Szuverenitás és integráció – Európai útkeresés a 21. században

A nemzeti szuverenitás hívei amellett érvelnek, hogy minden országnak joga van megvédenie saját demokratikus döntéseit, kulturális örökségét és törvényeit. Ezzel szemben a föderálisabb Európa támogatói abban hisznek, hogy az egységes fellépés erőssé tesz, a közös kihívások – a gazdasági gondoktól a klímaváltozásig – közös megoldásokat igényelnek.

A Transylvania Lectures április végi alkalmán meghívottunk volt dr. Teresa Nogueira Pinto, a portugáliai Lusófona Egyetem politológia- és nemzetközi kapcsolatok professzora és dr. Radu Albu-Comănescu, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karának oktatója. A beszélgetés moderátora Kató Balázs, az MCC Egyetemi Programjának diákja, a BBTE pszichológia, valamint a Sapientia EMTE nemzetközi kapcsolatok szakos hallgatója volt.

Bármelyik rendszert választjuk, mindkettő kompromisszumokat igényel az országok részéről. A beszélgetésen Teresa Pinto ismertette az euroföderalizmus fogalmát: eszerint Európa az Egyesült Államokhoz hasonlóan működne, azonban ez felveti a kérdését, hogy milyen mértékben őrizhetnék meg nemzeti szuverenitásukat a tagállamok – az „Európai Egyesült Államok” egy posztpolitikai, posztszuverén világot feltételezne.

A világ nagyhatalmai (Kína, India, az Egyesült Államok) mind komolyan veszik szuverenitásukat. Ezekkel szemben Európa az utóbbi évtizedekben láthatóan vesztett összetartásából – ez a tendencia észlelhető az olyan világszerte elterjedt egyesületeknél is, mint az ENSZ vagy a Kereskedelmi Világszervezet, melyek legitimitását az emberek egyre inkább kétségbe vonják. Újra találnunk kell olyan embereket, célokat és meggyőződéseket, melyek összekötnek minket – hangzott el.

Teresa Pinto a posztnemzeti szuverenitás három kritériumát emelte ki. Ezek közül az első az eljárásra vonatkozik: szükség lenne egy mindenki számára érthető, hosszú távra kiterjedő alaptörvénymódosításra. A második pont szerint meg kell fogalmaznunk, hogy melyek az európai értékeink, és mi köt össze bennünket – ezek különösen fontosak akkor, amikor megoldásokat keresünk a kihívásainkra. A harmadik pont a hatékonyságra fekteti a hangsúlyt: az előadó kiemelte, hogy az egyesített európai gazdaság a jelenlegi szigorú szabályzásokkal a jelenben, de a jövőben sem lehet eléggé eredményes.

Radu Albu-Comănescu felvetése szerint nem „szuverenitásról vagy föderalizmusról”, hanem „szuverenitásról és föderalizmusról” kéne beszélni. Svájc példájával illusztrálta elméletét: az országnak saját pénzneme van, és támadás esetén meg tudja védeni magát, ám minden mást a kantonok saját maguk dönthetnek el – az állam nagy mozgásteret ad nekik, mégis föderációnak vallják magukat.

A 21. században fontos szempont a nemzetek mérete, és egy olyan Európában, ahol sok ország népessége és gazdasága még egy kínai városét sem közelíti meg, kiemelten fontos az összefogás. Radu Albu-Comănescu szerint az európai emberek jobban vágynak a kontinens egyesülésére, mint a nagy intézmények – fontos azonban megemlíteni, hogy keveset tudunk egymásról. Ahhoz, hogy létrejöhessen a krízishelyzeteket megoldó egység, az országoknak meg kell érteniük egymás stratégiai álláspontját.

Kató Balázs megjegyezte, hogy az EU gazdasági modellje kártékony hatással volt a kelet- és dél-európai államokra. A szakértők egyetértettek abban, hogy a szigorú szabályozások miatt az információra és technológiára alapuló amerikai és kínai piac lehagyta a még mindig acélra és szénre hagyatkozó európait. Ahelyett, hogy a fejlődésre koncentrálnánk, még több szabály lép érvénybe, ez pedig megbénítja az innovációt. Óriási a cégekre helyezett társadalmi nyomás is (például a környezetvédelemmel kapcsolatban), ez pedig elijeszti őket. Fontos a zöld jövő felé való elmozdulás, magyarázta Radu Albu-Comănescu, de nem ilyen hirtelen és drasztikusan. Teresa Pinto felhozta az éppen ezekben a napokban Spanyolországot és Portugáliát érintő áramszüneteket, melyeket, úgy tűnik, hogy az újrahasznosítható energia okozta.

Európa szerepe a globális játékmezőn mostanra kérdőjelessé vált. „A 21. század nem Európa évszázada lesz” – mondta Teresa Pinto. A kontinensnek újra fel kell találnia önmagát, ám ez nehéz, hiszen évtizedek óta krízishelyzetből krízishelyzetben találja magát. Radu Albu-Comănescu hozzátette, hogy az általunk ismert szabályozások egy ideig elősegítették a gazdaság növekedését, ám mostanra versenyképtelenné tettek minket. Azt is megjegyezte, hogy eddig több energiát fektettünk abba, hogy globális hatalommá váljunk – ez az energia és tenni akarás mára elfogyott, nincs az európai államokban küzdési vágy, nincs egy egységes cél. A művészet, a gondolkodásmód és a kulturális identitás valamelyest összeköt minket, azonban egyikünk sem használ európai telefont – elvesztettük a technológiai versenyt, így pedig nehéz jövőt építeni.

A szakemberek szerint mindezek ellenére is van kiút. „Az emberek nem Európát, hanem a kaotikus Európát ellenzik”, tette hozzá Radu Albu-Comănescu, megjegyezve, hogy a politikusoknak el kell engedniük jelenlegi meggyőződéseiket, és átlátható, jól strukturált rendszereket kell létrehozniuk.