MCC Transylvania Lectures: Ilyenek a magyarok egy brit antropológus szemével

Másfél éves magyarországi tartózkodás és számos erdélyi látogatás tapasztalatait és megfigyeléseit osztotta meg Calum T. M. Nicholson a Transylvania Lectures legutóbbi alkalmán. Az előadó az MCC és a Danube Institute vendégoktatója, Oxfordban és Cambridge-ben szerzett diplomát, majd fejlesztési tanácsadóként és brit parlamenti kutatóként is dolgozott. Az előadáson friss nézőpontból, a szakember antropológusként alkotott hipotézisein és személyes élményein át vizsgálhatták meg a jelenlevők az angolszász világ és a magyar társadalom közötti hasonlóságokat és különbségeket. A beszélgetés moderátora dr. Szabó Árpád Töhötöm néprajzkutató, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének adjunktusa volt.

A Transylvania Lectures külföldi előadókat megszólaltató, havonta megrendezett nyilvános eseménysorozat. A kolozsvári MCC-központban zajló beszélgetések főleg egyetemistákat mozgatnak meg, de bárki érdeklődő részt vehet, és felteheti kérdéseit a meghívott szakértőknek napjaink fontos, megosztó témáiról. „Már egy éve zajlanak a Transylvania Lectures előadásai, amelyek kiemelkedőek az erdélyi MCC tevékenységében, hiszen kiváló akadémikusokat láthatunk vendégül, akikkel nemcsak diákjaink találkozhatnak, hanem – angol nyelvűek lévén – a helyi közösség bármely tagja részt vehet az alkalmakon, és hozzászólhat az adott témához” – mondta el az esemény kapcsán Talpas Botond, az MCC erdélyi tevékenységért felelős igazgatója.

A keddi előadáson Péter Ákos, az MCC Kolozsvári Egyetemi Programjának hallgatója köszöntötte a jelenlevőket, majd átadta a szót Calum Nicholsonnak, aki a magyar nemzetépítést kertészkedéshez hasonlította. A szakember szerint a történelem a jó föld, amelyre a mai kultúra építhető, a szomszédoknak pedig teret, fényt kell engedniük a kertbe, hogy fejlődhessen a termés. Az oktató megfigyelése szerint a magyar népnek nem volt mindig jó „földje” a történelem során, hiszen sokan ártottak neki, és a szomszédos országok is sokszor árnyékot vetettek rá, eltakarva az éltető fényt. Ez azt jelenti, állandóan kellett kertészkedni, így erős magyar öntudat alakult ki az emberekben. Véleménye szerint, bár a magyarok helyzetét és főleg a kisebbségi létet sokszor hátránynak tekintik, ez az állapot, az erős nemzeti öntudattal együtt, hasznossá válhat, hiszen diplomáciára, a környezet iránti érzékenységre, realizmusra és pragmatizmusra tanít. Calum Nicholson szerint az elszakított területeken erőteljesebb az identitáshoz való ragaszkodás, ez a gondolkodásmód viszont hiányzik a briteknél.

Az előadó Nagy-Britannia és Magyarország közötti hasonlóságként említette, hogy mindkettő tekinthető szigetnek: míg az egyiket víz veszi körül, a másik nyelvileg határolódik el a körülötte lévő területektől. Az angolszász világ történelmi sikereiben is jelentős szerepet játszott, hogy határai objektívek, egyértelmű választóvonal a víz, viszont ahol szárazföldön találhatóak a határok (mint például Észak-Írország és Mexikó esetén), konfliktusok alakultak ki. Calum Nicholson szerint talán emiatt is van, hogy az angloszféra sok mindent fekete-fehéren lát, és sokszor nem érti meg a magyarokat, akik megszokták, hogy összetettebben, diplomatikusabban gondolkodjanak, hiszen sok érzékeny témát kell kezelniük. Ehhez nagyban hozzájárultak a múltbeli traumák, valamint a történelemhez való ragaszkodás, amely jelentős szerepet játszik a magyar nemzeti identitás alakulásában.

A beszélgetés során Szabó Töhötöm felhívta a figyelmet arra, hogy a kulturális antropológia egyszerre jelenti a másik, a furcsa és távoli megismerését, ugyanakkor önmagunk megértését más kultúrák perspektívájából. Calum Nicholson ezzel egyetértve hozzátette: magyarországi tartózkodása egyszerre tanította meg egy idegen kultúra megismerésére és a sajátja idegenként való vizsgálatára is, Erdélybe pedig mindig szívesen látogat, hiszen nyitott és vendégszerető emberekre talált itt.