Olvasási idő: 7 perc
Miért szaporodtak el a közösségiamédia-platformokon a durva agressziót bemutató videók? Kik és miért kattintanak ezekre? Hogyan radikalizálnak minket ezen tartalmak? Ilyen kérdésekre keresték a választ a Transylvania Lectures sorozat december 3-i eseményének meghívottai és résztvevői.
Az esemény meghívott előadója dr. Simon Cottee, a Kenti Egyetem kriminológia szakos oktatója, a The Atlantic lap munkatársa és a Studies in Conflict and Terrorism című tudományos folyóirat szerkesztője volt. Emellett számos kötete is megjelent az agresszív internetes tartalmak és a terrorizmus kapcsolatáról. Beszélgetőtársa Varga-Mihály Márton újságíró, a Román Közszolgálati Televízió műsorvezetője volt, az eseményt pedig Papp Richárd, az MCC Egyetemi Programjának diákja nyitotta meg.
Dr. Cottee szerint nem a videók önmagukban jelentik az elsődleges problémát, hanem az okostelefonok. Ezek folyamatosan kezünkben vannak, és végtelen mennyiségű tartalommal kecsegtetnek bárkinek, aki kíváncsi rá. Az erőszakos tartalmak befolyásolhatják a nézők etikai rendszerét, és akár valós agresszióhoz is vezethetnek. Néhány évtizeddel ezelőtt a világ morális pánikban tört ki Quentin Tarantino filmjei láttán – ezzel szemben manapság a kezünkben tartunk végtelen mennyiségű, valós szereplőket és erőszakot tartalmazó videót – mutatott rá a szakember.
De hogyan jutottunk el erre a pontra? Bár a régen Twitterként ismert X mindig is híres volt a platformon megjelenő erőszakos videóiért, amióta megtörtént a tulajdonoscsere, és Elon Musk vette át az oldal vezetését, azóta a tartalmak mennyisége és durvasága is fokozódott. Musk a tartalmak szabályozásának lazítását a szólásszabadság zászlajára tűzte, de ezzel sokkal inkább ártott, semmint kedvezett a társadalomnak. Nemcsak hogy kevesebb az X-nek dolgozó moderátor, akik ki tudnák szűrni a veszélyes és ártó posztokat, hanem a platform lehetőséget ad arra is, hogy a népszerű, virális tartalmakkal pénzt is lehessen keresni. Valószínűleg nem ér minket meglepetésként, hogy a legnépszerűbb videók gakran erőszakos, provokatív jellegűek. Fontos emellett azt is megemlíteni, hogy mindenki saját felelősségére kattint bizonyos videókra, senki sem mondja meg, hogy mit fogyasszunk.
Ezért tevődik fel a kérdés: miért kíváncsiak az emberek az erőszakos tetteket bemutató videókra? Dr. Cottee szerint a válasz sokrétű. Sokakat a morbid kíváncsiság vezérel – egyfajta, a halállal való megküzdési stratégia, melynek evolúciós eredete van. Szinte elsőkézből láthatjuk, hogy hogyan is néz ki a halál, elképzelhetjük, hogy milyen érzés lenne az adott szituációban lenni. Mások külső szemlélőként szeretik átélni és részt venni az atrocitásokban. Ugyancsak mások azért néznek effajta tartalmakat, hogy kizökkenjenek apátiájukból, és erős érzelmi reakciót élhessenek át: undort, félelmet, izgalmat, rettegést, szomorúságot. Ugyanakkor néhányan egyfajta férfiassági tesztként fogják fel a videók nézését – mennyit bírnak elviselni? Elég erősek mentálisan ahhoz, hogy végig tudják nézni a taszító képsorokat?
Dr. Cottee azon elméletére is kitért, miszerint a közelmúlt történelmének atrocitásai kapcsolatban állnak az interneten elterjedt erőszakos, halált ábrázoló videókkal. Az egyik legjelentősebb ilyen esemény a 2001. szeptember 11-én ellen elkövetett merénylet volt. Az esemény közel 3000 áldozatot követelt, és Anthony Loyd haditudósító szerint „a történelem legnézettebb tömeggyilkossága” volt. Addig a pontig soha nem kapott terrorcselekedet ekkora nyilvánosságot – a mindig erős arcát mutató Amerika hirtelen sebezhetőnek mutatkozott. Amerika válasza a tragédiára egy évtizedes terrorellenes háború volt. Nehéz megállapítani, hogy ha a merénylet nem lett volna ennyire teátrális és mindenki által ismert, ugyanilyen mértékű válaszcsapással bosszulta volna meg.
