Tehetség és felelősség – Hogyan fejlessz felsősöket?

Az MCC legfiatalabbaknak szóló programja, a Fiatal Tehetség Program (FIT) rengeteg pedagógiai, pszichológiai és tehetséggondozási tapasztalatot gyűjtött össze az elmúlt években. Erről olvashatunk Constantinovits Milán írásában, aki az MCC Fiatal Tehetség Program vezetője, illetve az MCC megbízott szakmai igazgatója.

A hatékony tehetséggondozás és az egyéni képességfejlesztés kulcsa a jó közösség. Erre épül az MCC Fiatal Tehetség Programja, amely napjaink fontos tudományterületeit is közelebb hozza diákjainkhoz. Nézzünk most a kulisszák mögé! Megmutatjuk, hogyan működik ez a gyakorlatban nálunk, és megvilágítjuk ennek a sajátos programnak az elméleti hátterét is.

Az MCC legkisebbeket célzó képzését, a Fiatal Tehetség Programot (FIT) 2015-ben indítottuk útjára, kezdetben négy városban, mindössze száz diákkal. A Program dinamikus fejlődését és népszerűségét jelzi, hogy azóta már tíz helyszínen közel 750 gyermekkel foglalkozhatunk. De mi is a FIT alapgondolata? Lehet egyáltalán már tízéveseknél tehetségről beszélni? És mit is tanulnak nálunk a diákok?

Kiket nevezünk tehetségeknek?

Amikor a FIT Programot elindítottuk, célkitűzésünk volt, hogy egy olyan tehetséggondozó pályaívet hozzunk létre az MCC égisze alatt, ami felső tagozattól a középiskolán át az egyetem befejezéséig vezetheti el a kiemelkedő képességű diákokat. Ahhoz, hogy az egyes életszakaszokon és képzési szinteken átívelő, koherens fejlesztő-támogató környezetet alakíthassunk ki, fontos első lépés volt összehangolni a képzési célokat. Mivel az MCC 1996 óta azzal a hosszú távú célkitűzéssel működik, hogy szűkebb vagy tágabb közösségünk vezetőit felruházza a korszerű ismereteken túl a problémamegoldás és az árnyalt, kritikus gondolkodás képességével, a FIT Program céljait és tervezett fejlesztő hatását is ehhez igazítottuk.

Ennek tükrében munkáltuk ki tehetségprofilunkat is, amelynek alapját a Joseph Renzulli által kidolgozott, majd Franz J. Mönks révén kiegészített modell jelentette.

Ennek értelmében tehetségesnek tekinthetjük az átlagon felüli általános és/vagy specifikus képességekkel rendelkező, magasfokú feladat iránti elkötelezettséggel bíró, kreatív diákokat, akiknek fejlesztésében a három legfontosabb szocializációs közeg, a család, az iskola és a kortársak játszanak döntő szerepet.

Kiindulva ama fejlődéslélektani tényből, hogy e közegek közül a kortársak hatása értékelődik fel jelentősen 10 éves kor körül, úgy vélekedtünk, hogy amennyiben sikerül hasonlóan motivált kortársakból jó közösséget formálni, a tehetségek kibontakozása is könnyebbé (sőt, egyáltalán elérhető céllá) válhat. Ezt támasztotta alá Czeizel Endre kutatása is, aki a kortárs csoport fontosságát emelte ki, vagy Robert Sternberg munkássága, aki arra világított rá, hogy az inspiráló környezet megkerülhetetlen a tehetségfejlesztésben.

Sternberg nevét azért is érdemes kiemelni, mert az ún. WICS-modelljében a tehetség összetevőjének tekintette az intelligencia és a kreativitás (illetve ezek szintetizálása mellett) a bölcsességet is, ami alatt az értékek közvetítésének képességét értette a közös jó érdekében – és ez a FIT célkitűzései között is hangsúlyosan megjelenik.

E kutatásokra és modellekre építettük a saját fejlesztésű felvételi rendszerünket, amelyről a FIT-et, illetve a felső tagozatos korosztály tehetséggondozási lehetőségeit bemutató sorozatunk további fejezeteiben részletesebben is szót ejtünk.

