Olvasási idő: 3 perc

Erdély múltjával és népi hagyományaival ismerkedtek meg a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Középiskolás Programjának diákjai Kolozsváron a legutóbbi régiós KP szombaton. A november 8–9-én szervezett találkozó részleteiről Tasnádi Balázs, a kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium végzős tanulója számolt be.

A novemberi régiós KP szombat témája Erdély valódi arca volt, ahol a kisebbségek múltját és jelenét dolgoztuk fel különböző tevékenységek keretében. Ahogy megláttam a felhívást, rögtön tudtam, hogy ott a helyem, mivel szociológiailag és etnikailag is foglalkoztat ez a téma. A kisebbség szót hallva sokan abba a csapdába futnak bele, hogy mindössze a nemzetiség témakörét járják be, azonban számos egyéb tényező is hozzátartozik a fogalom teljes meghatározásához. Ezért is tartottam igencsak lényegesnek Pozsony Ferenc, a Magyar Néprajz és Antropológia Intézet tanárának Erdély népei és identitásuk című előadását. A szakember részletesen bemutatta az erdélyi nemzeti és etnikai kisebbségeket, azok társadalmi rétegződését, vallási hovatartozásukat, történelmi múltjukat, illetve egy-egy általánosított emberi magatartásformát is. Meglepő volt számomra, hogy erdélyiként eddig nem hallottam olyan részletesen az itt élő szászok, örmények, zsidók történetéről, ám az előadás által pótolhattam hiányosságaimat.

Egy rövid szusszanó után műhelymunkákkal folytatódott a programsorozat. Személyesen először dr. Fodor János, a Kolozsvári Magyar Történeti Intézet történészének előadásán vettem részt, amely a diktatorikus rendszerek rockzenéi köré épült. A rockzenében a kisebbség témaköre az elnyomó rendszer elleni lázadás által nyilvánult meg. A Kádár-rendszer kultúrpolitikájára jellemző a hármas kategorizálás, a tűrt-tiltott-támogatott felosztás, azonban az egyes szintekbe osztott előadók számára sem volt biztos az alkotói szabadság. Említésre méltó Koncz Zsuzsa énekesnő esete, akinek megjelenhetett a lemeze, de a Jelbeszéd című albumát betiltották a Ha én rózsa volnék című dal miatt.

Ebéd után Visky Zsolt, a Made in Pata Rât nevű projekt megálmodója átfogó előadást és foglalkozást tartott a roma kisebbségről, majd a pataréti nehéz sorsokra is kitért. Külön kiemelném a foglalkozás interaktív mivoltát, ugyanis ránk, diákokra volt bízva az egyes társadalmi integrációként szolgáló megoldások felkutatása. Az előadást számomra igencsak megható módon zártuk, ugyanis az előadó átadta a pataréti gyerekek üzenetét, amely egyfajta szelídségről, baráti hangulatról tanúskodott, jelezve, hogy a civil szervezetek munkássága nem hiábavaló, a teljes társadalmi integrálás egy elérhető cél.

Összességében nagyon tartalmasnak bizonyult a szombati nap, tele néhol megrázó, néhol lebilincselő információkkal. Tisza Kata írónő szavaival zárnám az élménybeszámolót, amely magában hordozza az előadásokon tanultakat: „Mindenki kisebbségben él, az egész világ. Ma már nincs közös civilizáció. Még családon belül sincs. Ez egy új kor. És ezt nevezik magánynak. Egyetlen út van: megtanulni egyetérteni.”

A programot Kolozsvár Polgármesteri Hivatal a támogatta.