A szabadság nem egy statikus fogalom! – Ana Blandiana volt az MCC vendége a rendszerváltás 35. évfordulója alkalmából

A szerdai esemény a szabadság fogalmának megértésére és értelmezésére tett kísérlettel indult. Ana Blandiana leszögezte, hogy 35 évvel a történelmi események után úgy érzi, a szabadság nem egy statikus fogalom, jelentése állandóan változik. Felidézte, hogy a forradalom után néhány nappal, az újévi ünnepségre számos újságíró és író érkezett Franciaországból, hogy romániai „kollégáikkal” ünnepeljék a szilvesztert. Fogadásukkor, miközben megmutatták nekik a várost, az újságírók mindenfélét kérdeztek. Egyszer csak egy fiatal katona is szót kért: „Kérem, uraim, Önök, akik több száz éve szabadon élnek, meg tudnák mondani nekünk, akik még csak egy hete vagyunk szabadok, hogy tulajdonképpen mit is csináljunk most, hogy szabadok vagyunk?”

Ez a banálisnak tűnő kérdés jól kifejezi a forradalmat követő időszak érzéseit és bizonytalanságait, valamint a demokrácia felépítésének nehézségeit. A történet hőse végül nem kapott választ – talán nem is kaphatott. 35 évvel a rendszerváltás után sem tudjuk biztosan, mit kezdjünk a szabadsággal – tette hozzá Ana Blandiana.

A költőnő elmondta, nem könnyű szabadnak lenni. Egykor, amikor alkotásai tiltottak voltak, versei kéziratok formájában jártak kézről kézre, szavait „itták” az emberek. A rendszerváltás után azonban olvasói száma drasztikusan csökkent. Az irodalom már nem volt menekvés, felszusszanás, sóhaj. Nem volt tiltott, így vágyott sem: elvesztette azt a szerepét, hogy a rejtett, közös gondolatok kifejezője legyen.

Egy másik, gondolatébresztő történetet is megosztott. Nemrég eltévedt Bukarest külvárosában, ahol soha nem járt korábban. Hiába kérdezte az ott élőket, hogyan találhat vissza a belvárosba, nekik ötletük sem volt. Ez az élmény (is) segítette megérteni, hogy milyen éles határ húzódik a két világ között. Rámutatott, hogy ilyen élmények révén sejthetjük meg, hol él, honnan származik, ki az a kétmillió ember, aki a romániai elnökválasztás első fordulójában egy sarlatánra szavazott. Szerinte az értelmiségiek feladata lenne megtalálni a módot, hogy ne legyen ekkora szakadék az emberek között. Ebben az iskola és az oktatás segíthet, de a rendszer támogatására is szükség van.

Az értelmiség szerepvállalása kapcsán Ana Blandiana hangsúlyozta: Romániában az egyetlen dolog, ami jól működik, a társadalmi szerepvállalás. Az elmúlt időszak is megmutatta, hogy a civil társadalom érte el a változásokat, nem pedig a politikusok, akik inkább csak az időt húzták. A román–magyar viszony kapcsán a költőnő elmondta, szerinte magyarok és románok együtt tehetnek a jövőért, hiszen civil társadalmaikat ugyanazok az elvek vezérlik. A költőnőnek mindig is sok magyar barátja volt, köztük Hervay Gizellát említette. Virgiliu Țârău hozzátette, hogy a rendszerváltás előtt is létezett román–magyar szolidaritás, különösen az értelmiség körében. Példaként a műfordításokat hozta fel, amelyek kapcsolódási pontokat hoztak létre a közösségek között.

Ana Blandiana szerint társadalmunk haladásának irányát mindig is egy kritikusan gondolkodó értelmiségi réteg határozta meg. Fontos azonban, hogy ez a rendszerint kisebbséget alkotó csoport ne szakadjon el a társadalom egészétől, és gondolatait, értékrendjét, valamint vízióit szélesebb körben is közvetíteni tudja, ezzel bevonva a társadalom többi részét a párbeszédbe és a fejlődés alakításába.

A beszélgetés moderátora Ugron Hanna, az MCC akadémiai ügyekért felelős munkatársa volt.

Az MCC által szervezett évfordulós eseménysorozat keretében két további rendezvény is lezajlott. December 10-én Andrei Zincă És akkor mi a szabadság? (Și atunci, ce e libertatea?) című, Ana Blandiana alkotásából inspirálódott díjnyertes filmjét tekinthették meg az érdeklődők, majd Kató Balázs pszichológia szakos hallgató, MCC-s diák beszélgetett a filmről és a szabadság mibenlétéről a rendezővel. Csütörtökön, december 12-én dr. Giacomo Pace Gravina olaszországi jogtörténeti professzor dr. Veress Emőd jogászprofesszorral, MCC-s oktatóval vizsgálta meg a jog, a művészet és a totalitarizmus metszéspontjait, párhuzamot vonva Mussolini fasiszta rendszere és Ceaușescu kommunista rezsimje között.

„Ezzel a három rendezvénnyel, az MCC formabontó és őszinte módon próbált emléket állítani az emberi helytállásnak, a kiválóság történelemalakító formájának. Megrendelésünkre George Roșu kortárs román művész három alkotása fűzte össze ezt a három eseményt, amelyek az elnyomás ellen megnyilvánuló emberi helytállás formáit idézték meg, a kolozsvári Széchenyi téri megállított óra, a nyíltan rendszerellenes Doina Cornea személye és Cs. Gyímesi Éva Gyöngy és homok esszéjének állítva emléket. Nagyon bízok benne, hogy diákjaink és a tágabb nagyközönség számára is inspiráló és iránymutató élményeket nyújthattunk ezeken az eseményeken keresztül” – mondta el Talpas Botond, az MCC erdélyi tevékenységért felelős igazgatója.