Robotoktól a testképzavarokig – Mit és miért oktatunk?

A FIT oktatási koncepciójában többéle alapcélt vegyítettünk: egyrészt törekszünk a tudományok svédasztalát megmutatni a diákoknak, hogy barátkozzanak meg minél több területtel, a kémiától a pénzügyi ismereteken vagy a drónprogramozáson át a retorikáig. Másrészt a tantárgyakra szegmentált iskolai oktatással szemben érzékeljék a tudományterületek összefonódását, az interdiszciplinaritást. Így például a Művészet és matematika kurzus a természetben vagy képzőművészetben is előforduló térgeometriai formákat hozza közelebb, miközben diákjaink a matematikai alapokat is átveszik. Természetesen egy ötödikes esetében ez kevésbé a dodekaéderek térfogatának kiszámítását jelenti (bár az érdeklődőbbek ezt is megoldják), inkább a szabályos és szabálytalan formák megfigyelését, felépítésük megértését és egy nagy közös csokiszobrászat révén a rekonstruálásukat is.

Szempont volt számunkra, hogy olyan területekre kalauzoljuk őket, amik mindennapjainkat és a jövőnket határozhatják meg. Így kerülnek elő a drónok, a kiberbiztonság, a robotépítés vagy a környezettudatos gondolkodás.

Itt is fontos a helyes (gyerekek érdeklődésére optimalizált) módszertani megközelítés, így a megépített robotok versenyezhetnek egymással, a drónok különböző küldetéseket hajtanak végre a diákok irányításával, a környezetvédelem és a fenntarthatóság pedig víztisztítással, illetve szelektív hulladékgyűjtéssel válik kézzel foghatóvá.

A FIT oktatási jellegzetessége még az egyre mélyülő struktúrák elve: az olyan kulcsterületek, mint a pénzügyi vagy az egészségügyi tudatosság több évfolyamon is megjelennek, egyre összetettebb tudástartalmat közvetítve. Míg az ötödikesek szerencsejátékok és hamis bankjegyek felfedezése révén értik meg a pénz fogalmát, a hatodikosok már a banki termékekkel is találkoznak, vállalkozást szimulálnak, a hetedikesek a start-upokkal ismerkednek meg. Az egészségügy esetében az elsősegélynyújtás után a függőségekkel, majd a táplálkozástudatossággal és a betegségmítosztokkal is foglalkoznak. Az jobb elmélyülést és az egyéni érdeklődési körök kibontását segíti, hogy míg az első két évfolyamon 25 gyerek közösen dolgozik a kurzusokon, hetedik-nyolcadikban már a kiscsoportos foglalkozások dominálnak.

A módszertan – főleg az első két évben – a cselekedve tanulás, a learning by doing elvére épül: a gyerekek játékos foglalkozásokon, élménypedagógiai eszközök révén a tudományterületeken kézzelfogható tapasztalatokat szereznek. A Természettudományos kísérletek kurzus a kémiai alapfogalmak megismerésén túl két szombaton átnyúló, közös laborgyakorlatot jelent, az Élménybiológia pedig csirkeszárnyak boncolásával segíti a tudomány megértését és átélhetőségét. A módszertan a legtöbb képzésnél kooperációs és kooperatív munkaformákhoz kapcsolódik: a Digitális média kurzuson például gyerekek kis csoportokban készítenek reklámfilmet, amit aztán a többi csapattal versengve prezentálhatnak az oktatónak. A közös munka, az eredmények és ötletek közösségi előtti megjelenítése az előadói készségeket, a magabiztos kiállást is erősíti.

A foglalkozások több feladateleme is a kreativitásra fókuszál. Ennek hátterében nemcsak a kreativitást is tehetségkomponensnek tekintő felfogásunk áll, hanem a későbbi elhelyezkedési lehetőségekre előretekintő, jövőorientált szemléletünk is. Ahogy ugyanis Jonathan Plucker, a Johns Hopkins University professzora is rámutatott, a fokozatosan dehumanizálódó munkaerőpiacon a kreatív potenciál mint az ember elidegeníthetetlen, lemásolhatatlan sajátja válik olyan kulcsterületté, ami megkerülhetetlenné fogja tenni az emberi munkát a jövőben is.

