, akiknek köszönhetően máris tűrhetőbb volt a több mint hatórás út. Másnap reggel a kolozsvári reptérről indultunk Európa fővárosába, Brüsszelbe.

A Mathias Corvinus Collegium brüsszeli irodájában Benkó Hajnalka oktatásért és tehetséggondozásért felelős menedzser fogadott, aki egy rövid köszöntő után bemutatta az előttünk álló programot, és felkonferálta a nap első előadóját, Richard Schenket, az MCC tudományos munkatársát. A kutató az Európai Unió alapjaiba adott részletes betekintést, amelynek köszönhetően jobban megértettük a gazdasági és politikai egyesülés működését. Egy rövid szünet után Andrea Bianchi politikai elemző a waterlooi csata történelmi előzményeit ismertette. A közös vacsorán lehetőségünk adódott megismerni dr. Frank Füredi ügyvezető igazgatót, és kötetlenül beszélgethettünk a munkatársakkal. Úgy éreztem, nagyon nyitottak voltak velünk, a kérdéseinkre türelemmel válaszoltak, széles látókörüknek köszönhetően pedig mindenki közvetlenül tudott társalogni.

Második nap utunk Waterlooba vezetett, ahol a sorsfordító ütközet zajlott le Napóleon seregei és a brit, porosz katonák között. Látogatásunk egy földalatti múzeum felfedezésével kezdődött, ahol magát az eseménysort nézhettük meg, ezt követte egy animált rövidfilm megtekintése, ami kiválóan szemléltette a döntő pillanatokat a látogatóknak. Számomra a kiállítás fénypontja csak ezután következett: egy vászonra festett panoráma, amely a teljes csatateret ábrázolta. Ezt a kilátást élőben is lehetőségünk volt megnézni, miután felmásztunk az oroszlános emlékműhöz vezető több mint 200 lépcsőfokon. Az ottlétünk során egy katonai ruhába öltözött túravezető mesélt a történésekről, aki látogatásunk végén bemutatta, hogyan működtek a 19. századi fegyverek. Nekem nagyon tetszett ez a programpont, mivel lehetőséget nyújtott arra, hogy jobban megismerjem az európai történelem egyik legfontosabb csatáját.

A következő nap, október 23-án az MCC brüsszeli központja által szervezett Freedom Breakfast eseményen vettünk részt, amelynek keretében Frank Füredi professzor és Jan Arthas művészettörténész, filozófus beszédeit hallhattuk, akik a magyar és lengyel nép közös történelmét és szabadságért folytatott küzdelmeit mutatták be, tisztelegve azok előtt, akik a szovjet elnyomás ellen harcoltak a nemzeti identitás, vallásszabadság és alapvető jogok védelmében. Igazán egyedi élmény volt, mivel az esemény során betekintést kaphattunk abba, hogy a két nemzet közötti kötelék mennyire régóta létezik. Délután a Művészeti és Hadtörténelmi Múzeumba látogattunk el, ami a kontinens egyik legnagyobb művészeti múzeuma. Engem teljesen lenyűgözött az, hogy mekkora gyűjteménnyel rendelkezik: fegyverek, páncélok, tankok, repülők, de ugyanakkor festmények sokaságát láthattuk. Szabadidőnkben a Harry Potter: Visions of Magic című interaktív élményben vettünk részt, ami valósággal elrepített a varázslók világba, ahol varázspálcák segítségével fedezhettük fel a mágikus univerzum legnagyobb titkait. Nagyon izgalmas élményben volt részünk, engem nagyon beszippantott ez az interaktív világ és annak rejtelmei.

A negyedik napot a brüsszeli MCC-központban indítottuk, ahol Jacob Reynolds szakpolitikáért felelős vezető vitaműhelyt tartott. Itt egy eléggé megosztó kérdésről vitázhattunk egymással: a nyugati múzeumoknak vissza kellene juttatniuk a kulturális leleteket származási helyükre, vagy sem? Igazán tetszett, hogy a műhelymunkát lebonyolító vezető bemutatta az érvelés alapjait, és figyelmesen hallgatta, hogyan bontakozik ki a vita közöttünk.

Deme Katalin kutató előadásával folytattuk a napot, aki egy nagyon komplex, de annál is érdekfeszítőbb témával várt minket, ugyanis arról beszélt, hogy van-e jó vagy rossz társadalmi manipuláció a köztéri művészetben és múzeumokban, különös figyelmet fordítva a kelet- és közép-európai országokra, ahol kommunista rendszerek uralkodtak a 20. században. Az előadó nagyon hiteles volt, mivel saját bőrén tapasztalta a társadalmi manipulációt a művészetekben abban a közép-európai országban, ahol felnőtt.

Napunk utolsó programpontja a Királyi Szépművészeti Múzeum volt, amely több mint 20 000 festménnyel, rajzzal, metszettel rendelkezik. A németalföldi és flamand mesterek alkotásai közül számomra a Leláncolt Prométheusz című tragédia ihlette festmény volt a legkedvesebb. Hátramaradt szabadidőnket kihasználva ellátogattunk a város szimbólumaként szolgáló a Manneken Pis szoborhoz, de nem hagytuk ki a Grand Place főteret, a Parc du Cinquantenaire közparkot és az Európai Parlament épületének külső megtekintését sem.

A tanulmányi útról összességében elmondhatom, hogy a profi szervezésnek és a kiváló programnak köszönhetően nagyon sok kulturális élménnyel gazdagodhattunk, emellett a csapat is nagyon jól összekovácsolódott, így sok jó pillanatot élhettünk át együtt. Nagyon hálás vagyok a MCC brüsszeli és a Középiskolás Program erdélyi csapatainak, hogy teljes odaadással tettek meg mindent annak érdekében, hogy nekünk, diákoknak a lehető legjobban teljen a Brüsszelben töltött hét.