Utópiák és politikai propaganda – Hogyan ismerjük fel a csapdákat?

Ahogy az eretnekség a hittel, úgy függ össze az utópia is a politikával – vallotta Molnár Tamás, aki ideológiának tekintette az utópiára való törekvést, és kritikusan viszonyult hozzá. Dr. Jan Bentz a magyar-amerikai filozófus születésének századik évfordulójára készült tanulmánykötet apropóján foglalkozott az utópiák kérdésével. Kolozsváron bemutatott gondolatmenetében tehát Molnár Tamás munkájára is reflektált.

Jan Bentz korábban az Egyesült Államokban és Rómában is tanított, rendszeresen publikál a The European Conservative című lapban, de videoproducerként és vatikáni elemzőként is dolgozott. Szakterületei közé tartozik a metafizika, a filozófiatörténet és a művészetfilozófia, különös tekintettel a keresztény szakrális művészetre. Jelenlegi kutatási területe a létfilozófia, a 17. és 18. századi német idealizmus, a tomizmus, az utópia és a transzhumanizmus.

„Ideológiaként az utópia különösen jól szolgálja a politikai propagandát, mert lehetetlensége miatt a politikusok szívesen kibújnak a felelősség alól, és nem kell elszámolniuk terveik hiányosságaival” – mutatott rá Jan Bentz. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy az utópia több mint politikai eszköz: vallási jellege is van, mivel az emberi természet teljes átalakítására törekszik, és olyan egyéneket akar látni, akik hibátlanok, nincsenek hiányosságaik és bűeik, így a megváltásra sincs szükségük. Egy tökéletes társadalomhoz ilyen tökéletes, új emberre van szükség, az utópia pedig az egész történelem abszolút céljaként tekint magára. Az utópiára törekvők számára az egyetlen megoldás a világ megváltoztatása, „beavatottaknak” vagy „felvilágosultaknak” tekintik magukat, és jogosnak érzik a hatalom megragadását, hogy a tömegeket a helyes útra vezessék.

Az előadó három teológiai elemet emelt ki az utópisztikus gondolkodásból:

1. A parúzia, Krisztus második eljövetele és a várakozás a keresztény reménység esszenciája, a teljesség, a mennyország elérése pedig nem kontrollálható, nem nyerhető el, kegyelem által van. Az utópista szintén egy jobb jövőre vár, de a célt maga szabja meg, elérését maga váltja ki.
2. A bűn legyőzése: a keresztény ember szerint nem lehet megszabadulni az eredendő bűntől, de a személyes ballépésekért kérhet bocsánatot. Az utópista viszont teljesen meg akar szabadulni a tökéletlenségtől, megpróbálja elnyomni a gonoszt, és bűntelen embert akar teremteni (pl. Übermensch vagy a szocialista embertípus).
3. Míg a keresztények Krisztus tanításai alapján hisznek a királyság eljövetelében, az utópisták a tökéletes társadalmat, a tökéletes emberek közösségét várják, hasonlóan a szentek közösségéhez. Ennek eléréséért hajlandóak erővel újrarendezni a világot saját elképzeléseik szerint.

„Az utópia témája közvetlenebb hatással van a globális vállalatokra és a nemzetközi politikára, mint gondolnánk” – fejtette ki Jan Bentz. Az utópisztikus szóhasználat például számos politikai dokumentumba és a vállalati filozófiába is beépül: ilyen a haladás idealizálása, a „negyedik ipari forradalom”, az élet digitalizálása, az igazságosság és egyenlőség új korszaka, a „társadalmi törekvések” pedig a vállalatok fő célkitűzései közt vannak.

De számos terv születik a „zöld utópiák”, klímasemleges városok megteremtésére, sőt utópisztikus gondolkodásra vall, hogy az Elon Musk-féle, jövőbe látó gondolkodók a politikai és üzleti élet hiteles példaképei. Az ilyen „látnokok” alkotják a médiában kedvelt utópisztikus élcsapatot, és csillogó technológiai álmaikkal modellezik a jövőt: például elektromos autók, robottaxik, hiperhurok-vonatok és bolygóközi utazásra alkalmas rakéták. Mindemellett az utópia politikai programja a különbségek csökkentésén dolgozik, mindig az „egyenlőség” zászlaja alatt. A munka fáradalmainak, a nemek, nemzetállamok, vallási kultuszok, kultúra különbségeinek legyőzése mind az utópikus törekvések lényeges elemei.

Jan Bentz végül összefoglalta az utópisztikus gondolkodás ismertetőjegyeit, amelyek felismerésével felkészülten nézhetünk szembe annak káros és totalitárius vetületeivel. Az utópia olyan hely, amelyet sosem lehet elérni, az emberi természetet pedig nem lehet teljesen átalakítani. Az utópista mindig a pozitívumot hangsúlyozza, miközben a negatívumokat elrejti, nem beszél az áldozatokról. Az utópia helyett legyen helyes képünk az emberiségről – minden hibájával és hiányosságával, de hatalmas lehetőségeivel, kreativitásával, képességeivel együtt –, a problémák minél inkább lokális megoldására törekedjünk, és ne politizáljuk túl az életünk minden területét. Az utópiák már mind kudarcot vallottak, az új ötletetek pedig mind a régiek újragondolásai új köntösben – véli a filozófus. Jan Bentz szerint, ha a fentiekkel tisztában vagyunk, megfelelően tudjuk elképzelni társadalmunk jövőjét.