Plucker azt is hozzáteszi, hogy a kreativitás „nem jön magától”, beszéljünk a hétköznapi, kifejező vagy a legmagasabb fokú, ún. teremtő kreativitásról. Ez ugyanis olyan összetett folyamatot, amiről Graham Wallas, a kiváló szociálpszichológus óta tudjuk: a problémák felismerésével kezdődik.

Ehhez pedig elengedhetetlen bizonyos minták ismerete, a világról való kontextuális tudás megléte. A FIT-foglalkozások és a hozzá társuló e-learning-modulok ezért a lexikális ismeretekre építve segítik a kreatív problémamegoldást. A Jövő útjain kurzusunk a közlekedés technológiai innovációinak megismertetésén túl arra készteti a diákokat, hogy térképeken modellezve saját városuk közlekedési kihívásaira keressenek megoldásokat.

A kreatív energiák kibontakoztatását, a személyiségfejlesztést segítik azok a metakészségekre koncentráló kurzusok is, mint az Érzelmek labirintusa, a Test és tudat vagy a Kreatív tanulás. Hogyan fejezzük ki érzéseinket, hogyan ismerjük fel mások érzelmi állapotát? Milyen tanulási stílusok állnak a legközelebb a személyiségünkhöz? Hogyan alakítsunk ki értékes emberi kapcsolatokat? Ezek a kérdések, illetve az ezekre adott válaszok megkerülhetetlenek ahhoz, hogy a csapatmunkában betöltött szerepük, saját képességterületeik, erősségeik és gyengeségeik tudatossá váljanak számukra.

Magyarság, barátságok, segítségnyújtás

Lényeges eleme a FIT-foglalkozásoknak a lokálpatrióta személet kialakítása, így számos kurzus külső helyszínen is megvalósul: a Város alkotója foglalkozás helyi képzőművészeti alkotások felfedezésére hív, a Tech-guru helyi vállalkozás vagy labor meglátogatását jelenti, míg a Rejtélyes építészet az épített környezet kiemelkedő alkotásait mutatja be. A helyi közösség megismerésén túl kiemelt cél a teljes magyarságnak mint határokon átívelő, nagyobb közösségnek a megértése, megélése és tudatosítása is. A közelmúlttal foglalkozó Képes történelem vagy a távolabbi századokba kalauzoló Történelmi nyomozások is ezt a törekvést segítik, ahogy a néptánc, a népi kultúra felfedezése is a nyári élménytáborok révén.

Az összetartozás megélését segítik a régiókon átívelő közös programok is: tapasztalataink alapján életre szóló barátságokat és élményeket adhatnak a külhoni magyar diákokkal való találkozások. A szemléletformálást konkrét programokkal is segítjük, így a karácsonyi időszakban karitatív akciókba vonjuk be minden központunk diákjait. A központok tág keretek között nyújthatnak segítséget a rászorulóknak: ez lehet ruhagyűjtés, idősek otthonában előadott műsor, karitatív kézműveskedés vagy mézeskalácssütés. Fontos, hogy közösségben végzett segítő tevékenység legyen, aminek teljes folyamatát és hatását láthatják a diákok.

Ha jól végezzük a munkánkat, a pedagógiai célok megvalósulásán túl a személyes visszajelzések is pozitív hatást tükröznek – legyen szó a szülőkről vagy a résztvevőkről. Ahogy egy miskolci diákunk fogalmazott:

„A FIT ablakot nyitott a világra, megmutatta számomra a világ összefüggéseit. Megérte szombatonként felkelni!”

A későbbiekben a kiválasztási rendszeren és a pszichológusi szemszögön túl bemutatjuk a tehetséggondozási munka kulcsszereplőit is. A program fejlesztő hatását megvalósító, a gyermekek fejlődését nyomon követő, a közösséget formáló régiós munkatársak és a kurzusokat megálmodó és gyakorlatba ültető oktatók körét is.