Olvasási idő: 5 perc
Hogyan keltsük életre városaink kihasználatlan tereit, épületeit? Kreatív közösségépítő kezdeményezésekről, a placemaking fogalmáról, a városlakók összefogásának erejéről és számos izgalmas kérdésről beszélgetett a Mathias Corvinus Collegium (MCC) legutóbbi román nyelvű eseményén Dan Clinci építész és Butka Gergely rendezvényszervező az MCC kolozsvári központjában.
Omladozó betontömbök, gazzal benőtt telkek, gondozatlan parkok, elhagyott épületek – mindnyájunk számára ismerős látvány, hiszen országszerte találkozunk vele az egykori ipari negyedekben. Ezek felhasználásáról beszélt az MCC január 18-i nyilvános előadásán Dan Clinci építész, az Urbannect Egyesület elnöke és Butka Gergely, a szatmárnémeti G. M. Zamfirescu Kulturális Központ igazgatója. Dan Clinci szerint a várost nemcsak az épületek statikus képe alkotja, hanem a helyi közösség dinamikája, az emberek és a település közötti kapcsolat is. Ezért is van szükség a rendhagyó, szokatlan terek kihasználására, a barátságos, kapcsolatteremtést ösztönző csomópontok létrehozására.
Szó esett a placemaking nevű jelenségről is: ezek a kezdeményezések a közterek újraértelmezésére ösztönzik az embereket, olyan együttműködési folyamatot indítanak el, amelyek párbeszédet és közös értékeket teremtenek. Az építész úgy véli, a rendhagyó tereknek a rugalmasságban rejlik az értéke. Míg a történelmi, kulturális épületek, műemlékek csodálatot és egyfajta távolságtartást váltanak ki az emberből, a nem szokványos terekben otthonosabban mozognak a látogatók. Az ilyen tér könnyen alakítható, befogadó, nyitott az újra.
Butka Gergely szerint a közösségi tervezés a jövő, a városi infrastruktúra fejlesztésében pedig elengedhetetlen a gyalogos forgalom ösztönzése, a zöldövezetek fenntartása és építése, a digitalizálás, valamint a helyszínek megfelelő összekötése. A közösségi terek felhasználásához szükség van a hatóság és a közösség közötti folyamatos párbeszédre, a projektek megfelelő versenyeztetésére, valamint a tervezők és a civil szféra közötti egyeztetésre. Példaként a Szatmárnémetiben folyamatban lévő intenzív fejlesztéseket említette.
A továbbiakban Dan Clinci kitért a kolozsvári helyszínekre, amelyeket belakhatna a közösség kreatív tevékenységekkel. 63 potenciális helyszínt azonosított be parkoktól elhagyott raktárépületeken át a Szamos-parti területekig. Ilyen a Clujana strand, az egykori Tehnofrig gyár, a Filmraktár, a Boldog utcai víztorony, a Szentháromság (Liebknecht) tér vagy a Vasutas, Armătura, Irisz, Kővári utcai, Nádastorok (Nădășel) parkok. Dan Clinci rámutatott, hogy az ország bármely városában találhatunk ilyen tereket, elhagyott gyárépületeket, udvarokat, amelyeket élettel tölthetnének meg a helyiek, és az ötletelésbe a közönség is aktívan bekapcsolódott.
A helyszínek feltérképezése után komoly logisztikai feladatokkal jár a kezdeményezések megvalósítása. Fel kell mérni a helyi közösség igényeit, finanszírozást szerezni, népszerűsíteni a tevékenységeket, kapcsolatban lenni az önkormányzattal. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy nem csak a város központi tereire kellene odafigyelni, hiszen a negyedekben is rengeteg kihasználatlan terület van.
Az esemény résztvevői megismerkedhettek néhány kreatív kezdeményezéssel, amelyet az Urbannect Egyesület szervezett a kincses városban. Ilyen volt a Városi ebédlő (Sufrageria Urbană), amely különböző helyszíneken alakított ki találkozóhelyet a járókelőknek, a Szamos-parton rögtönzött, tengerpartot idéző Vamos a la Playa, a Horea úton berendezett H33 nevű udvar vagy az Art&Fun Days művészeti esemény. A NetZeroCities kulturális programok a környezettudatosságra hívják fel a figyelmet, míg a Kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetemmel közösen rendezett Social Agro Hub program az egészséges élelmiszerek helyi előállítását ösztönzik. Az Árpád (Traian) utca egyik telkét szintén átalakították közösségi térré, ahol kiállításokat, workshopokat, előadásokat, vitákat, kerekasztal-beszélgetéseket rendeznek. Az események szervezésével kapcsolatot teremtenek a generációk között, helyet adnak szabadidős tevékenységeknek, sőt évente megrendezik Afrika napját is. A T(emporary) 23 tér mások számára is nyitott, hogy felhasználják, bekapcsolódjanak saját rendezvénnyel, viszont – amint a neve is jelzi – a szervezők tisztában vannak vele, hogy a tulajdonosok előbb-utóbb építkezésbe kezdenek a telken.
A jövőre nézve a városfejlesztés terén a „ground level city”, a közösség által épített város lenne az ideális irány. Dan Clinci szerint a kapcsolatok építése, a civil szféra aktív részvétele a folyamatokban erővé fejlődhet, amely beleszólhat a város jövőjébe, alakíthatja azt. A közösségi erő növekedésével a városvezetés is jobban felfigyel a kezdeményezésekre, az igényekre, és a támogatások sem maradnak el.