Egy másik, ugyancsak nagy nyilvánosságot kapó eset James Foley riporter 2014. augusztusában történt lefejezése volt. A merénylő közölte a kamerának a kivégzés okát, megfenyegetve az Egyesült Államok akkori elnökét, majd elkövette a gyilkosságot. Bár nagyságrendileg ez nem közelítette meg a 2001-es merényletet, mégis egy globális „előadás” lett belőle, melyet az otthonülők az első sorból nézhettek végig. Ezen videó sokkal intimebb volt – közelebb hozta a nézőkhöz a merénylőt és áldozatát is.
A szakértő utolsó példája a George Floyd elleni 2020-as, rendőrök által elkövetett gyilkosság volt. Ez az esemény adta meg a kezdőhangot a világszerte kirobbanó Black Lives Matter mozgalomnak, mely óriási embertömegeket mozgósított. A videóban látható képsorok brutalitása nélkül nehéz elképzelni, hogy ilyen intenzitással mentek volna volna szembe az emberek az intézményi szinten fenntartott rasszizmus ellen.
Elmondhatjuk tehát, hogy az erőszakot illusztráló videók úgy egyéni, mint társadalmi szinten is befolyásolnak bennünket. Mivel erős érzelmeket váltanak ki mindenkiből, ezt kihasználva a politikum vagy az aktivisták olyan radikális lépéseket tudnak megtenni, melyeket a videók létezése nélkül a társadalom nem biztos, hogy tolerálna – gondoljunk csak Amerika évtizedes terror elleni háborújára vagy a rasszizmus elleni, néha erőszakba torkolló tüntetésekre.
Azt is fontos megemlíteni, hogy ezen videók nem elkülöníthetők valóságunk más részeitől sem. Ha például csupán olyan videók kerülnek elénk, melyek palesztin gyermekek szenvedését mutatják be, nagy eséllyel fogjuk azt gondolni, hogy Izrael felelős a konfliktusban elkövetett legborzasztóbb bűnökért. Ha folyamatosan olyan videók kerülnek elénk, melyekben afrikai férfiak lopásban vagy testi agresszióban vesznek részt, akkor egy idő után beépül tudatunkba, hogy minden afrikai férfira jellemző ez a fajta viselkedés, és gyanakvóvá válunk. A tartalom, amely elénk kerül – vagy éppenséggel nem kerül elénk – eltorzítja realitásunkat, és elhisszük, hogy a legrosszabb dolgok a legvalósabbak, „hogy a káosz és bűnözés mindenhol körülvesz minket”, magyarázta a szakértő.
Dr. Cottee és Varga-Mihály Márton az erőszakos internetes tartalmakat etikai szemszögből is megvizsgálták. Furcsa látvány, amikor internetes portálokon egy helyen jelenik meg a legújabb sztárpletyka, mellette pedig egy kivégzést ábrázoló videóra kattinthatunk. A Foley gyilkosság után az áldozat szülei nem értették, hogy miért néznének ilyen szintű brutalitást tartalmazó videókat az emberek. Gyakran elfelejtjük, hogy ezek valós emberek valós tragédiái. A szeptember 11-i merénylethez kapcsolódó egyik leghíresebb fénykép egy olyan férfit ábrázol, aki kiugrott az ikertornyok egyikéből. Van jogunk szemlélni, fogyasztani ezen képsorokat? Szükség van arra, hogy lássuk egy idegen embertársunk haláltusáját? A videókat nem csak az elkövetők, hanem a járókelők, az események passzív részvevői is felvehetik és közzétehetik. Az indíttatás más, de a morális dilemma mindkét esetben ugyanolyan releváns marad a nézők számára.
Varga-Mihály említést tett az „ötórás hírek” jelenségéről is. Bár itt nem feltétlenül terrorcselekményeket látunk, hanem egyszerűbb bűntényeket, baleseteket, ha túl gyakran nézzük, internalizálni kezdjük őket, ez pedig rányomja bélyegét a mindennapjainkra.
