Jog, művészet, totalitarizmus – Messinában vettek részt hallgatói konferencián a Egyetemi Program diákjai

Az MCC küldöttsége, a Jurátus Kör és a Mikó Imre Szakkollégium diákjai (azaz a Babeș–Bolyai Tudományegyetem és a Sapientia EMTE magyar joghallgatói) mellett helyi olasz hallgatók is előadták kutatásaikat, így a konferencia gazdag szakmai párbeszédet tett lehetővé.

A konferencia plenáris előadásainak keretében különböző témák kerültek terítékre, a szovjet típusú, a fasiszta és a nemzetiszocialista totalitárius rendszerek jogát és művészetét vizsgálva. A művészet egyaránt megjelent mint a rendszert erősítő, ideológiai és propagandisztikus eszköz, vagy a tiltakozás, akár a lázadás formája. A konferencián elhangzott előadások középpontjában a totalitarizmus és a művészetek kölcsönhatása állt, különösen az, ahogyan a művészek ábrázolják, és ahogyan a jogi és társadalmi realitások a totalitárius rendszerek idején megjelennek.

Az előadók között szerepelt Gál Sarolta, aki a nácizmus és a faji ideológia művészeti és jogi vonatkozásaival foglalkozott, míg Bodor Róbert a szovjet munkatáborok jogi rendjét, mindennapjait vizsgálta. Szabó Lajos Szabolcs Aurel Popp festményeinek kontextusában elemezte a munkát mint a szocialista rendszer kizsákmányolásának eszközét. Szabó Zsófia Erzsébet a szovjet típusú rendszerek politikai jogait és azok művészeti ábrázolását tárgyalta, Nagy Albert festményeinek tükrében. Iszlai Beáta a társadalmi konstrukciók és a tömeg, valamint a cenzúra szerepét vizsgálta. Szőke Balázs pedig Wanda Mihuleac művészetén keresztül mutatta be a romániai abortusztilalmat. Szabó Kincső a kommunista Romániában végrehajtott kisajátítások és a műemlékvédelem kérdéseit elemezte, a bukaresti parlament (a Nép Háza) épületének kontextusában. Bartha Dániel a Ceaușescu-per jogi aspektusait feszegette, azt, hogyan igazolhatja vagy sem a cél az eszközöket, a perről készült modern festmény alapján.

A konferenciát dr. Giacomo Pace Gravina és dr. Veress Emőd egyetemi tanárok irányították, akik nemcsak a tudományos munkát koordinálták, hanem segítették az erdélyi és az olasz hallgatók közötti eszmecserét is. A rendezvény során a jog és a művészet kapcsolata nemcsak elméleti síkon, hanem a konkrét történelmi és társadalmi realitások tükrében is szóba került. A totalitárius rendszerek valóságát még közelebb hozta, hogy a hallgatók személyes tapasztaltokról is beszámoltak: például Szabó Kincső elmondta, hogy kutatásai közben tudta meg, hogy nagymamáját a Szilágy megyei építőipari vállalattól kirendelték Bukarestbe, hogy a Nép Házának építésén dolgozzon, vagy az egyik olasz hallgató, Giulia De Gregorio arról számolt be, hogy otthonában, Lipari szigetén máig szamontartják, hogy a fasiszta rendszer által oda száműzött értelmiségiek melyik házban, hogyan éltek, és valójában a sziget helyi lakosai milyen szeretettel fogadták őket.

A hallgatók a tanulmányút során Messinában, Szirakuzában, Cataniában és Palermóban vizsgálták a hatalmi szimbolikát, az igazságszolgáltatási épületeket és az ítélkezés művészeti ábrázolásait. A rendezvény sikeresen járult hozzá a jogi és művészeti tudományok interdiszciplináris megközelítéséhez, és új perspektívát nyújtott a résztvevő hallgatóknak a totalitárius rendszerek hatásainak megértéséhez.