Oxfordi professzorral folytatódott a Transylvania Lectures

Az eseményen Sükösd Máté, az MCC Kolozsvári Egyetemi Programjának hallgatója köszöntötte a résztvevőket, majd átadta a szót a meghívottaknak. Nigel Biggar az Oxfordi Egyetem erkölcsteológia professor emeritusa, ahol a McDonald Centre for Theology, Ethics, and Public Life intézményt vezeti. Az Oxfordi Egyetemen szerzett diplomát modern kori történelemből, a Chicagói Egyetemen pedig keresztény teológiából és etikából doktorált. Biggar professzort „az egyik vezető élő nyugati etikusnak” nevezték, II. Erzsébet királynő 2021-es születésnapi kitüntetési listáján pedig a felsőoktatásért tett szolgálataiért a Brit Birodalom parancsnokává nevezték ki. Számos intézményben és akadémián tartott előadásokat, hobbija az egykori harcmezők felmérése. 1973-ban egy Morris Traveller autóval Skóciából Afganisztánba vezetett; 2015-ben és 2017-ben pedig Patrick Leigh-Fermor és bajtársai nyomában járta be a közép-krétai hegyeket. Az előadónak dr. Hunyadi Attila Gábor gazdaságtörténész, a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karának adjunktusa tette fel kérdéseit.

Nigel Biggar elmondta, a dekolonizációnak nevezett jelenség az elmúlt 3-4 évben lett népszerű téma az angolszász körökben, és furcsának tartja, hogy újra a gyarmatosítás kérdésével foglalkozik a közvélemény. A birodalmak építése és bukása évezredek óta tart világszerte, így felmerül a kérdés, hogy miért éppen most, és miért éppen a Brit Birodalom alkotja a viták tárgyát. A professzor úgy véli, a mai liberális világrend a britek egykori gyarmatosításait és tetteit mai kontextusban kifordítva használja fel, például a mai rasszizmusért teljesen a múltban lezajlott gyarmatosítást okolja. Az előadó egy cikkében kifejtette, veszélyes az a „dekolonizáló” nézet, amely az értelmet, a tudományos módszert, valamint a tolerancia és a szólásszabadság liberális értékeit az elnyomó nyugat megnyilvánulásainak tekinti, és le akarja rombolni.

A professzor a Colonialism: A Moral Reckoning című könyvében kitér a Brit Birodalom igazságtalanságaira is, mélyen elítéli például a rabszolgatartást, az őshonosok elnyomását, a rasszizmus terjesztését, a kulturális elnyomást, valamint az indokolatlan katonai erőszakot. A kötet emellett igyekszik felhívni a figyelmet a pozitív hozadékra is, mint a rabszolgaság elleni fellépés, az egymással harcoló országok kibékítése, a humanitárius tevékenység, az emberi jogok terjesztése, a világszintű szabad piac támogatása vagy a közszolgálat biztosítása. Nigel Biggar etikusként úgy véli, a jót és gonoszságot nem lehet összehasonlítani olyan szempontból, hogy egyik kiváltja-e a másikat. Mindezt figyelembe véve amellett érvel, hogy a birodalom összességében nem tekinthető gonosznak.

Nigel Biggar végül felhívta a figyelmet arra, hogy a hatalom önmagában nem tekinthető rossznak, hiszen nélküle semmit sem lehet elérni. Mindenki igyekszik megszerezni, és versengés alakul ki, mert senki sem akarja, hogy más uralkodjon fölötte. A morális kérdés azonban az, hogy milyen célokért és hogyan használjuk fel a hatalmat, amely nélkül a haladás sem lehetséges.