Olvasási idő: 6 perc
Egyszerre izgalmas és hátborzongató időutazásra invitált a Mathias Corvinus Collegium (MCC) december 10-én a kolozsvári Győzelem Moziban. Az este fókuszában Andrei Zincă És akkor mi a szabadság? című filmje állt, amelyet egy gondolatébresztő beszélgetés követett a rendezővel a szabadság fogalmáról és a kérdés aktualitásáról, illetve örökérvényűségéről.
A Transylvania Lectures sorozat keretében megszervezett esemény különleges lehetőséget nyújtott a közönségnek, hogy egy kiemelkedő művészi alkotáson és az azt körülvevő eszmecserén keresztül mélyebb betekintést nyerjen a szabadság sokrétű jelentésébe, illetve a rendszerváltás előtti időszak sötét pillanataiba, tragikus sorsokba, eseményekbe, melyek talán ma is kihatnak ránk, az eseményeket átélt gyerekeire, unokáira, dédunokáira.
A filmvetítés során a közönség egy különleges művet láthatott. Az Ana Blandiana Múltbeli projektek című regényén alapuló, 2020-as alkotást több nemzetközi eseményen díjazták. A valós események ihlette film egy maroknyi ember sorsát mutatja be, de tulajdonképpen 40.000 ártatlan emberről szól, akiket az 1950-es években a Bărăganba deportáltak. Egy történelemtanár, aki a kommunisták által ígért változásban reménykedik, művelt, franciatanár felesége, aki párizsi álmokat dédelget, egy magyar és egy német, egy ortodox pap és családja, valamint egy egykori katona, egy a jég hátán is megélő roma kerülnek embert próbáló helyzetbe. A deportálás után a semmiből kell új életet építeniük, és szép lassan felfedezik, hogy bár mindenüket elvesztették, magukra maradtak a semmiben, az emberpróbáló körülmények új értelmet adtak annak a szónak, hogy szabadság.
A film képi világa szimbolikusan tükrözte a szabadság elvesztését és visszanyerését. Zincă a beszélgetés során elmondta, hogy a színek tudatos használatával igyekezett megmutatni, miként fosztotta meg a politikai elnyomás az embereket az élettől és a reménytől. A kezdeti jelenetekben látható meleg, színes tónusok fokozatosan halványulnak el, míg végül a teljes szürkeség uralkodik. „Ez a folyamat tükrözi azt, ahogy az emberek életéből kiszívódik az öröm és a szabad akarat” – hangsúlyozta a rendező, hozzátéve, hogy ahogy az emberek egyre inkább feltalálják magukat a pusztaságban, a „lakatlan szigetükön”, úgy újra kezd színekkel megtelni a világuk.
A beszélgetés másik fontos aspektusa a szabadság mibenlétének filozófiai megközelítése volt. Zincă kiemelte, hogy a szabadság nem csupán alkalmazkodás a körülményekhez, hanem annak felismerése, ami emberré tesz minket. Egy példát is említett egy politikai fogolyról, aki 20 évet töltött börtönben, de belső világában szabad maradt, mivel képzeletben regényeket írt. „A szabadság egy mélyen személyes tapasztalat, amit nem a környezetünk ad, hanem belülről kell megtalálnunk” – mondta.
A beszélgetés során szó esett a társadalmi és egyéni szabadság közötti ellentétről is. Zincă szerint a két fogalom néha konfliktusba kerülhet, és az igazi kihívás az, hogy miként tudjuk az egyéni szabadságot társadalmi szinten érvényre juttatni. A rendező személyes tapasztalatokkal is alátámasztotta mondanivalóját: Romániából való emigrálását követően az Egyesült Államokban szembesült azzal, hogy a szabadságnak mindenhol ára van. „A szabadság, amit a társadalom kínál, mindig kompromisszumokkal jár” – fogalmazott. Hozzátette, hogy tulajdonképpen ez a felismerés inspirálta őt a film elkészítésére.
A beszélgetésen Kató Balázs pszichológia szakos hallgató, az MCC Egyetemi Programjának diákja a fiatal generáció szemszögéből járta körül a szabadság kérdését. Rávilágított arra, hogy a szabadság napjainkban sem magától értetődő, és tudatos erőfeszítéseket igényel megőrzése. Válaszul a rendező hangsúlyozta, hogy az információk sokfélesége és az önismeret kulcsfontosságúak abban, hogy saját szabadságunkat megértsük és megéljük.
A közönség kérdései tovább gazdagították az eseményt. Egyikük a film politikai üzenetének mai aktualitását firtatta. Zincă válaszában kiemelte, hogy a demokratikus párbeszéd és a tisztelet egyre inkább háttérbe szorul, ami veszélyezteti a társadalmi szabadságot. „A jövő a fiatal generáció kezében van, nekik kell új lehetőségeket teremteniük” – mondta.
A rendező azt is elmondta, hogy a forgatás kezdetén a film forgatókönyvét teljesen átdolgozta, mivel nem tetszett neki az eredeti változat. Mindössze két hét állt rendelkezésére, hogy új irányt adjon a történetnek, ezért a szereplőkkel közösen, a helyszínen alakították azt. A színészek reggelente új jelenetekkel szembesültek, melyeket a rendező az előző este írt meg, és ez egyfajta „műhelymunkává” alakította a forgatást, ahol a színészek és a rendező közösen formálták a történetet. A forgatás körülményei rendkívül kemények voltak, különösen a téli jeleneteknél. A színészek a valóságos környezetben élték át a Bărăgan zordságát, ami növelte a film hitelességét. Zincă folyamatosan adaptálta a forgatókönyvet a helyszíni élményekhez, így a színészek reakciói is formálták a történetet, ami rendkívül dinamikussá tette a film készítését.
Az este végére a közönség nemcsak egy lenyűgöző filmélménnyel gazdagodott: a résztvevők azzal a felismeréssel távoztak, hogy a szabadság kérdése minden korban és minden generáció számára releváns, és megérdemli a folyamatos újragondolást. A rendező kiemelte, hogy a vásznon látott történet célja nemcsak a múlt bemutatása, hanem figyelmeztetés is, hogy a szabadságot könnyen elveszíthetjük és újra megszerezhetjük, hogy a történelem ismételheti önmagát.
